előző nap következő nap

„Így cselekedj velük,” 2Móz 29

1 Így cselekedj velük, amikor fölszenteled őket, hogy papjaim legyenek: Végy egy bikaborjút és két hibátlan kost, 2 továbbá kovásztalan kenyereket, olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat; ezeket finom búzalisztből készítsd el! 3 Tedd ezeket egy kosárba, és kosarastul vidd oda! A bikát és a két kost is vezesd oda! 4 Azután Áront és a fiait vezesd a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket! 5 Azután fogd a ruhákat, és add rá Áronra a köntöst, az éfód palástját, az éfódot és a hósent, és övezd fel őt az éfód övével! 6 Tedd a fejére a süveget, és a szent fejdíszt illeszd a süvegre! 7 Aztán vedd a fölkenéshez való olajat, öntsd a fejére, és kend fel őt! 8 Fiait is rendeld oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! 9 Csatolj övet rájuk, Áronra és fiaira, tégy a fejükre papi süveget, és legyen övék a papi szolgálat örök rendelkezés szerint! Így avasd fel Áront és fiait! 10 Azután vezesd a bikát a kijelentés sátra elé, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a bika fejére! 11 Azután vágd le a bikát az Úr színe előtt, a kijelentés sátrának bejáratánál. 12 Végy a bika véréből, és kend meg ujjaddal az oltár szarvait, a többi vért pedig öntsd az oltár aljára! 13 Vedd mindazt a kövérjét, ami a beleket borítja, meg a májon levő hártyát és a két vesét, a rajtuk levő kövérjével együtt, és füstölögtesd el az oltáron, 14 a bika húsát, bőrét és a gyomrának tartalmát pedig égesd el a táboron kívül! Vétekáldozat ez. 15 Fogd az egyik kost, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére! 16 Azután vágd le a kost, vedd a vérét, és hintsd körös-körül az oltárra! 17 Vágd föl a kost darabjaira, mosd meg a belső részeit meg a lábszárait, és tedd rá a darabjaira és a fejére! 18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron! Égőáldozat lesz ez az Úrnak, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. 19 Fogd a másik kost is, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére! 20 Azután vágd le a kost, végy a véréből, és kend meg azzal Áron fülcimpáját, valamint fiai jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és a jobb nagylábujját! A többi vért pedig hintsd körös-körül az oltárra! 21 Azután végy az oltáron levő vérből meg a fölkenéshez való olajból, hintsd Áronra és ruhájára meg a vele levő fiaira és fiai ruhájára! Így lesz szent ő és a ruhája meg a vele levő fiai és fiainak a ruhája. 22 Majd vedd a kos kövérjét, a farkát és a beleket borító kövérjét, a májon levő hártyát meg a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt és a jobb combot – mert fölavatásra szánt kos ez –, 23 továbbá egy kerek kenyeret, egy olajos lepényt és egy lángost a kovásztalan kenyerek kosarából, amely az Úr előtt van, 24 és rakd mindezt Áronnak és fiainak a tenyerébe, és ők mutassák fel azokat felmutatott áldozatul az Úr színe előtt! 25 Majd vedd ki azokat a kezükből, és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozatra téve, kedves illatul az Úr előtt! Tűzáldozat lesz ez az Úrnak. 26 Fogd az Áron fölavatására szánt kosnak a szegyét is, és mutasd fel azt az Úr színe előtt felmutatott áldozatul! Azután legyen ez a te részed! 27 Így szenteld meg a felmutatott szegyet és a felajánlott combot, amelyet az Áronnak és fiainak fölavatására szánt kosból mutattak és ajánlottak fel. 28 Legyen ez Ároné és fiaié: örök rendelkezés ez Izráel fiai között! Mert felajánlás ez, Izráel fiainak felajánlása békeáldozataikból, amelyet az Úrnak ajánlanak fel. 29 Áronnak a szentélyben használt ruhái legyenek utódaié! Azokban kenjék fel és avassák fel őket! 30 Azokat viselje hét napig az a pap, aki helyébe lép fiai közül, és majd bemegy a kijelentés sátrába, és szolgál a szentélyben. 31 Fogd a fölavatásra szánt kost, és főzd meg a húsát a szent helyen! 32 A kos húsát és a kosárban levő kenyeret egye meg Áron fiaival együtt a kijelentés sátrának bejáratánál. 33 Egyék meg azokat a darabokat, amelyekkel az engesztelés történt, amikor fölavatták és fölszentelték őket. De idegen ne egyék belőle, mert szent az! 34 Ha pedig marad valami a fölavatásra szánt húsból vagy kenyérből reggelre, akkor a maradékot égesd el! Nem szabad megenni, mert szent az. 35 Pontosan úgy cselekedj Áronnal és fiaival, ahogyan megparancsoltam neked. Hét nap alatt végezd el a felavatásukat! 36 Naponként készíts el egy vétekáldozatra való bikát engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, engesztelést végezve rajta. Kend fel azt, és így szenteld föl! 37 Hét napig végezz engesztelést az oltáron: így szenteld föl, hogy igen szent legyen az oltár! Szent legyen mindaz, ami az oltárhoz ér! 38 Ezt készítsd az oltárra: mindennap két egyéves bárányt. 39 Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el! 40 Egy tizedrész finomlisztet egy negyed hín sajtolt olajjal gyúrva, italáldozatul pedig egy negyed hín bort kell hozzáadni az első bárányhoz. 41 A második bárányt estefelé készítsd el! Ugyanolyan étel- és italáldozatot készíts hozzá, mint reggel! Kedves illatú tűzáldozat lesz ez az Úrnak. 42 Állandó égőáldozat legyen ez nemzedékről nemzedékre a kijelentés sátrának bejáratánál az Úr előtt, ahol kijelentem magam nektek, és beszélek veled. 43 Ott fogok megjelenni Izráel fiainak, és dicsőségemmel szentelem meg azt. 44 Megszentelem a kijelentés sátrát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy papjaim legyenek. 45 Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek. 46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból, hogy közöttük lakozzam én, az Úr, az ő Istenük.

Bibliaolvasó kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata

Mózesnek, mielőtt az áldozat vérével és a felkenetéshez való olajjal meghintette volna Áront és fiait, és ezzel felszentelte volna őket pappá, meg kellett kennie vérrel a felszentelésre várók jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és jobb nagylábujját (20). A hallás, a cselekvés és a járás nemcsak a szó eredeti értelmében, hanem szimbolikusan is fokozottan fontos az Isten színe előtt szolgálóknak. Nekünk is! Szenteljük meg mi is hallásunkat, tetteinket, egész életvezetésünket még ma!

RÉ 15 MRÉ 15

„…ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit…” Máté 23,37–39

37 Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! 38 Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok. 39 Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(37) „…ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit…” (Máté 23,37–39)

JÉZUS PANASZA JERUZSÁLEM ELLEN.

– 1. Elhallgattatjuk az Isten szavát, megöljük az Úr követeit? Sok helyen ma is megteszik ezt. Jólétünkben azonban egy kifinomultabb, de hatásosabb módszert alkalmazunk: az ember a téma, nem az Isten! A teológiai szemléletmódban is az emberből indulunk ki manapság. Harminc évvel ezelőtt még így hangzott egy hittankönyv címe: Milyen az Isten? Ma így hangzik ez a cím: Milyen vagyok Istenem? Nem Isten Igéje felől szemléljük a világot, nem ez a kiindulás, és ezzel nem is központi téma többé a bibliai üzenet. Persze mindenki mondhatja a magáét a nagy hangzavarban… Hány és hány várost lehetne behelyettesíteni Jeruzsálem helyébe (37).

– 2. Pedig helyes istenismeret nélkül nincs igaz emberismeret sem. Isten ismerete nélkül nem látjuk; vagy ha látjuk, be nem ismerjük valós állapotunkat. Az Úr nélkül „városunk”, „házunk”, életünk elhagyatottá lesz (38). Milyen harsány ez a világ, legyen gazdag vagy szegény! Ez a harsányság mérhetetlen elhagyatottságot, félelmet, rettegést palástol.

– 3. Isten azonban „városát” és népét nem hagyja elveszni! Mi nem akarjuk megtalálni az Urat, de Ő meg akar találni bennünket (37). Az Úr jön, közelít, itt van, velünk van a Jézus Krisztusban, és Ővele jön áldása is (39); elhagyatott népét szárnyai alá összegyűjtő kegyelme (37). Gyönyörű kép ez az élő Isten munkájáról: Ő összegyűjti szétszórt életünket, elrendezi rendezetlen dolgainkat; Ő oltalmat, védelmet, megtartatást ad, szárnyával takarva véd (26. dicséret 2. verse). Az Úr, már elhagyatottságunkban is, az Ő fogadását munkálja bennünk. Hitben járva tudjuk, bármi jön ránk, az számunkra csakis az Úr megváltó érkezése lehet (39).