„Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:...” Jób 16
1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! 3 Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz? 4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet. 5 Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak. 6 Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el; 7 mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat. 8 Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. 9 Haragja marcangolt és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemekkel néz rám ellenségem. 10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem. 11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat. 12 Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem. 13 Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. 14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. 15 Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet. 16 Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül. 17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta. 18 Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom! 19 Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban. 20 Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre, 21 hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben. 22 Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.
Bibliaolvasó kalauz – Kun Ágnes Anna
Jób eléri a mélypontot. Mindent elvesztett, a fájdalom teljesen kimeríti. Eszünkbe juthat Teréz Anya, aki hasonlóan jajdult fel: „Azt mondják, hogy Isten szeret engem – és mégis, a sötétség, a dermesztő hidegség és üresség valósága olyan nyomasztó, hogy semmi sem tudja lelkemet megérinteni.” S ahogyan Teréz Anya mégis példát mutatott egy egész világnak, úgy Jób is ezt teszi, hiszen ebben a kietlen elveszettségben sem tagadja meg Istent, sőt a könnyein keresztül is, a halál árnyékában Istenre emeli tekintetét. Tiszta imádsága kifejezi, hogy ő tudja, van tanúja a mennyben.
RÉ 463 MRÉ 250
„…most már nem úgy mint szolgát, hanem mint szolgánál nagyobbat: mint testvért…” Filemon 8–25
8 Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, 9 a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért. 10 Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért, * 11 aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos. 12 Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, 13 pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban. 14 Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen. 15 Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd, 16 most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred. 17 Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem! 18 Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel! 19 Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: Megadom neked! Azt nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem. 20 Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban! 21 Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. 22 Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem. 23 Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, 24 Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim. 25 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(16) „…most már nem úgy mint szolgát, hanem mint szolgánál nagyobbat: mint testvért…” (Filemon 8–25)
Onézimosz, Filemon fiatal rabszolgája csodálkozva szemlélte gazdájának és családjának Jézus Krisztusba vetett hitét és azt a változást, amit ez jelentett az életükben. Onézimosz azonnal vissza is élt keresztyén gazdája jóságával és emberszeretetével: meg-megszegte az eddig bevett rendet, egyre kevésbé vette komolyan az engedelmességet, meglopta gazdáját, végül megszökött tőle. Ebben az Úrtól elszakadt világban a krisztusi szeretettel azonnal visszaélnek.
Pál levele Filemonhoz két nagyon fontos üzenetet hangsúlyoz ezzel kapcsolatosan. Először is azt emeli ki, hogy Jézus Krisztus megváltó szeretete nem számolta fel az itteni világ gyarló rendjét és e rendet fenntartó törvényeit, hiszen még a leggyarlóbb rend is jobb a mindent felemésztő káosznál, amiben a gonosz szabadon tombolhat. Jézus Krisztus megváltó szeretete nem hozott társadalmi forradalmat. Nem azért nem hozott ilyen megújulást, mert egyetért például a rabszolgasággal, hanem azért, mert a külső társadalmi változásoknál alapvetőbb változásokat hozott. A külső, reformos vagy forradalmas társadalmi változások mindig csak átmenetiek, így ebben az Úrtól elszakadt világban a „rabszolgaság” más és más módon, mindig újratermelődik. A külső, látványos, felszínes változásokkal valójában nem oldódik meg semmi. Ezért Onézimoszra nézve az akkori világ, szökött rabszolgákat súlyosan megbüntető rendje lenne érvényes.
Pál levele azonban azt is hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus nem a külső rendet újítja meg, hanem az embert szüli újjá; ezzel olyan áldott, valóságos és maradandó változást hoz, amely a külső rendet is alapvetően áthatja. Ezért Pál azt kéri Filemontól, hogy fogadja vissza szökött rabszolgáját – aki kétségbeesésében őhozzá, azaz Pálhoz menekült, és az ő közelében megtért –, mint Jézus Krisztusban testvért (16); Onézimosz pedig engedelmesen boruljon le földi gazdája előtt. A Kolossé levélből tudjuk, hogy Onézimosz ott szolgál a gyülekezetben (Kolossé 4,7–9). Ahol földi úrnak és földi szolgának is felragyog a Krisztus, ott a külső társadalmi rendben, mindketten a maguk helyén, a mennyei világ gazdagságának örömében és szeretetében szolgálják az Isten dicsőségét, várva az Úr visszajövetelét és mindenek helyreállítását, a megváltás teljességét. Nem a külső társadalmi különbségek látványos és átmeneti felszámolása a megoldás, hanem Jézus Krisztus megváltó szeretete a megoldás. Nincs más megoldás!