„Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:...” Jób 18
1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2 Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele! 3 Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának? 4 Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla? 5 Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog. 6 Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette. 7 Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását. 8 Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül. 9 Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. 10 Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén. 11 Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon. 12 Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt. 13 Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség. 14 Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé. 15 Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak. 16 Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága. 17 Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán. 18 Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik. 19 Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. 20 Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat. 21 Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.
Bibliaolvasó kalauz – Kun Ágnes Anna
Bildád szerint félelem, nyomorúság, betegség, halál Jóbra és a hozzá hasonlókra. Bildád úgy ítélkezik, hogy pont a lényeget téveszti el. Azt hiszi, Jób nem akar Istenről tudni. Saját elvakultsága szerint Isten csak az általa feltételezett módon létezhet. Miközben nekünk pont Jób hadakozása, gyötrődése, imádsága mutatja meg, hogy mennyire valós a kapcsolata Istennel. Vajon mi egy megszokott istenképet szolgálunk, vagy valódi, élő kötelékben vagyunk az Úrral?
RÉ 154 MRÉ 167
„…Te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.” Zsidókhoz írt levél 1,5–14
5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”, majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”? 6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!” 7 És az angyalokról ezt mondja ugyan: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává”, 8 de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája. 9 Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.” 10 „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. 11 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, 12 és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el soha.” 13 Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem”? 14 Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(12) „…Te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.” (Zsidókhoz írt levél 1,5–14)
Mennyi, nálunknál nagyobb probléma gyötör bennünket! Éppen ezért, mennyi emberi, kiagyalt gondolat próbálja ma is gyógyítgatni, megoldani a problémákat. Manapság is, akárcsak az első század vége felé, a magunk gondolatai szerint alakítjuk ki a „lelkiekre”, a spiritualitásra való igényünket; ha van egyáltalán ilyen igényünk. Akkoriban az angyalokkal kapcsolatos szellemi tanítás burjánzott el (14); ma pedig a vallási, szellemi, áltudománnyal alátámasztott lelki bűvészmutatványoknak se szeri, se száma.
Ezt a sokféle „lelkiséget” egyrészt nagyon komolyan kell venni, mert ez az ember kiáltása, akinek valami nagyon nem jó itt, és keresi a segítséget! Másrészt azonban ezt a sokféle „lelkiséget” határozottan el kell utasítani, ahogy azt a mai igeszakaszunkban láttuk; mert ezek gyarló emberi próbálkozások annak megoldására, amit valójában csak az egyetlen Isten tud megoldani, aki elküldte érettünk egyszülött Fiát (1,1–3).
Jézus Krisztus mindeneknél nagyobb. Ő az egyetlen megoldás. Ő a Megváltó! A Zsidókhoz írt levél végig ezt hangsúlyozza! Itt hat ószövetségi igehellyel, többnyire zsoltárokkal, igazolja azt, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, a Megváltó (5).
Jézus Krisztus nagyobb az angyaloknál (4–5), Ő nagyobb a láthatatlan világ seregeinél, Ő nagyobb minden emberfölötti segítő és ártó szellemi lénynél. Jézus Krisztus nagyobb a gonosz hatalmánál, minden ellenségnél (9; 13; Zsoltárok 110,1). Ő nagyobb minden hatalmasságnál, ahogy ezt Pál apostol mondja. Jézus Krisztus nagyobb minden emberi, vallási, szellemi kiagyalásnál, és Ő nagyobb minden emberi hitetlenségnél is, annál is, amely semmiben sem hisz a tényekkel és képletekkel bizonyíthatókon túl. Jézus Krisztus nagyobb a világ testi, lelki, szellemi káoszánál. Ez valóságos megnyugvás olvasni, a mai, sokféle káoszt megélve (4–5).
Jézus Krisztus nagyobb a világ mulandóságánál, mert ez a világ véges, Jézus Krisztus pedig legyőzte a halált, az Isten jobbján ül és onnan jön el ítélni, amelynek nyomán a teremtett valóságot – beleértve annak láthatatlan részét is – összehajtja, mint egy levetett, megavult ruhát (10–12), Ő maga pedig változatlan marad (13,8). A teremtett valóság folyamatosan avul, változik; Ő pedig mindenkor ugyanaz (Zsoltárok 102,26–28). Jézus Krisztus királyi széke örökké megáll (8; Zsoltárok 45,6–8).
Mi csakis Őhozzá menekülünk, Jézus Krisztushoz, az Isten Fiához, aki mindenkor ugyanaz marad, hiszen Őbenne van a mi üdvösségünk, életünknek egyetlen és maradandó megoldása (14).