„...az én időm még nem jött el” Jn 7,1–13
1 Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában maradni, mivel a zsidók meg akarták ölni. 2 Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátrak ünnepe. 3 Testvérei ekkor ezt mondták neki: Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a tetteidet, amelyeket cselekszel! 4 Mert senki sem cselekszik titokban, ha ismertségre törekszik. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt! 5 Mert a testvérei sem hittek benne. 6 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. 7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. 8 Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el. 9 Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában. 10 Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem titokban. 11 A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: Hol van ő? 12 És sokat suttogtak róla a tömegben: némelyek azt mondták róla, hogy jó ember, mások viszont azt, hogy nem az, sőt félrevezeti a népet. 13 De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.
Bibliaolvasó kalauz – Végh Miklós igemagyarázata
Jézus nem bízik a közvéleményben, nem keresi a népszerűséget, de nem is húzódik vissza a nyilvánosság elől, hanem Atyja akaratához igazodik: „...az én időm még nem jött el” (8). Testvérei tanácsára, a népszerűségért nem megy Jeruzsálembe, de megy Atyja indítására. Amikor pedig eljön az ő ideje, a Golgota „nyilvánossága” előtt megszégyenítve a te életedet váltja meg. A népszerűséget keresed, visszahúzódsz, vagy hűséggel vele maradsz titkon és a nyilvánosság előtt is?
RÉ 335 MRÉ 222
„Ő fogja felépíteni az Úr templomát…” Zakariás 6
1 Ismét föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a hegyek érchegyek voltak. 2 Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, 3 a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak. 4 Megszólaltam, és ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek, uram? 5 Az angyal így felelt nekem: Ezek a négy égtáj szelei, amelyek eddig az egész föld Ura előtt álltak, most pedig útjukra kelnek. 6 A fekete lovak észak földjére mennek, utánuk mennek a fehérek, a tarkák pedig dél földjére mennek. 7 Az erősek is előálltak, és indulni akartak, hogy bejárják a földet. Ezt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet. 8 Majd odakiáltott hozzám, és így szólt: Lásd, amelyek észak földjére mentek, megnyugtatták lelkemet észak földjén. 9 Így szólt hozzám az Úr igéje: 10 Vedd át a fogságban maradtak adományát Heldajtól, Tóbijjától és Jedajától, akik Babilóniából jöttek. Menj el még ma Jósijjának, Cefanjá fiának a házához, 11 vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére! 12 Ezt mondd neki: Így szól a Seregek Ura: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az Úr templomát. 13 Ő fogja felépíteni az Úr templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között. 14 A korona pedig legyen ott az Úr templomában, hogy emlékeztessen Heldajra, Tóbijjára, Jedajára és Cefanjá fiának a jóságára. 15 Eljönnek azok is, akik távol laknak, és építik az Úr templomát. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az Úrnak a szavára.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(13) „Ő fogja felépíteni az Úr templomát…” (Zakariás 6)
Éppen a kórház előtt haladt el egy autó, én látogatni mentem, amikor az autó az út közepén megállt, és a vezetőülésről, sokkos állapotban, sikogatva kiugrott egy hölgy, rohanva a porta felé: „Kérem, segítsenek, nem mozdul a férjem, mi történt vele, még csak negyvenegy éves!” Csak egy pillanatra láttam, ahogy dermedten, mozdulatlanul ül a fiatalember a vezetőülés mellett. Csődület támadt… Egy tragédia a számtalan közül…
Isten ígérete szerint eljön majd az a férfi, aki maradéktalanul felépíti az Úr templomát. Mi itt csak építkezünk, az elkészült épületeinket renováljuk, mert ami elkészült, azt azonnal lehet javítani. Töredékes „itt” minden, a profán és szent dolgok egyaránt. Építkezünk, de soha nem épülnek fel maradéktalanul a dolgaink. Sőt, előbb-utóbb „itt” mindenen eluralkodik valamiféle romlás, halál.
Isten ígérete arra vonatkozik, hogy a Sarjadéknak nevezett férfiú eljövetele nemcsak a jeruzsálemi templomot építi fel, hanem Ő lesz az, aki nagy méltóságra emelkedik, trónra lép és uralkodni fog; vagyis Ő lesz az, akiben Isten megmutatja üdvözítő, életet kiteljesítő uralmát, amely legyőzi a romlást és a halált is.
Ez az ígéret Jézus Krisztus eljövetelében, halálában és feltámadásában teljesedett be, mert Jézus Krisztus nemcsak Isten látható népét és annak látható épületeit tartja meg, hanem lelki értelemben is építi népét. De Isten ennél sokkal többet tesz; maradéktalanul felépíti életünk templomát, ahogy egyszülött Fia testének templomát is harmadnapra felépítette az Isten (János 2,19). Ez az ígéret messze túlmutat a jeruzsálemi templom felépítésén, mert az Isten országának eljövetelére, annak kiteljesedésére utal. Isten nagy méltóságra emelte Fiát, és nagy méltóságra emeli az Ő népét is; de ez a méltóság a megváltott ember méltósága, amely alázatos és szolgáló élettel ajándékoz meg bennünket, mint akik hit által már „itt” megélik ezt a teljességet (9–13).
Jó olvasni azt is, hogy távolról is érkeznek sokan, akik építik az Úr templomát, és maguk is részesei lesznek annak az épülésnek és teljes felépülésnek, amit Isten ad az Ő egyszülött Fia által (14–15). Ebből az a boldog bizonyosság következik, miszerint Isten az egész föld Ura, aki megtartja ezt a világot. Zakariás látomásában, a négy égtáj felé induló fogatok, amelyek bejárják az egész földet, ezt jelképezik. Azok a lovak, amelyek észak földjére mennek, Babilon földjére mennek, hogy a még ott maradt népet hazahívják Isten Lelke által. Isten Lelke megnyugszik észak földjén, megnyugszik az Ő népén és megnyugtatja az Ő népét. Isten Lelke minden látható romlás ellenére megtart, épít és felépít bennünket, hogy amíg e-világban élhetünk, az örök élet bizonyosságában, az Ő dicsőségére éljünk, és így áldássá legyünk sokak számára (1–8).