előző nap következő nap

„…jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, sem hogy az egész nép elvesszen” Jn 11,45–52

45 Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. 46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. 47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. 48 Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. * 49 Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. 50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. 51 Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; 52 és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.

Bibliaolvasó kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata

„…jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, sem hogy az egész nép elvesszen” (50). Az előzmények és a következmények is világosan beszélnek arról, hogy Jézus tudatosan indult el tanítványaival Jeruzsálem felé, hogy átadja az életét, mert eljött az ő órája (12,23). Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a sötétség erői fenekedjenek ellene, és a vesztére törjenek. A hívő ember élete mindig két síkon játszódik, még ha többnyire csak az emberi síkot, és benne a Gonosz embergyilkos törekvéseit tapasztaljuk is. Az igeolvasás és az imádság bekapcsolhat a másik síkba, ahol belesimulunk Isten akaratába.

RÉ 344 MRÉ 217

„…hogy meg ne haljanak tisztátalanságuk miatt…” 3Mózes 15

1 Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz az Úr: 2 Szóljatok Izráel fiaihoz, és mondjátok el ezt nekik: Ha egy férfinak folyása támad a testéből, a folyása tisztátalan. 3 Ez a teendő tisztátalanságával, ha folyása van: akár állandó testének a folyása, akár lappang testében a folyás, tisztátalanság az. 4 Ezért tisztátalan minden fekvőhely, amelyen a folyásos fekszik, és tisztátalan minden holmi, amelyre ráül. 5 Aki hozzáér a fekhelyéhez, mossa ki a ruháját, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. 6 Aki pedig olyan holmira ül, amelyen a folyásos ült, mossa ki a ruháját, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. 7 Aki hozzáér a folyásos emberhez, az is mossa ki a ruháját, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. 8 És ha leköp a folyásos egy tiszta embert, az mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. 9 Tisztátalan minden nyereg is, amelyen a folyásos ült. 10 Tisztátalan legyen estig mindenki, aki hozzáér bármihez, ami a folyásos alatt volt; és aki fölemeli azokat, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. 11 Mindenki, akit a folyásos megérintett anélkül, hogy a kezét leöblítette volna vízzel, mossa ki a ruháját, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. 12 Össze kell törni azt a cserépedényt, amelyhez a folyásos hozzáért; minden ilyen faedényt pedig vízzel ki kell öblíteni. 13 Amikor megtisztul a folyásos a folyásából, számoljon hét napot a tisztulásától kezdve. Akkor mossa ki a ruháját, és mossa meg a testét friss vízben, és tiszta lesz. 14 A nyolcadik napon vegyen két gerlét vagy két galambot, menjen el az Úr színe elé, a kijelentés sátrának a bejáratához, és adja oda azokat a papnak. 15 A pap pedig készítse el az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul. Így végezzen érte engesztelést a pap az Úr színe előtt a folyása miatt. 16 Ha egy férfinak magömlése van, mossa meg egész testét vízben, de tisztátalan legyen estig. 17 Mossanak ki vízben minden ruhát és mindenféle bőrt, amelyre a magömlés került, és legyen az tisztátalan estig. 18 És ha egy asszony mellett feküdve a férfinak magömlése támad, mosakodjanak meg mindketten vízben, és legyenek tisztátalanok estig. 19 Ha egy asszonynak vérzése van, mert vérfolyás támad a testében, hét napig számítson az havi tisztulásnak. Mindenki, aki hozzáér, tisztátalan legyen estig. 20 Tisztátalan mindaz, amin fekszik havi tisztulása idején, és tisztátalan, amin ül. 21 Ha valaki a fekvőhelyéhez ér, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig. 22 És aki hozzáér bármilyen holmihoz, amin az asszony ült, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig. 23 Ha valaki hozzáér valamihez abból, ami a fekvőhelyén volt, vagy amin ülni szokott, legyen tisztátalan estig. 24 Ha pedig vele hál egy férfi, akkor az asszony havi tisztulása miatt legyen a férfi is tisztátalan hét napig, és legyen tisztátalan mindenestül az a fekvőhely is, amelyen feküdni szokott. 25 Ha az asszonynak a havi tisztulása idején kívül több napig vérzése van, vagy ha a vérzés a havi tisztulás idejénél tovább tart, akkor tisztátalan legyen vérzésének egész idején, éppoly tisztátalan, mint havi tisztulásának idején. 26 Minden fekvőhelye, amelyre vérzésének ideje alatt bármikor is lefekszik, olyan legyen, mint a fekvőhelye a havi tisztulásakor. Minden, amire ráül, tisztátalan legyen, mint a havi tisztulásakor. 27 Bárki ér hozzájuk, tisztátalan legyen. Mossa ki azért a ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig. 28 Ha az asszony megtisztul folyásától, számoljon még hét napot, és azután már tiszta. 29 A nyolcadik napon vegyen két gerlét vagy két galambot, és vigye el azokat a paphoz, a kijelentés sátrának a bejáratához. 30 A pap pedig készítse el az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul. Így végezzen érte engesztelést a pap az Úr színe előtt tisztátalan folyása miatt. 31 Így óvjátok Izráel fiait a tisztátalanságtól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságuk miatt, tisztátalanná téve hajlékomat, amely közöttük van. 32 Ez a törvény vonatkozik a folyásosokra: arra, akinek magömlése van, amely által tisztátalanná lesz, 33 arra, akinek tart a havi tisztulása, meg arra, akinek egyéb folyása van, akár férfi, akár asszony, s végül arra a férfira, aki tisztátalan asszonnyal hál.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(31) „…hogy meg ne haljanak tisztátalanságuk miatt…” (3Mózes 15)

A tisztaság fogalma mindig az Istennel való kapcsolatunkban érthető meg. A mózesi törvény kimondja, hogy a szent Isten elé csak tisztán járulhatunk. Az itt olvasható tisztulási szabályoknak is az a célja, hogy végül Isten hajlékába, Isten színe elé tisztán álljunk, és meg ne haljunk. A szent Isten ugyanis nem tűrhet semmiféle tisztátalanságot (31).

Hol kezdődik a tisztátalanság? Itt olyan testi bajokból, sőt a test biológiai ritmusából fakadó jelenségek is tisztátalanná vannak nyilvánítva, amelyekről az egyes ember nem tehet. Pont ez a lényeg! Isten Igéje már itt rámutat arra, amit Pál apostol jóval később így fogalmaz meg, és amely messze túlmutat minden teológiai korrektségen, miszerint amíg e testben élünk, távol élünk az Úrtól (2Korinthus 5,6). „Itt” minden test tisztátalanná lesz, mindenki és minden tisztátalanná koszosodik. Még a napi tisztálkodásunknak is van erre rámutató, szimbolikus, kultikus értelme; noha a mi korunk már régóta igyekszik elfelejteni mindezeket. Megváltásra szorultságunkat mutatja az is, hogy az ószövetségi törvény szerint újból és újból áldozatokat kellett bemutatni azért, hogy az ember Isten elé járulhasson, mert mindenestől tisztátalanok vagyunk (13–15; 28–30).

Ez a test mindenestől megváltásra szorul, a benne egzisztáló lélekkel együtt; vagyis az egész ember megváltásra szorul. Isten ugyanakkor az embert testben teremtette és így lehelt belé életet, ezért Isten ezt a testet megváltja, újjáteremti. Nem a test lebecsüléséről van szó, hanem éppen annak megbecsüléséről, Isten általi megváltásáról. A megváltás Jézus Krisztusban adatott nekünk.

Az Úr eljöveteléig, szigorú törvények szabályozták a tisztaságot a hétköznapokban is, hiszen akár beismerjük, akár nem, a szent Isten színe előtt állunk, minden másodpercünkben. Jézus Krisztus eljött, újjászült bennünket, hit által már miénk a megváltás reménysége. De az Úr visszajöveteléig az újjászületett ember is, naponta a hit harcát harcolja, naponta megragadja a kegyelmet, és várja testének-életének megváltását, minden gyarló gondolattól indulattól, betegségtől, koszosodástól. Ezért imádkozunk és fürdünk minden nap, tiszta ruhába öltözve, ünnep idején még szebb ruhába öltözve, hogy kegyelemre szorultságunkat, a minket megtisztító Úr utáni tiszteletünket, Őhozzá való kiáltásunkat, valamint az Ő erejével vívott megszentelődési harcunkat kifejezzük.

Jézus Krisztus megtisztított, Őbenne Isten tisztának tart bennünket! Sőt, Jézus Krisztust minden tisztátalanságunkban megérinthetjük, Őtőle tisztulást, gyógyulást, megváltást várva, ahogy ezt a vérfolyásos asszony tette (Máté 9,20). Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, tisztítsuk meg magunkat, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket (2Korinthus 7,1), hogy meg ne haljunk tisztátalanságunk miatt! (31)