„...elmegyek, és visszajövök hozzátok...” Jn 14,25–31
25 Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. 26 A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. 27 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! 28 Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. 29 Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. 30 Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. 31 A világnak azonban meg kell tudnia, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta. Keljetek fel, menjünk el innen!
Bibliaolvasó kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
„...elmegyek, és visszajövök hozzátok...” (28). Az elmúlt évben hónapokon keresztül nem lehettünk gyülekezeti közösségben. Féltünk! Elhagytuk a templomteret, s bizonytalan volt a visszatérés. Ne feledjétek: a legnehezebb napokban így biztatott Urunk: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (27). Ma is biztosak lehetünk abban, hogy Krisztus nem tűnt el ebből a teremtett rendből, nem színházi páholyból figyeli az eseményeket. Ő nem pihen! Megígért Lelke által munkálkodik, most is az ember megmentéséért fáradozik.
RÉ 23 MRÉ 23
„…egészen az én tulajdonaim ők…” 4Mózes 3
1 Ezek voltak Áron és Mózes leszármazottai abban az időben, amikor beszélt az Úr Mózessel a Sínai-hegyen. 2 Így hívták Áron fiait: Nádáb volt az elsőszülött, azután Abíhú, Eleázár és Ítámár. 3 Így hívták Áron fiait, a fölkent papokat, akiket felavattak a papi szolgálatra. 4 De Nádáb és Abíhú meghalt az Úr színe előtt, amikor idegen tűzzel járultak az Úr színe elé a Sínai-pusztában, fiaik pedig nem voltak. Ezért Eleázár és Ítámár végezték a papi szolgálatot apjuknak, Áronnak a felügyelete alatt. 5 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 6 Vezesd ide Lévi törzsét, és állítsd Áron főpap elé, hogy a szolgálatában segédkezzenek. 7 Ők segítsenek a kijelentés sátránál neki és az egész közösségnek a tennivalók elvégzésében, így teljesítve szolgálatukat a hajlék körül. 8 Ügyeljenek a kijelentés sátrának egész fölszerelésére, és segítsenek Izráel fiainak a tennivalók elvégzésében, így teljesítve szolgálatukat a hajlék körül. 9 Oszd be a lévitákat Áron és fiai mellé, mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között. 10 Áronnak és fiainak pedig rendeld el, hogy végezzék papi szolgálatukat. Ha illetéktelen közeledik az Úrhoz, meg kell halnia. 11 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 12 Íme, én magam vettem ki a lévitákat Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja Izráel fiai között: legyenek azért a léviták az enyéim. 13 Mert minden elsőszülött az enyém. Amikor megöltem Egyiptomban minden elsőszülöttet, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben. Mind az emberé, mind az állaté az enyém legyen. Én vagyok az Úr. 14 Azután így beszélt Mózeshez az Úr a Sínai-pusztában: 15 Vedd számba Lévi fiait nagycsaládonként és nemzetségenként! Az egy hónapos fiúktól fölfelé minden férfit végy számba! 16 Számba vette azért őket Mózes az Úr szava szerint, ahogyan megparancsolta. 17 Név szerint ezek voltak Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merárí. 18 Ezek Gérsón fiainak a nevei és nemzetségei: Libní és Simí. 19 Kehát fiai és nemzetségei: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél. 20 Merárí fiai és nemzetségei: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei és nagycsaládjai. 21 Gérsóntól való a Libní nemzetség és a Simí nemzetség. Ezek a gérsóni nemzetségek. 22 A számba vett férfiak, akiket az egy hónapos fiúktól fölfelé számba vettek, szám szerint összesen hétezer-ötszázan voltak. 23 A gérsóni nemzetségeknek a hajlék mögött, nyugatra kellett táborozniuk. 24 A gérsóniak nagycsaládjának a fejedelme Eljászáf, Láél fia volt. 25 Gérsón fiainak a feladata volt, hogy minden tennivalót elvégezzenek a kijelentés sátránál: a hajléknál, a sátortetőnél, a sátor takarójánál, a kijelentés sátrának bejárati függönyénél, 26 az udvar szőnyegfalainál, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar bejárati függönyénél és a hozzá tartozó köteleknél. 27 Keháttól való az Amrám nemzetség, a Jichár nemzetség, a Hebrón nemzetség és az Uzzíél nemzetség. Ezek a keháti nemzetségek. 28 Az egy hónapos fiúktól fölfelé a férfiak száma összesen nyolcezer-hatszáz volt. Ők végezték a szentély körüli tennivalókat. 29 Kehát fiainak nemzetségei dél felől, a hajlék oldala mellett táboroztak. 30 A keháti nemzetségek családjának fejedelme Elícáfán, Uzzíél fia volt. 31 Az ő feladatuk volt, hogy elvégezzenek minden tennivalót a ládánál, az asztalnál, a lámpatartónál, az oltároknál, a szentélyben használt istentiszteleti fölszerelésnél és a függönynél. 32 A léviták legfőbb fejedelme Eleázár, Áron főpap fia volt; ő felügyelt azokra, akik a szentélynél végezték a tennivalókat. 33 Merárítól való a Mahlí nemzetség és a Músí nemzetség. Ezek Merárí nemzetségei. 34 Az egy hónapos fiúktól fölfelé a számba vett férfiak száma összesen hatezer-kétszáz volt. 35 A Merárí nemzetségek családjának fejedelme Cúríél, Abíhajil fia volt. Észak felől, a hajlék oldala mellett táboroztak. 36 Merárí fiainak a gondjaira bízták a hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait, egész fölszerelését és minden tennivalót azokkal kapcsolatban, 37 továbbá az udvar körül levő oszlopokat, azok talpait, cövekeit és köteleit. 38 A hajlék előtt, a kijelentés sátrával szemben, attól keletre Mózes, Áron és fiai táboroztak, akik a szentély körül végezték tennivalójukat Izráel fiainak a szolgálatában. Ha illetéktelen közeledett ahhoz, meg kellett halnia. 39 Az összes számba vett lévita, akiket Mózes és Áron az Úr parancsára számba vett nemzetségenként az egy hónapos fiúktól fölfelé, összesen huszonkétezer férfi volt. 40 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: Vedd számba Izráel fiai közül az elsőszülött férfiakat mind az egy hónapos fiúktól fölfelé, és vedd őket névjegyzékbe! 41 De a lévitákat különítsd el nekem, aki az Úr vagyok, Izráel fiainak összes elsőszülöttje helyett és a léviták állatait Izráel valamennyi állatának elsőszülöttje helyett! 42 Számba is vette Mózes Izráel fiainak minden elsőszülöttjét, ahogyan megparancsolta neki az Úr. 43 A névjegyzékbe vett elsőszülött férfiak az egy hónapos fiúktól fölfelé a számba vettek közül összesen huszonkétezer-kétszázhetvenhárman voltak. 44 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 45 Vedd külön a lévitákat Izráel fiainak minden elsőszülöttje helyett és a léviták állatait azok állatai helyett, és legyenek a léviták az enyéim. Én vagyok az Úr. 46 Attól a kétszázhetvenhárom férfitól pedig, akik a léviták létszámán felül vannak, és ezért ki kell őket váltani Izráel fiainak elsőszülöttjei közül, 47 szedj öt-öt sekelt fejenként. A szent sekel szerint vedd, amelyben húsz géra egy sekel. 48 Add azt a pénzt Áronnak és fiainak azokért, akik közöttük a létszámon felül vannak, és ezért ki kell őket váltani. 49 Mózes tehát váltságdíjat szedett azoktól, akiket a léviták létszámán felül ki kellett váltani. 50 Izráel fiainak az elsőszülöttjeitől szedte be a pénzt, ezerháromszázhatvanöt sekelt, a szent sekel szerint. 51 Mózes a váltságpénzt az Úr parancsa szerint Áronnak és fiainak adta úgy, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(9) „…egészen az én tulajdonaim ők…” (4Mózes 3)
A léviták segítettek a szolgálatban, de nem ők voltak a „főszereplők”. Annyi „névtelen”, hűséges, hívő gyülekezeti tag van előttem, akik a háttérben odaadással végezték a saját szolgálatukat Isten országának építésében. Ráadásul úgy tették ezt, hogy nem ez volt a fő feladatuk, mint a lévitáknak, hanem „világi” munkájuk mellett vállalták ezt, miközben a saját helyükön az evangéliumot képviselték. Adjunk értük hálát az Úrnak! Vegyük észre őket! Neveik fel vannak írva a mennybe! (Lukács 10,20) Mi is ilyen szolgák legyünk, lehetünk! (5–8)
A léviták szolgálata áldott, szép, számbavett rendben történt, a szent sátor körül. A szolgálatban sem jutott mindenkinek egyforma teher, a szolgálatok különbözőek voltak, de együtt szolgálták az Isten országának építését (14–39).
Lévi törzse teljes egészében az Úr szolgálatára rendeltetett, hogy az Urat illető elsőszülötteket kiváltsák. Istenünk, Jézus Krisztusban, aki a halálból elsőszülöttként feltámadott (Jelenések 1,5), kiváltott minket mindabból, ami Istent illetné, és amit nem tudunk tökéletesen teljesíteni. Ő kiváltott minket a halálból az éltre és a szolgálatra! (40–51)
Ma már annyit változott a világ, hogy nincs is neves ember, mert mindenki annak gondolhatja magát, miközben mindenki névtelen, mert csakis az Úrhoz tartozásunkban van számontartott nevünk és életünk. Pont így van jól! A léviták egészen az Isten tulajdonai voltak, életükben, szolgálatukban. Jézus Krisztusban mindannyian egészen az Isten tulajdonai vagyunk. Ezért bármit szólunk és teszünk, a mindennapi életben is, az Ő dicsőségére tehetjük azt, mint akik egészen az Úréi, mert Ő Jézus Krisztusban teljesen megváltott; teljesen, életünkben és halálunkban. Ezért életünk az Övé! Látszik az életünkben, hogy Őneki élünk. Amikor magunknak élünk – mert kell önmagunknak is élni, a magunk örömére is lenni, ennek is megvan az Istentől rendelt ideje, az Ő rendjében és színe előtt – azért tehetjük ezt, hogy aztán még gazdagabban végezhessük szolgálatainkat. Ez az üdvbizonyosság: egészen az Úréi vagyunk, testestől-lelkestől, életünkben és halálunkban (Róma 14,8), minden rezdülésünkben, még önfeledt állapotunkban is. Ő méltóvá tesz arra, hogy eszerint is éljünk! (9)
A léviták vigyázták azt, hogy illetéktelenül senki ne közeledjen az Úrhoz és meg ne haljon emiatt. Jézus Krisztusban mindannyian illetékességet kaptunk arra, hogy Őhozzá közeledjünk, semmit sem hozva, csak az Ő kegyelmébe kapaszkodva (458. dicséret 3. verse). Aki pedig, az Úr elválasztó, elhívó kegyelme által Őhozzá közeledhet, az nem hal meg soha, hanem ha meghal is, él (János 11,25). Ma is ez szolgálatunk lényege: hirdetni, hogy van, aki legyőzte a halált, és hívogatni embereket az örök élet már „itt” megélhető örömére (10). Hányszor le kell írnom, hivatalos levelekben, hogy nincs illetékességem az ügyben. Isten ügyében illetékessünkg van; a legfontosabb, a legszentebb ügyben. Nincs ennél örömtelibb szolgálat (10).