„...mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van” Jn 16,29–33
29 Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. 30 Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy Istentől jöttél. 31 Jézus így válaszolt: Most hiszitek? 32 Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.
Bibliaolvasó kalauz – Szentgyörgyi László
Pár órával elfogatása előtt keserűen hangzik Jézus ajkán a költői kérdés az értetlenkedő tanítványok felé: „Most hiszitek?” „Most már tudjuk” – mondják a tanítványok, ám ez a tudás nem a hit felismerése. Felfele tekintve mégis pozitív a végkicsengés: „...mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van” (32). Kérjük Istentől a hitnek ezt a biztonságát életünk kritikus helyzeteiben.
RÉ 461 MRÉ 298
„Mert enyém minden elsőszülött…” 4Mózes 8
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Áronhoz, és mondd meg neki: Úgy rakd föl a lámpatartóra a mécseseket, hogy a hét mécses előre világítson. 3 Áron így is tett: úgy rakta föl a lámpatartóra a mécseseket, hogy azok előre világítsanak, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 4 A lámpatartó aranyból készült, ötvösmunkával; a szára is meg a virága is ötvösmunka volt. Arra a mintára készítette el Mózes a lámpatartót, amelyet az Úr mutatott neki. 5 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 6 Válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül, és tisztítsd meg őket. 7 Ezt cselekedd velük, hogy megtisztuljanak: hints rájuk vétektől megtisztító vizet, egész testüket borotválják le, mossák ki ruhájukat, hogy tiszták legyenek. 8 Vegyenek egy bikaborjút és hozzá ételáldozatul olajjal gyúrt finomlisztet. Egy másik bikaborjút pedig végy vétekáldozatul. 9 Vezesd a lévitákat a kijelentés sátra elé, és gyűjtsd össze Izráel fiainak egész közösségét. 10 Azután vezesd a lévitákat az Úr színe elé, és Izráel fiai tegyék kezüket a lévitákra. 11 Áron pedig ajánlja fel a lévitákat mint Izráel fiai felmutatott áldozatát az Úrnak, hogy ők végezzék az Úr szolgálatát. 12 A léviták tegyék kezüket a bikák fejére, te pedig készítsd el az egyik bikát vétekáldozatul, a másikat pedig égőáldozatul az Úrnak, engesztelésül a lévitákért. 13 Állítsd a lévitákat Áron és fiai elé, és ajánld fel őket felmutatott áldozatul az Úrnak! 14 Így válaszd külön a lévitákat Izráel fiaitól, hogy a léviták az enyémek legyenek. 15 Csak azután kezdhetik el a léviták a szolgálatot a kijelentés sátránál, miután megtisztítottad és felmutatott áldozatul felajánlottad őket. 16 Mert nekem szóló adományok ők Izráel fiai között. Őket választottam ki magamnak Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja. 17 Mert enyém Izráel fiai között minden elsőszülött, akár embertől, akár állattól való. Akkor szenteltem őket magamnak, amikor lesújtottam Egyiptom földjén minden elsőszülöttre. 18 Valamennyi elsőszülött helyett a lévitákat választottam ki magamnak Izráel fiai közül, 19 és Izráel fiai közül a lévitákat adományként Áronnak és fiainak adtam, hogy Izráel fiai helyett ők végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál. Szerezzenek engesztelést Izráel fiaiért, hogy ne sújtsa csapás Izráel fiait, ha a szentélyhez közelednek. 20 Mózes, Áron és Izráel fiainak egész közössége eszerint járt el a lévitákkal. Mindenben úgy jártak el Izráel fiai a lévitákkal, ahogyan Mózesnek megparancsolta az Úr. 21 A léviták megtisztították magukat vétkeiktől, és kimosták ruhájukat. Áron pedig felajánlotta őket ajándékul az Úrnak, és engesztelést végzett értük Áron, hogy megtisztítsa őket. 22 Csak azután kezdték meg a léviták szolgálatukat a kijelentés sátránál, Áron és fiai irányításával. Úgy jártak el a lévitákkal kapcsolatban, ahogyan Mózesnek megparancsolta az Úr. 23 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 24 Még ez is a lévitákra tartozik: a huszonöt éven felüli lévita hadköteles, és végezzen szolgálatot a kijelentés sátránál. 25 Ötvenéves korában pedig vonuljon vissza a szolgálatot végzők seregéből, és ne végezzen tovább szolgálatot, 26 segédkezhet a kijelentés sátránál tennivalóik elvégzésében a testvéreinek, szolgálatot azonban ne végezzen. Így szabd meg a léviták tennivalóit.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(17) „Mert enyém minden elsőszülött…” (4Mózes 8)
Az Úr megkímélte Isten népének elsőszülötteit, a tíz csapás idején, amikor kihozta népét Egyiptomból (17; 2Mózes 12,29). Ezért minden elsőszülött fiút meg kellett váltani, mert ők különösképpen az Úréi (2Mózes 13,13; 34,20). A léviták különösképpen Istennek odaszánt szolgálata, Isten népének elsőszülötteit váltja ki (5–22).
Nézzük tehát ezt az „elsőszülöttséget” a teljes Írás kontextusában: A mi egyetlen „elsőszülöttünk” Jézus Krisztus, aki elsőszülött a halottak közül; minden tekintetben Ő az első (Kolossé 1,18). Akik Jézus Krisztusban hisznek, azok az elsőszülöttek ünnepi seregéhez tartoznak, akiknek nevei fel vannak írva a mennybe, akik az Úréi (Zsidókhoz írt levél 12,23). Jézus Krisztusban hisz Isten népe, akik között vannak olyanok, akik belső és külső elhívással, különösképpen az Úr szolgálatára kaptak elhívást, és az egyház külső rendjében felhatalmazást is kaptak erre.
Isten népe, és azok mai lévitái, Isten mai látható szolgái, mint „elsőszülöttek”, azt a szolgálatot kapták, hogy hirdessék és éljék a szabadítás örömhírét, a halottak közül elsőszülött, feltámadott Jézus Krisztust, mint ahogy a hétkarú gyertyatartó világított akkor a szentélyben. Külön parancsba kapja akkor az Úrtól Mózes, és jelzi Áronnak, hogy a hétkarú gyertyatartó elejére helyezzék el a mécseseket, hogy láthatóan világítsanak azok mindenki számára. A lámpást nem szabad elrejteni, hanem a lámpatartóra kell helyezni azt, hogy világítson mindenkinek a házban. Lámpásként kell ragyognunk az emberek előtt, hogy lássák bennünk a szabadító Krisztust és dicsőítsék az Isten kegyelmét (Máté 5,14–16). Ehelyett mi okos teológiával megmagyarázzuk, hogy miért nem ezt tesszük. Világítasz? A halálból szabadítást ajándékozó Úrra mutatsz? Az újjászületett élet lehetőségét látják benned mások, minden nyomorúságod ellenére is? Reménységgel tekintesz a másikra, vagy okos és tényleg igeszerűen logikus tanításod megmagyarázza, hogy miért vesznek el mások? Nincs nagyobb szükség erre, mint ma! Jézus Krisztus kell a világnak, aki a halottak között az elsőszülött! Mutass Krisztusra, a többi nem a te dolgod, a többi nem a lévitára és nem is Isten népére tartozik (1–4).
Milyen szentlelkesen józan Isten Igéje! A léviták huszonöt és ötven év között szolgálhattak aktívan, később is segíthettek a szolgálatban, de az aktív szolgálatuk ideje huszonöt esztendő lehetett. Ez nem véletlen. Ahogy az ember idősödik, fárad, testben-lélekben; merevebb, vagy éppen érzékenyebb lesz, számos egyéb gyarló tulajdonsága erősödik fel. Ma negyven évet kell lehúzni minden területen, vagy még többet, de még utána sem tudunk elengedni semmit, mert ahelyett, hogy a háttérben szolgálnák már csak, és hitünk erősödéséért imádkoznánk, egyre inkább megtisztulva, még mindig mi szeretnénk vezetni a vonatot. Az állandó tevékenységgel hitetlenül a halál elől menekülünk. Isten őrizzen bennünket az időskori tétlenségtől, az tényleg halálos, folyamatosan tevékenykedni kell testben, lélekben, hitben; de egy ponton túl már nem nyilvánosan, hanem a csendes háttérben! (23–26)