„...szolgálni fognak nekem ezen a helyen” ApCsel 7,1–16
1 A főpap megkérdezte: Valóban így van ez? 2 Ő erre így szólt: Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, 3 és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked. 4 Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten elvezette őt erre a földre, amelyen ti most laktok. 5 Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja azt neki és utódainak, pedig nem volt gyermeke. 6 Így mondta meg Isten, hogy utódai jövevények lesznek idegen földön, rabszolgává teszik és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. 7 De ezt a népet, amelynek szolgálnak, ítélettel sújtom, így szólt az Isten, ők pedig ezek után kiszabadulnak, és szolgálni fognak nekem ezen a helyen. 8 A körülmetélés szövetségét is adta neki. Így nemzette Ábrahám Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon, Izsák pedig Jákóbot, Jákób pedig a tizenkét ősatyát. 9 Az ősatyák pedig féltékenykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de Isten vele volt. 10 Megszabadította őt minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, és kormányzóvá emelte Egyiptom és a fáraó egész háza fölé. 11 Éhínség támadt egész Egyiptomban és Kánaánban, és olyan nagy nyomorúság, hogy atyáink sem találtak élelmet. 12 Amikor azonban meghallotta Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte először atyáinkat. 13 A második alkalommal József megismertette magát testvéreivel, és így a fáraó tudomására jutott József származása. 14 József pedig magához hívatta atyját, Jákóbot és hetvenöt főből álló egész rokonságát. 15 Így ment le Jákób Egyiptomba, ott halt meg ő és a mi atyáink is. 16 Átvitték őket Sikembe, és elhelyezték abban a sírban, amelyet Ábrahám ezüstpénzért vásárolt Emór fiaitól Sikemben.
Bibliaolvasó kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„...szolgálni fognak nekem ezen a helyen” (7). István bizonyságot tesz arról, hogy Isten csodák sorozatával vezette az ősatyákat. Isten mindig betartotta ígéreteit, így azt is, hogy kivezeti népét az egyiptomi fogságból (7). Isten népe tagjaiként mi is keressük meg a tőle rendelt helyünket, és szolgáljuk őt teljes szívünkből. Tartsuk kiváltságnak, hogy egész életünkkel teremtő, megváltó és megszentelő Urunknak szolgálhatunk!
RÉ 425 MRÉ 366
„…az Úr kezének oltalma alatt…” 4Mózes 33
1 Ezek Izráel fiainak a táborhelyei attól fogva, hogy seregeik Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból. 2 Mózes ugyanis az Úr parancsára mindig följegyezte, ha továbbindultak a táborhelyeikről. Ezek azok a táborhelyek, ahonnan elindultak: 3 Elindultak Ramszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páskát követő napon jöttek ki Izráel fiai az Úr kezének oltalma alatt egész Egyiptom szeme láttára, 4 miközben az egyiptomiak sorra temették mindazokat az elsőszülötteket, akiket megölt az Úr, mert az Úr ítéletet tartott isteneiken. 5 Elindultak tehát Izráel fiai Ramszeszből, és tábort ütöttek Szukkótban. 6 Elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. 7 Elindultak Étámból, és Pí-Hahírót felé fordultak Baal-Cefónnal szemben, és tábort ütöttek Migdól előtt. 8 Elindultak Pí-Hahírótból, és a tengeren átkelve elérkeztek a pusztába. Háromnapi utat tettek meg az Étám-pusztában, és tábort ütöttek Márában. 9 Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott. 10 Elindultak Élimből, és tábort ütöttek a Vörös-tenger mellett. 11 Elindultak a Vörös-tengertől, és tábort ütöttek a Szín-pusztában. 12 Elindultak a Szín-pusztából, és tábort ütöttek Dofkában. 13 Elindultak Dofkából, és tábort ütöttek Álúsban. 14 Elindultak Álúsból, és tábort ütöttek Refídímben. Ott nem volt a népnek ivóvize. 15 Elindultak Refídímből, és tábort ütöttek a Sínai-pusztában. 16 Elindultak a Sínai-pusztából, és tábort ütöttek Kibrót-Taavában. 17 Elindultak Kibrót-Taavából, és tábort ütöttek Hacérótban. 18 Elindultak Hacérótból, és tábort ütöttek Ritmában. 19 Elindultak Ritmából, és tábort ütöttek Rimmón-Pérecben. 20 Elindultak Rimmón-Pérecből, és tábort ütöttek Libnában. 21 Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában. 22 Elindultak Risszából, és tábort ütöttek Kehélátában. 23 Elindultak Kehélátából, és tábort ütöttek a Sefer-hegynél. 24 Elindultak a Sefer-hegytől, és tábort ütöttek Harádában. 25 Elindultak Harádából, és tábort ütöttek Makhélótban. 26 Elindultak Makhélótból, és tábort ütöttek Tahatban. 27 Elindultak Tahatból, és tábort ütöttek Terahban. 28 Elindultak Terahból, és tábort ütöttek Mitkában. 29 Elindultak Mitkából, és tábort ütöttek Hasmónában. 30 Elindultak Hasmónából, és tábort ütöttek Mószérótban. 31 Elindultak Mószérótból, és tábort ütöttek Bené-Jaakánban. 32 Elindultak Bené-Jaakánból, és tábort ütöttek Hór-Haggidgádban. 33 Elindultak Hór-Haggidgádból, és tábort ütöttek Jotbátában. 34 Elindultak Jotbátából, és tábort ütöttek Abrónában. 35 Elindultak Abrónából, és tábort ütöttek Ecjón-Geberben. 36 Elindultak Ecjón-Geberből, és tábort ütöttek a Cin-pusztában levő Kádésban. 37 Elindultak Kádésból, és tábort ütöttek a Hór-hegynél, Edóm országának a határán. 38 Ott Áron főpap fölment a Hór-hegyre az Úr parancsa szerint, és meghalt a negyvenedik évben azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból az év ötödik hónapjában, a hónap első napján. 39 Áron százhuszonhárom éves volt, amikor meghalt a Hór-hegyen. 40 Akkor hallotta meg a kánaáni Arád királya, aki Kánaán földjén, a Délvidéken lakott, hogy jönnek Izráel fiai. 41 Ők pedig elindultak a Hór-hegytől, és tábort ütöttek Calmónában. 42 Elindultak Calmónából, és tábort ütöttek Púnónban. 43 Elindultak Púnónból, és tábort ütöttek Óbótban. 44 Elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Abárímban, Móáb határán. 45 Elindultak Ijjé-Abárímból, és tábort ütöttek Díbón-Gádban. 46 Elindultak Díbón-Gádból, és tábort ütöttek Almón-Diblátajimban. 47 Elindultak Almón-Diblátajimból, és tábort ütöttek az Abárím-hegységnél Nebóval szemben. 48 Elindultak az Abárím-hegységtől, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. 49 Ott táboroztak a Jordán mentén Bét-Hajjesímóttól Ábél-Hassittímig Móáb síkságán. 50 Azután így beszélt Mózeshez az Úr Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: 51 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, 52 űzzétek ki magatok elől az ország minden lakosát, pusztítsátok el összes bálványukat, öntött bálványszobraikat is mind pusztítsátok el, és tegyétek tönkre valamennyi áldozóhalmukat! 53 Vegyétek birtokba az országot, és lakjatok abban, mert nektek adtam azt a földet, hogy ti birtokoljátok. 54 Sorsvetéssel osszátok fel örökségül az országot nemzetségeitek között. A nagyobbnak nagyobb örökséget adjatok, a kisebbnek pedig kisebb örökséget juttassatok. Mindenki azt kapja, ami a sorsvetéssel jut neki. Az ősi törzsek szerint osszátok szét az örökséget! 55 De ha nem űzitek ki magatok elől az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok, 56 és majd veletek bánok el úgy, ahogyan ővelük akartam elbánni.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(3) „…az Úr kezének oltalma alatt…” (4Mózes 33)
Mózes mindent feljegyzett, az Úr parancsára (2). Minden feljegyzés fontos, amit az Isten indítására teszünk. Ez azt is jelenti, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket nem kell feljegyezni. Azt kell feljegyezni, amiben megtapasztaltuk az Úr vezetését és megtartó oltalmát, minden emberi gyengeségünk ellenére is. Amikor az ember jegyzetel, akkor már, tudva-tudatlanul is, az Isten színe előtt áll, mert reflektálni kénytelen az életét, a tetteit. Ilyenkor munkálni kezd a Szentlélek, és közben vezet. Minden írás az Isten után kiált, ha tagadja is Őt. Ez nem menti fel az istentelent, de megtérésre segítheti. Írj, jegyezd fel, amit tapasztalsz, reflektálj! Közben Isten Lelke kézbe vesz, akár akarod, akár nem. A reflektálatlanság a legveszélyesebb, amikor az ember semminek nem néz utána. Írj, de többnyire ne fárassz vele senkit! Elsősorban magadnak írj, ne az interneten! Közben majd az is kiderül, hogy mi tartozik ebből másra. Minden, Istennek kedves művészet, minden szent és ihletet tevékenység, minden megtérés olvasva és jegyzetelve kezdődött. Az Írást is jegyzetelve olvasd, írd az üzeneteket, a kérdéseket, a bizonyosságokat! Közben világossá lesz számodra, hogy az Úr oltalma és vezetése alatt vagy!
Az útvonal követhető, noha több táborhely neve még nem azonosítható biztosan: Egyiptomból délre haladtak, a Sínai-félsziget belseje felé, a Sínai-hegyig, ahol a Tízparancsolatot kapták (3–15). Onnan észak felé haladtak, az Akabai-öböl mentén, annak északi csücskéig, Ecjón-Geberig (16–35). Innentől kezdődik a nagy kevergés, közel harmincnyolc éven át. Az Isten elleni lázadás miatt – a kémek elbizonytalanítják a népet, visszavágyódás Egyiptomba, lázadás a manna ellen –, belső zavargások és külső ellenállás terheli a népet, amíg egy nemzedék kihal. Többek között Edóm népe nem engedi át őket az országán. A Cin-pusztában található Kádésban vesztegelnek, észak felé nem tudnak behatolni, kerülgetik a Hór-hegyét, visszatérnek az Akabai-öböl csúcsáig, majd Edómot keletről megkerülve, a Holt-tenger déli részén jutnak el Móáb országának határához, Ijjé-Abárímhoz, a Zered-patakon, majd Arnón-patakon át, egészen a Nébó-hegyig (40–49). Közben, még a Hór-hegyénél, meghalt Áron főpap (38). Ilyenkor szokta a gyarló szív azt kérdezni, negyven év kevergés, egy nemzedék halála után: „Hol van az Isten oltalma?” Pedig a nép engedetlensége okozott minden kevergést, és éppen az a kegyelem, hogy az Úr még a kevergésben is oltalmazta és nem hagyta el őket.
Az Úr kezének oltalma alatt haladt Isten népe, Egyiptomból, az Ígéret Földje felé végig (3). Sok engedetlenség; ezért sok fárasztó kanyar, zsákutca, vargabetű; számos puszta (Étám, Szin, Párán, Cin) jellemezte ezt az utat. Belső lázadások terhelték, külső ellenségek akadályozták a haladást; tehát küzdelmes és harcos volt az út. Egy nemzedék meghalt a pusztában. Mégis, az Úr oltalmazta Isten népét, egészen a megérkezésig; a pusztában is mindig adott felüdülést (9), ételt és italt (14). Egyesek nem e testben érték meg a megérkezést, mert az ígéretek túlmutatnak e-világon; de aki hitben jár, az bizonyosan megérkezik. Akit az Úr oltalmaz, az hitben jár. Akit az Úr oltalmaz, az előbb-utóbb ráébred arra, hogy ő az Úr gyermeke, és életének zsákutcáit megbánva, láthatóan is hitben kezd el járni. Az Úr akkor is megoltalmazza övéit, ha testi szemekkel nem tapasztalunk oltalmat.
Egy kemény feltételt olvasunk itt, a leírás végén, egyértelműen az Ószövetség nyelvén: Az Úr, népének adta azt a földet; de ha nem űzik ki az ottani népeket és nem rombolják le azok kultuszait, akkor az ottaniak fogják legyőzni őket (50–56). Jézus Krisztus más törvényt hozott, de azt is hangsúlyozta, hogy a krisztusi szeretet kereszthordozással jár (Máté 16,24); legyőznek bennünket, de el nem pusztíthatnak. Az ószövetségi törvény világos, itt az e-világban járható utat hirdette meg nekünk az Isten; azaz a gyarló emberi logika szerint érthetően fogalmazott ugyanaz az Isten; aki az újszövetségi törvényben az Őneki kedves módon tárta elénk akaratát. Az Úr akarata Krisztus megváltó szeretetében látható kristálytisztán. Jézus Krisztus oltalmunk örök forrása.