„…bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta” ApCsel 27,9–26
9 Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket: 10 Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti. 11 De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. 12 A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz. 13 Mivel pedig enyhe déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat, felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelében. 14 Nemsokára azonban a sziget irányából lecsapott az Eurakvilónak nevezett szélvihar. 15 Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. 16 Amikor egy kis sziget, Klauda szélárnyékos oldalára befutottunk, nagy nehezen ugyan, de meg tudtuk tartani a mentőcsónakot. 17 Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tovább. 18 A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, 19 harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. 20 Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. 21 Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. 22 Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. 23 Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. 24 Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. 25 Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. 26 Egy szigetre kell kivetődnünk.
Bibliaolvasó kalauz – Benke György igemagyarázata
Pál apostol olyan embereknek mondja el ezt a veszélybe került hajón, akik már nem is remélték, hogy megmenekülhetnek: „…bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta” (25). Egy hajón utazott idegen, sőt ellenséges emberekkel. Amikor ők semmit nem tudtak tenni megmenekülésükért, Pálnak volt mondanivalója, mert neki megvolt ehhez a többlete: hitt Istenben (lásd Túrmezei Erzsébet Imádkozzunk, testvérek című versét). Kevesek hite sok embernek segítséget, szabadulást jelenthet ma is.
RÉ 394 MRÉ 407
„Jaj neked, ország, ha királyod…” Prédikátor 10
1 Egy döglött légytől büdös lesz és megerjed a kenőcskészítő olaja; egy kis ostobaság hatásosabb a bölcsességnél és a tisztességnél. 2 A bölcs ember gondolatai a jóra, az ostoba gondolatai a rosszra irányulnak. 3 Akármerre jár is az ostoba: Őbelőle hiányzik az ész, mégis azt gondolja, hogy mindenki más az ostoba. 4 Ha az uralkodó haragra lobban ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság nagy vétkeket akadályoz meg! 5 Láttam, hogy van olyan rossz dolog is a nap alatt, amely a hatalmasok tévedéséből következik: 6 az ostobák nagy méltóságra kerülnek, az érdemesek pedig alacsony sorsra jutnak. 7 Láttam rabszolgákat lóháton ülni, és fejedelmeket gyalog járni, mintha rabszolgák volnának. 8 Aki vermet ás, beleesik abba, és aki lerontja a kőkerítést, azt megmarja a kígyó. 9 Aki követ fejt, megsértheti magát, és aki fát hasogat, veszedelemben forog. 10 Ha kicsorbul a vas, és nem köszörülik ki, akkor több erőt kell kifejteni. A helyesen alkalmazott bölcsesség a hasznos! 11 Ha megmar a kígyó, mielőtt megbűvölték, semmit sem ér aztán a kígyóbűvölő tudománya. 12 A bölcs embert kedvessé teszik saját szavai, az ostobát pedig saját szája teszi tönkre. 13 Beszédének a kezdete butaság, és a vége szörnyű ostobaság. 14 Az ostoba szaporítja a szót, pedig nem tudja senki, hogy mi fog történni. Ki is tudná megmondani, hogy mit hoz a jövő? 15 Az ostobát úgy kifárasztja a munkája, hogy a városba sem tud bemenni. 16 Jaj neked, ország, ha királyod gyermek, és vezetőid már reggel lakomáznak! 17 Boldog vagy, ország, ha királyod nemes ember, és vezetőid a rendes időben étkeznek, önuralommal és nem részegeskedve! 18 Ha rest az ember, megroskad a gerenda, és ha ölbe teszi a kezét, csöpög a háztető. 19 Mulatság kedvéért rendeznek lakomát, és vidámmá teszi az életet a bor, de pénz kell mindehhez. 20 Még gondolatodban se átkozd a királyt, és hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is elárulja a beszédet.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(16) „Jaj neked, ország, ha királyod…” (Prédikátor 10)
A Példabeszédek könyvének rövid, bölcs mondásait olvashatjuk itt is, a bölcs ember és az ostoba ember magatartásáról és annak következményeiről. Megtaláljuk itt a bölcsességirodalom nagy témáit: a hatalom, gazdagság és szegénység; a beszéd és a higgadt hallgatás; a szorgalom és a lustaság visszatérő témái ezek. Mindegyik elolvasása után azt tapasztaljuk, hogy mindezek mai is elevenen érintenek bennünket!
Igen, ahogy egy döglött légytől megbüdösödik a kenőcskészítő teljes olaja (1), úgy egyetlen „nehéz” ember tönkretehet körülöttünk mindent, vagy egyetlen tévedéssel szétzúzhatjuk az egész életünket (1).
Valóban, ma is hatásosabb az ostobaság a bölcs tisztességnél. Nekünk azonban nem hatni kell, hanem evangéliumot hirdetni és szolgálni, a többit pedig majd az Úr elvégzi.
A higgadtság ma is nagy ajándék, mert a higgadtság nagy vétkeket akadályoz meg (4).
Ma is hemzsegnek körülöttünk a társadalmi igazságtalanságok (5–7), sokszor egészen sajátos, modern módon.
Manapság is minden munkának, hivatásnak megvan a maga nehézsége (8–11). A prédikátor még azt is hozzáteszi, hogy az ostobát kifárasztja a munkája (15–18). Igen, fontos úgy odaadóan, hivatásként, szorgalmasan tenni a dolgunkat, hogy mégse csak arról szóljon az életünk, mert sokkal több az élet a munkánknál. Nem mindegy, mennyi időt, energiát fektetsz a munkádba, mert az életfeladatod sokkal több ennél!
Manapság még inkább érvényes, hogy vigyázni kell a beszédünkre (12–14), abban az értelemben is, hogy még a hálószobában kimondott szavakat is az „égi madár” viszi tovább (20), vagyis minden kiderül, ma már mindent tudnak rólunk, ha akarnak…
Több az élet, mint pénz és vagyon, de ma, a városiasodó világban, ahol minden élelemtermelő, kétkezi munkát elfelejtettünk, végképp csak pénz kell mindenhez, ami megélhetés (19). Nagy kiszolgáltatottság ez!
Látjuk tehát, hogy mi minden kell a bölcs élethez! De mi kell ahhoz, hogy bölcsek lehessünk? A bölcsességirodalom szerint a bölcsesség kezdete az Isten félelme (Példabeszédek 1,7). Az Isten félelme pedig nemcsak a hatalmas, egyetlen Isten szentsége előtti megrendülés, hanem annak megtapasztalása, hogy ez a hatalmas Isten lehajol érettünk, kézbe veszi töredékes életünket, megtart, megvált, és újjászül minket erre a „bölcs”, szent életre, az Ő erejével. Ez adatott nekünk Jézus Krisztusban. A mi királyunk, Jézus Krisztus; a mi országunk, az Isten országa; ezért a mi országunknak nem lesz „jaj…” (16)