„Tetszett az Úrnak, hogy ezt kérte Salamon.” 1Kir 3
1 Salamon veje lett a fáraónak, Egyiptom királyának, mert elvette a fáraó leányát. Dávid városába vitte, míg be nem fejezte palotájának, az Úr házának és a Jeruzsálemet körülvevő várfalnak az építését. 2 A nép akkor még az áldozóhalmokon áldozott, mert addig még nem építettek házat az Úr nevének. 3 Salamon szerette ugyan az Urat, és apjának, Dávidnak a rendelkezései szerint élt, de ő is az áldozóhalmokon mutatott be áldozatot. 4 A király Gibeónba szokott elmenni, hogy ott áldozzék, mert ez volt a legnagyobb áldozóhalom. Egyszer ezer égőáldozatot mutatott be Salamon azon az oltáron. 5 Akkor éjjel megjelent Gibeónban az Úr Salamonnak álmában, és ezt mondta Isten: Kérj valamit, én megadom neked! 6 Salamon ezt felelte: Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogyan ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. 7 Most pedig, Uram, Istenem, apám, Dávid után királlyá tetted a te szolgádat. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. 8 És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy meg sem lehet számolni; nem lehet számba venni sokasága miatt. 9 Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. Ki tudná különben kormányozni a te nagy népedet?! 10 Tetszett az Úrnak, hogy ezt kérte Salamon. 11 Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy törvényemnek engedelmeskedve tudj kormányozni, 12 ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. 13 Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. 14 Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked. 15 Azután fölébredt Salamon, és látta, hogy álmodott. Amikor visszament Jeruzsálembe, odaállt az Úr szövetségládája elé, és égőáldozatokat mutatott be, békeáldozatokat készített, és udvari embereinek lakomát rendezett. 16 Abban az időben elment két parázna nő a királyhoz, és elébe járult. 17 Az egyik nő ezt mondta: Kérlek, uram, én ezzel a nővel egy házban lakom, és én ott szültem nála abban a házban. 18 Három nappal azután, hogy szültem, ez a nő is megszült. Csak magunk voltunk a házban, nem volt velünk senki idegen; kettőnkön kívül senki sem volt a házban. 19 De egy éjjel meghalt ennek a nőnek a fia, mert ráfeküdt. 20 Fölkelt erre éjfélkor, elvette mellőlem a fiamat, amíg a te szolgálóleányod aludt, és a keblére fektette, az ő halott fiát pedig az én keblemre fektette. 21 Amikor reggel fölkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, láttam, hogy halott. De amikor reggel jól megnéztem, kiderült, hogy nem az a fiú volt, akit én szültem. 22 Ekkor a másik nő ezt mondta: Nem úgy van! Az én fiam él, a te fiad az, aki meghalt! Amaz viszont ezt mondta: Nem igaz! A te fiad halt meg, és az én fiam az, aki él! Így vitatkoztak a király előtt. 23 Akkor ezt mondta a király: Ez azt állítja: az én fiam él, a te fiad halt meg. Amaz meg ezt mondja: nem igaz, a te fiad halt meg, és az én fiam az, aki él. 24 Hozzatok hát ide egy kardot! – mondta a király. Oda is hoztak egy kardot a királynak, 25 a király pedig megparancsolta: Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok oda egyik felét az egyiknek, másik felét a másiknak! 26 Ekkor azt mondta az élő gyermek anyja a királynak, mivel megesett a szíve a fián: Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek! A másik azonban ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté! 27 Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta: Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg, mert ő az anyja! 28 Egész Izráel meghallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és azzal szolgáltat igazságot.
Bibliaolvasó kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Salamon, mikor élete legnagyobb feladata előtt áll, engedelmes szívet kér Istentől. Isten fordítja úgy a kérését, ahogy az közismertebb, hogy Salamon bölcsességet (értelmet) kér. Isten szerint tehát az iránta való engedelmesség és a bölcsesség egy és ugyanaz. A mi legbölcsebb imakérésünk is csak az lehet: Adj nekem engedelmes szívet, Uram, hogy mindenben hűen követhessem akaratodat.
RÉ 72 MRÉ 72
„…mint akinek hatalma van…” Márk 1,21–28
21 Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton pedig azonnal a zsinagógába ment, és tanított. 22 Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. 23 Éppen ott volt a zsinagógájukban egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel: 24 Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje. 25 Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle! 26 A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, és hangos kiáltással kiment belőle. 27 Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok engedelmeskednek neki. 28 És gyorsan elterjedt a híre mindenfelé Galilea egész környékén.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(22) „…mint akinek hatalma van…” (Márk 1,21–28)
Jézus hatalma az Isten hatalma, ezért ez a hatalom nem gőgös és megnyomorító, hanem megszabadító hatalom.
Jézus hatalommal tanít (21–22). Jézus szava Isten Igéje, megváltó cselekvése. Ahol Isten Igéje szól, a Szentlélek által, és nem valami emberi bölcselkedés, okoskodás, véleményt nyilvánító fecsegés, ott Isten szabadító hatalma érvényesül. Rudolf Bohren prédikációról szóló könyvének egyik legfontosabb tanítása ez. Isten, Jézus Krisztusban közölt szabadító hatalma az, amire igazán szükségünk van. Jézus nem úgy tanít, mint az írástudók, akik rendszert, tant, törvényt hirdetnek, amely ugyancsak egyfajta emberi hatalom és látásmód alá préseli a másikat (22).
Jézus hatalommal cselekszik (22–26), mert meggyógyítja a megszállottságot, a megkötözöttséget, a tisztátalanságot. Ez a megszállottság konkrét lelki és testi betegségekben mutatkozik meg, de jelen van a hétköznapjainkban, a megszállott gondolkodásunkban, cselekvésünkben, életmódunkban. Ez a megszállottság abban mutatkozik meg leginkább, hogy a saját erőnkből képtelenek vagyunk tisztulni, változni, gyógyulni, minden marad a régiben, csak a rossz megjelenésének módja alakul át legfeljebb. Az ember tartósan sem testileg, sem lelkileg nem tudja magát megszabadítani; de ugyanakkor elutasítja a szentséget, az Isten szentségét, az Isten gyógyító hatalmát, ahogy a megszállott ember elutasította az Urat (24).
Jézus azonban hatalommal szól, parancsol: kiválasztó kegyelmének megszabadító hatalma legyőzi az emberi ellenállást, és minden testet és lelket, szellemet, emberi életet megnyomorító, idegen és ártó hatalomnak távoznia kell (25–27). Jézus hatalma megszabadít, meggyógyít, és engedelmessé tesz (27). Engedünk az Úrnak, nem hódolunk embereknek, de Istennek való engedelmességünk, adott esetben az emberi rendeknek való engedelmességben is megnyilvánul, hiszen enélkül csak a gonosz tombolhat körülöttünk.
A csoda soha nem öncélú Jézus cselekvésében, hanem mindig jel, amely Jézus szavához, Igéjéhez kötött. Ma is terjed Jézus Krisztus híre, mint akkoriban, mert ma is, szerte a világon hirdetik az Isten Igéjét, Jézus szabadító hatalmát, Isten pedig cselekszik (28).