„Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállna a résre színem elé az országért,...” Ez 22
1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Akarsz-e ítélkezni, emberfia? Akarsz-e ítéletet mondani a vérontó város fölött? Akkor szembesítsd minden utálatos tettével, 3 és mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Ennek a vérontó városnak eljön az ideje, mert bálványokat készített a maga vesztére, és tisztátalan lett. 4 A vér, amelyet kiontottál, vétkessé tett, és bálványaid, amelyeket készítettél, tisztátalanná tettek. Te vagy az oka, hogy közel van már a napod, elérkeztél esztendeid végéhez. Ezért gyalázatossá teszlek a népek előtt, és csúffá teszlek minden országban. 5 Csúfolni fognak téged közel és távol, te rossz hírű, te sokat viszálykodó! 6 Íme, Izráel összes fejedelme annyi vért ontott, amennyit csak bírt. 7 Apjukat és anyjukat gyalázták országodban, a jövevényt zsarolták, az árvát és az özvegyet nyomorgatták. 8 A szent dolgokat semmibe vetted, és szombatjaimat meggyaláztad. 9 Rágalmakat terjesztettek országodban, hogy vért onthassanak; a hegyeken bemutatott áldozatból ettek, fajtalanságokat követtek el. 10 A fiúk apjuk feleségével háltak. Erőszakoskodtak a tisztulásban levő nővel. 11 Volt, aki a más feleségével követett el fajtalanságokat, volt, aki a saját menyét gyalázta meg galádul; olyan is volt, aki a húgával, saját apja leányával erőszakoskodott. 12 Hagyták magukat megvesztegetni országodban, hogy vért onthassanak. Kamatot és uzsorát szedtél, felebarátaid rovására nyerészkedtél, zsarolva őket, engem pedig elfelejtettél! – így szól az én Uram, az Úr. 13 Azért én majd összecsapom a kezemet nyerészkedésed miatt, amelyet elkövettél, és a vérontás miatt, amely országodban történt. 14 Lesz-e elég bátorságod, lesz-e elég erőd akkor, amikor majd elbánok veled? Amit én, az Úr, mondok, azt meg is teszem! 15 Szétszélesztelek majd a népek közé, és szerteszórlak az országokba; véget vetek országodban a tisztátalanságnak! 16 Gyalázatos leszel a népek előtt; akkor majd megtudod hogy én vagyok az Úr. 17 Így szólt hozzám az Úr igéje: 18 Emberfia! Izráel háza salakká lett számomra: a réz, az ón, a vas és az ólom a kemencében ezüstsalakká lett. 19 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel mindenestül salakká lettetek, összegyűjtelek benneteket Jeruzsálembe. 20 Ahogyan összegyűjtik az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot és az ónt a kemencébe, és felszítják a tüzet alatta, hogy megolvasszák, úgy gyűjtelek össze benneteket lángoló haragomban, kemencébe raklak, és megolvasztalak benne. 21 Összeszedlek benneteket, felszítom ellenetek haragom tüzét, és megolvasztalak benne. 22 Ahogyan megolvad az ezüst a kemencében, úgy fogtok megolvadni Jeruzsálemben. Amikor kitöltöm rajtatok haragomat, majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 23 Így szólt hozzám az Úr igéje: 24 Emberfia, mondd meg ennek az országnak: Tisztátalan föld vagy, amely nem kapott esőt a harag napján! 25 Prófétái összeesküvést szőnek, olyanok, mint az ordító, ragadozó oroszlán: embereket esznek, kincset és drágaságot harácsolnak, sok asszonyt tesznek özveggyé. 26 Papjai erőszakot követtek el törvényemen, és meggyalázták szent dolgaimat. Nem tettek különbséget a szent és a közönséges között, nem tanítottak a tisztátalan és tiszta megkülönböztetésére. Szombatjaimmal nem törődtek, és gyalázatot hoztak rám. 27 Vezérei olyanok, mint a ragadozó farkasok: vért ontanak, embereket pusztítanak el nyereségvágyból. 28 Prófétái habarccsal vakolgatnak; hiábavalóságot látnak, hazugságokat jósolgatnak nekik, amikor ezt mondják: „Így szól az én Uram, az Úr...” – pedig nem is szólt az Úr! 29 Az ország népe kegyetlenül sanyargat, és lelketlenül rabol, a nincstelent és szegényt nyomorgatják, a jövevényt pedig törvénytelenül sanyargatják. 30 Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállna a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam. 31 Ezért kitöltöm rajtuk dühömet, megsemmisítem őket haragom tüzével, fejükre olvasom tetteiket! – így szól az én Uram, az Úr.
Bibliaolvasó kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállna a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam” (30). Ki-ki a maga helyén, akár vezető, akár magánember lehet közbenjáró, hogy könyörögjön népéért, megújulásért Istenhez. Vannak-e ma Ábrahámok és Mózesek, akik szót emelnek az országért? Folytassuk imádságukat! Jézus, aki helyettünk és értünk az életét adja, maga is erre tanít.
RÉ 503 MRÉ 285
„Ennek a szolgájává lettem…” Kolossé 1,24–29
24 Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testemben betöltöm mindazt, ami Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. 25 Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek Isten igéjét, 26 azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, 27 akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. 28 Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. 29 Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(25) „Ennek a szolgájává lettem…” (Kolossé 1,24–29)
Melyek voltak Pál apostol szolgálatának legfontosabb jellemzői?
Pál azért szolgált, hogy teljesen feltárja mások számára Isten Igéjének titkát (25). Ez a titok Jézus Krisztusban tárul fel (26), akiben az Isten megmutatta, hogy az Ő dicsősége nem emésztő tűz, hanem embert megváltó szeretet (27), hogy minden ember eljusson a teljességre (28). Pál azok javára hirdette az Isten Igéjét, akik őt hallgatták. Aki Krisztus szolgája, az a másik ember üdvösséges javát munkálja, és nem annak kárát (25); intve és tanítva is reménységre hangol, biztat, bátorít, erősít (26). Pál Jézus Krisztust hirdeti (28), mégpedig úgy, hogy Krisztus bennünk van, Krisztus reménysége az eljövendő dicsőségnek (27). Pál Krisztust hirdette (28); ő evangéliumot, örömhírt hirdetett!
Pál nem önmagát szolgálta, hanem Krisztus ügyét (25). Pál szolgálata Krisztus testének, a látható egyháznak szolgálata volt (24). Pál elhívás, megbízatás alapján cselekedett, nem pedig önjelölt ügybuzgóként, aki többnyire több gondot okoz, mint amennyi áldás van serénykedésén ott, ahol senki nem kérte, hogy tegyen valamit. Az ilyen ügybuzgók félelmetesek és veszélyesek. Pál megbízatása az Úrtól volt, ezért lehetett azon az Úr áldása (25).
Pál szolgálata tele volt fáradtsággal és küzdelemmel (29); ezért vállalta a szenvedést (24). De az apostol mindezekhez megkapta az Úr erejét (29). Ez az erő hatalmasan működött Pálban (29). Az Úr csak annyi szolgálatot bíz ránk, benne annyi küzdelemnek és szenvedésnek tesz ki, amelyhez Ő hatalmasan megadja minden napra az erőt is. Pál szolgálata örömmel végzett szolgálat volt; az utolsó percig, még a legnagyobb küzdelmek és szenvedések között is. Áldott legyen az Úr ezért az örömért, amely minden napra megadatik nekünk, miközben minden küzdelmünk között az Urat szolgáljuk.