előző nap következő nap

„Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,..” Zsolt 104

1 Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, 2 világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, 3 palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. 4 A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. 5 Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. 6 Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. 7 Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. 8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. 9 Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. 10 Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. 11 Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. 12 Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. 13 Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. 14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből, 15 és bort, amely felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét. 16 Jóllaknak az Úr fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett, 17 ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. 18 A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet. 19 Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. 20 Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja, 21 az oroszlánok zsákmányért ordítanak, Istentől követelve eledelt. 22 Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek. 23 Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig. 24 Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. 25 Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok. 26 Ott járnak a hajók, és a Leviatán, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. 27 Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. 28 Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. 29 Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. 30 Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföldeket. 31 Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr! 32 Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek. 33 Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. 34 Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az Úr előtt. 35 Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az Urat! Dicsérjétek az Urat!

Bibliaolvasó kalauz – Mikola Borbála

Szinte odavisz bennünket ez a zsoltár Isten mellé, és a szemünk láttára mozdul, zsendül az élet a megfilmesített teremtésben (1Móz 1): csupa költészet, gyönyörködtető művészi ének. Minden teremtmény Isten kezében van, az ő gondoskodásából él. Hatalma párosul szépséggel, kreativitással és jósággal. Milyen jó, hogy ilyen Istenünk van! Áldjad, én lelkem, az Urat!

RÉ 104 MRÉ 104

„Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra…” Jakab 4,7–10

7 Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. 8 Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. 9 Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. 10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(9) „Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra…” (Jakab 4,7–10)

Az itt olvasható cselekvésekben valójában mindenütt az Úr az alany, valójában Ő cselekszik bennünk, általunk. Igen, aki engedelmeskedik az Istennek, az tud ellent állni a gonosznak, de az engedelmes ember kegyelem alatt van, az Úr örökkévaló uralma alatt, ezért az Úr erejével lehet győztessé a gonosz hatalma felett (7). Mi azért közeledhetünk az Istenhez, mert Ő már közeledett hozzánk; egészen közel jött hozzánk, lehajolt halandó, elveszett életünkért, megváltó szeretetével (8). Mivel az Úr már felénk fordult, ezért tisztulhat meg a kezünk, a cselekedeteink, az életünk, mindezek előtt pedig megtisztulhat a szívünk, vagyis teljes valónk az Úr felé fordulhat, hogy ne maradjunk kétlelkűek, mint akik ide-oda hánykolódnak (8). Mi azért alázhatjuk meg magunkat az Úr előtt, mert Ő már megalázta magát érettünk, a menny gazdagságát otthagyva emberré lett, hogy rajtunk könyörüljön (Filippi 2,6–7).

Az Úr cselekszik értünk, mi pedig az Ő erejével harcoljuk a hit harcát, mert fáj az, ami nem kedves az Istennek az életünkben és mások életében; mindez meggyötör, bűnbánatra, gyászra, sírásra késztet, megszomorodásra indít. Lehet-e nevetni, örülni ott, ahol még van engedetlenség, gonoszság, tisztátalanság, képmutató kétlelkűség, önhittség? (9) Minden ilyen megszomorodást az Isten Lelke munkál bennünk, amikor valóban fáj a bűn, a magunké, a másoké, a világban tapasztalható sok-sok vétek, bántás, azaz istentelenség.

Bizony, ki kell mondani, hogy a jóléti társadalmak élvezeti, elkényeztetett és istentelen kultúrája képtelen bármit is kezdeni a mai Igével: „Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra…” (9) Hallani sem akarunk bűnről, gyászról, halálról végképp nem; az örök élet nem téma; élni „itt” akarunk örökké, tenyészni, élvezni az életet egészségben, mert sose halunk meg! Aki meg mégis megidősödik, megbetegszik, az attól a pillanattól nem számít, még akkor sem, ha nagyon szépen, könnyekig meghatóan mondogatjuk, hogy de számít… Kisgimnazista unokaöcsém értelmes fiú, nagy jólétben Németországban él, ahol már az oktatás is „semlegesnemű”. Megvettem neki „A Pál utcai fiúk” című regényt, ami nekem olyan meghatározó volt gyerekkoromban. A szülei azt mondták: nem olvashatja el, mert a vége szomorú, meghal benne a Nemecsek. Lemerevedtem, és tudtam, nincs miről beszélni tovább! Ez a világ „megpattant”. Uram, irgalmazz!