„Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” Zsolt 106
1 Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2 Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az Úr, ki beszélhetné el minden dicső tettét? 3 Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak. 4 Gondolj rám, Uram, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod! 5 Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt! 6 Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el. 7 Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél. 8 De az Úr megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát. 9 Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vízen, akár a pusztában. 10 Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből. 11 Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük. 12 Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. 13 De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. 14 Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban. 15 Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük. 16 Féltékenyek lettek a táborban Mózesre és Áronra, az Úr szent emberére. 17 Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, eltemette Abírám csoportját. 18 Tűz gyulladt ki csoportjukban, láng pusztította el a bűnösöket. 19 Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt. 20 Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával. 21 Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban, 22 csodákat Hám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél. 23 Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett értük, és elfordította pusztító haragját. 24 Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének, 25 hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Úr szavára. 26 Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában, 27 utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba. 28 Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek. 29 Ingerelték tetteikkel az Urat, ezért csapás szakadt rájuk. 30 De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás. 31 Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké. 32 Meríbá vizeinél is haragra ingerelték, Mózes is rosszul járt miattuk, 33 mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt. 34 Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az Úr. 35 Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket. 36 Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket. 37 Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek. 38 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot. 39 Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel. 40 Ezért haragra gerjedt népe ellen az Úr, és megutálta örökségét. 41 Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk. 42 Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük. 43 Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt. 44 Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket. 45 Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. 46 Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket. 47 Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! 48 Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az Urat!
Bibliaolvasó kalauz – Mikola Borbála
A negyedik könyv utolsó éneke Izráel történetének, a nép bűnös viselkedésének sötét és mély vermébe húz le. Isten jóságára, irgalmas jelenlétére és tetteire az emberi értetlenség, engedetlenség, hűtlenség, feledékenység, bálványimádás, megvetés, zúgolódás, megkeserítés volt a válasz lépten-nyomon. Történetük arról szól, hogy Isten szentségét és igaz jellemét ingerelték döntéseikkel, aminek a fogság lett a vége. A megbánás alázata elismeri a büntetés jogosságát. Aki a nyomor idején is tiszteli Istent, az tekint Istenre igazán Istenként (48).
RÉ 106 MRÉ 106
„…kereskedünk és nyereséget szerzünk…” Jakab 4,13–17
13 Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, 14 azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. 15 Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. 16 Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. 17 Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(13) „…kereskedünk és nyereséget szerzünk…” (Jakab 4,13–17)
A sikeres, nagy nyereséget termelő kereskedők példázata tanít bennünket és megtérésre hív!
Adjunk hálát az Úrnak minden napért! Hiszen minden nap, minden perc kegyelem, amit azért kaptunk, hogy örömben, szeretetben, békességben éljük meg azt, mint akik az Isten országát építik. Ha nem ezt tesszük, hűtlenekké lettünk aznap, és visszaéltünk az Isten ajándékaival. A holnap nincs a kezünkben! Isten az életünk Ura, a holnapunk Ura, az üdvösségünk Ura, akinek akarata tökéletes, aki mindent szépen intéz (15). Aki nem számol azzal, hogy élete véges, az nem számol az Urral sem. Márpedig a ma hitetlenedő embere nem akar tudni a földi élet végességéről: csak élni, tenyészni, élvezni, birtokolni akar. Pedig földi életünk egy lehelet, ma vagyunk, holnap eltűnünk, és akármilyen fontosnak gondoltuk magunkat itt, még a kutya sem ugat utánunk, ha már nem leszünk. Ne legyen illúziónk, hogy bárkinek is hiányozni fogunk (14). Adjunk hálát minden napért, éljünk az Úrnak, és a holnapot helyezzük bizalommal az Ő kezébe, mint aki örök életet ajándékozott nekünk! Vessük magunkat mindenkor az Úr megtartó kegyelmébe!
Adjunk hálát az Úrnak mindenünkért! Vegyük észre, mi mindenünk van! Örüljünk a saját részünknek és a többit adjuk tovább! Kevésre van szükség saját magunknak! (Lukács 10,42) Amíg ezt nem fedezed fel, megelégedett szívvel, addig nem tudsz hálát adni. Nem a másik a gazdag; te vagy a gazdag, aki magadat szegénynek gondolod, és irigykedve tekintesz a másikra! Neked van sok mindened, amiért felelősséggel tartozol, hogy azokkal az Isten dicsőségére és a másik ember javára élj! Nem lehetsz olyan szegény, hogy mégis ne neked kellene adni a másiknak. Nem lehetsz olyan gazdag, hogy vagyonod ne gyötörjön, amíg annak csak te vagy az egyedüli birtokosa. Gazdag vagy, számos módon, de csak a megosztott élet az élet! Aki tudna jót tenni, és nem teszi, bűne az annak! Az adni tudás nem gazdagság vagy szegénység, hanem hit kérdése (17).
Ne ragaszkodjunk semmihez és senkihez se egy határon túl, mert mindent el kell engedni egyszer. Amihez ragaszkodunk, az bálvánnyá lehet és az élő Isten egyetlen helyét foglalja el az életünkben. Ha az Úr áll életünk csúcsán, akkor minden szépen a helyére kerül, életünk isteni rendjében. Tervezz, de jusson eszedbe, hogy a holnapi nap is az Úr kezében van! (13–15) Kereskedj, illetve sáfárkodj, azaz Isten színe előtt, hűséggel forgasd talentumaidat! Vigyázz a nyereséggel, mert abban a gonosz munkál és elszakít az Úrtól. Önhitt dicsekvővé tehet az Úrtól kapott adományod minden sikere, és minden ilyen dicsekvés gonosz, mert amid van, azt az Úrtól kaptad (16). Mid van, amit nem kaptál? (1Korinthus 4,7) Csak az Úrral dicsekedhetsz! Egy nyereség van: az istenfélelem, megelégedéssel (1Timóteus 6,6). Az örök élet gazdagsága mindenre elégséges lesz, mindennél jobb lesz. A feltámadott Jézus Krisztusban mi már itt, ennek az örök életnek üdvösséges gazdagságát éljük.