előző nap következő nap

„...mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz...” Mt 7,7–14

7 Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 8 Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. 9 Vagy ki az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle, 10 vagy amikor halat kér, kígyót ad neki? 11 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle? 12 Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. 13 Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. 14 Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.

Bibliaolvasó kalauz – Sipos-Vizaknai Gergely

„Menjetek be a szoros kapun! ...mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz...” (13–14). Amikor Urunk a kárhozatról beszél, azért teszi, hogy szeretettel kiszabadítson belőle. A legnagyobb szeretetlenség a kárhozat tényének elhallgatása. Emögött mindig az ördög van. Itt Jézus a lelki halál állapotából a lelki életre, azaz megtérésre hív ma téged. A lelki életre csak a szoros kapun át, vagyis a kereszt alatt vezet út. Azért szoros, mert nem lehet rajta átvinni bűnt. Hála Jézusnak, hogy vére lemossa a megvallott bűneidet (1Jn 1,9).

RÉ 475 RÉ21 334

Hálaadó ének 240 Magasztalunk égi fénynél

„Ha háborúba vonulsz…” 5Mózes 20

1 Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne félj tőlük, mert veled lesz az Úr, a te Istened, aki fölhozott téged Egyiptom földjéről. 2 Amikor készültök az ütközetre, lépjen elő a pap, és beszéljen a néphez. 3 Ezt mondja nekik: Halld meg, Izráel! Arra készültök most, hogy megütközzetek ellenségeitekkel. Ne lágyuljon meg a szívetek, ne féljetek, ne rettegjetek, és ne rémüljetek meg tőlük! 4 Mert Istenetek, az Úr veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket. 5 Az elöljárók pedig így beszéljenek a néphez: Van-e itt olyan ember, aki új házat épített, és még nem avatta fel? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki avassa fel azt, ha ő meghal a harcban. 6 Van-e olyan ember, aki szőlőt ültetett, de még nem vette hasznát? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki vegye hasznát, ha ő meghal a harcban. 7 Vagy van-e olyan ember, aki eljegyzett egy leányt, de még nem vette el? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki vegye azt el, ha ő meghal a harcban. 8 Azután még ezt is mondják meg az elöljárók a népnek: Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágyszívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a magáéhoz hasonlóan! 9 Amikor az elöljárók befejezik a néphez intézett beszédüket, rendeljenek csapatparancsnokokat a nép élére! 10 Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra! 11 Ha békés megadással válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép adófizető szolgáddá. 12 De ha nem fogadja el a békét, hanem harcba száll veled, akkor kezdd meg az ostromát! 13 És ha kezedbe adja Istened, az Úr, akkor hányj kardélre benne minden férfit! 14 De a nőket, a gyermekeket, az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városban van, vedd birtokodba, és élvezd az ellenségtől szerzett zsákmányt, amit neked adott Istened, az Úr. 15 Így bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és nem az itt levő népek városai közül valók. 16 De az itt lakó nemzetek városaiban, amelyeket örökségül ad neked Istened, az Úr, ne hagyj életben egy lelket sem! 17 Irtsd ki őket mindenestül: a hettitákat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr; 18 azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket mindazoknak az utálatos dolgoknak az elkövetésére, amelyeket ők isteneik tiszteletére elkövetnek, és így ne vétkezzetek Istenetek, az Úr ellen. 19 Ha egy várost hosszabb időn át kell ostromolnod, hogy legyőzd és elfoglald, ne pusztítsd ki a fákat, fejszét emelve rájuk! Egyél róluk, de ne vágd ki azokat, mert nem ember a mezőn levő fa, hogy az is ostrom alá kerüljön miattad. 20 Csak azt a fát pusztítsd el és vágd ki, amelyről tudod, hogy nem gyümölcsfa. Abból építs ostromműveket az ellen a város ellen, amely harcba szállt veled, míg csak el nem esik.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(1) „Ha háborúba vonulsz…” (5Mózes 20)

Először szemléljük „távolabbról” a mai igeszakaszt! Isten nem a hadviselés Istene, hanem olyan Úr, aki az Isten országának emberi értelemmel fel sem fogható békességét munkálja, Jézus Krisztus által (Ézsaiás 11,1–10).

Ez a világ azonban olyan, mint a rothadó gyümölcs. Az Ige most ezzel a képpel szemlélteti a „bűn” teológiai jelentését. A rothadó részt ki kell vágni a gyümölcsből, ha nem akarjuk, hogy az egész tönkremenjen. A gyümölcsökkel teli kosárból pedig a teljesen rothadt darabokat ki kell dobni a többi közül, különben a kosárba helyezett teljes termés megrothad (18).

Ebben a „rothadó” világban a békesség is csak állandó „hadviseléssel” munkálható. Az illúzió, hogy mi majd békességben, szelíden élünk, és akkor megoldódnak a dolgok.

Persze, a békességszerző, szelídlelkű élet a krisztusi élet, ám ennek a krisztusi életnek e-világi következménye a „kereszt”, a Jézus Krisztus követésében.

A fenti igazság rögzítése után azonban merjük kimondani: Mivel az „egyszeri, tökéletes”, krisztusi áldozat már a miénk, ezért nekünk nem kell mindenáron a „keresztet” választani; csak ha ez Isten akarata. Arról nem is beszélve, hogy a békességet, bizonyos helyzetekben, csak határozott eszközökkel lehet áldásosan munkálni.

Isten a bomló világban is szabályozza a „hadviselést”: ez fontos! Még hadakozni is csak Isten vezetését és segítségét kérve lehet (1–4), elsőrenden azt védve, amit az Úr ránk bízott (13–16). Ezzel a hívő hűséggel azonban a „kisebb, esélytelen sereg” élén is bátran (1; 5–9), nem meglágyulva (3), de mindig krisztusi lelkülettel harcolhatunk.

Isten népe, minden harcában csak a hit nemes harcát harcolhatja, amely valójában nem a másik ellen folyik, hanem a másikért, Isten országát építve.