„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek ...” Mt 10,29–42
29 Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? 30 Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. 31 Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok. 32 Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, 33 aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. 34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. 35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, 36 és így az embernek ellensége lesz a háza népe. 37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; 38 és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. 39 Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt. 40 Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. 41 Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. 42 Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.
Bibliaolvasó kalauz – Hajdú Zoltán Levente
Micsoda kegyelem, hogy mennyei Atyánk még a hajszálainkat is egyenként számon tartja, és nem kell félnünk, mert értékesek vagyunk a szemében (30–31). Kérdés, hogy maradandó érték vagyunk, vagy elveszünk? Krisztusról tanúskodó életünk lesz a válasz erre a kérdésre (32), a mi igenünk az Atyának Krisztusban a mi életünkre kimondott igenjére. Ő kerül az első helyre az életemben (39)! Hozzá képest dől el, hogy mi értékes és mi értéktelen. Csak így lesz értékké – örökkévaló, üdvösséges értékké – az életem!
RÉ 426 RÉ 21 796
Napi ének Jézus Krisztus messiási küldetéséről
„…hogy elkötelezd magad Istenednek, az Úrnak… szövetségére, amelyet a mai napon köt veled az Úr…” 5Mózes 29
1 Ezután összehívta Mózes egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Saját szemetekkel láttátok, hogy mi mindent cselekedett az Úr Egyiptom földjén a fáraóval, összes szolgájával és egész országával. 2 Saját szemetekkel láttátok a nagy próbatételeket, azokat a nagy jeleket és csodákat. 3 Csak értelmes szívet, látó szemet és halló fület nem adott nektek az Úr mindmáig. 4 Pedig negyven éven át vezettelek benneteket a pusztában, és nem szakadt le rólatok a ruha, a lábatokról sem szakadt le a saru; 5 kenyeret nem ettetek, bort és részegítő italt sem ittatok, hogy megtudjátok: én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 6 Amikor elérkeztetek erre a helyre, kivonult ellenünk Szíhón, Hesbón királya és Óg, Básán királya, hogy megütközzék velünk, de megvertük őket. 7 Elvettük országukat, és odaadtuk örökségül a rúbenieknek, a gádiaknak és Manassé törzse felének. 8 Tartsátok meg azért ennek a szövetségnek az igéit, és teljesítsétek azokat, hogy boldoguljatok minden dolgotokban. 9 Ti ma mindnyájan az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt álltok: törzsfőitek, véneitek, elöljáróitok és minden izráeli férfi, 10 gyermekeitek, asszonyaitok és a táborodban levő jövevények, még a favágók és vízhordók is, 11 hogy elkötelezd magad Istenednek, az Úrnak átokkal is fenyegető szövetségére, amelyet a mai napon köt veled Istened, az Úr. 12 Ma a maga népévé emel téged, ő pedig Istened lesz, ahogyan megígérte neked, és ahogyan megesküdött atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 13 De nemcsak veletek kötöm ezt az átokkal is fenyegető szövetséget, 14 azokkal, akik ma itt vannak velünk, és itt állnak Istenünknek, az Úrnak a színe előtt, hanem azokkal is, akik ma nincsenek itt velünk. 15 Ti tudjátok, hogyan laktunk Egyiptomban, és hogyan vonultunk át a népek között, hiszen nektek kellett átvonulnotok. 16 Láttátok förtelmes bálványaikat, amelyek fából és kőből, ezüstből és aranyból vannak. 17 Ne legyen azért köztetek olyan férfi vagy olyan nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve nem fordul ma oda az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és elkezdi majd azoknak a népeknek az isteneit tisztelni. Ne legyen köztetek olyan gyökér, amely mérget és ürmöt terem! 18 Ne gondolja senki, aki hallja ezeket az átkokat, az áldásban bizakodva: Jó sorom lesz akkor is, ha megátalkodott szívvel élek, hisz csak nem pusztul el az öntözött föld a kiszáradt földdel együtt?! 19 Az Úr ugyanis nem lesz hajlandó neki megbocsátani, sőt föllángol az Úr haragos indulata az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, ami meg van írva ebben a könyvben. Még a nevét is eltörli az Úr az ég alól. 20 Különválasztja az ilyet az Úr Izráel minden törzséből, és romlást hoz rá, a szövetséghez tartozó átkok szerint, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben. 21 Megkérdezi majd a következő nemzedék, fiaitok, akik a helyetekbe lépnek, meg a messze földről érkező idegenek, akik látják majd a csapásokat és betegségeket, amelyekkel ezt a földet sújtotta az Úr – 22 és hogy az egész föld kiégett, csupa kénkő és só, nem lehet bevetni, nem kel ki és nem nő rajta egy árva fűszál sem; úgy elpusztult, mint Sodoma és Gomora, Admá és Cebójim, amelyeket lángoló haragjában elpusztított az Úr –, 23 sőt az összes nép is megkérdezi majd: Miért bánt el így az Úr ezzel az országgal, és miért lángolt fel ilyen nagyon haragja ellene? 24 Akkor majd ezt fogják felelni: Azért, mert elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének a szövetségét, amelyet akkor kötött velük, amikor kihozta őket Egyiptomból, 25 és más isteneket kezdtek el tisztelni, és azokat imádták: olyan isteneket, akiket nem ismertek, és akiket másoknak hagyott meg az Úr. 26 Ezért haragra gerjedt az Úr ez ellen az ország ellen, és ráhozta mindazt az átkot, amely meg van írva ebben a könyvben. 27 Lángoló haragjában és nagy felháborodásában kitépte őket földjükből az Úr, és más földre dobta őket. Így van ez ma is. 28 A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(11) „…hogy elkötelezd magad Istenednek, az Úrnak… szövetségére, amelyet a mai napon köt veled az Úr…” (5Mózes 29)
Nagy áldás, hogy az Újszövetség világosságából szemlélhetjük ezeket a sorokat.
Isten köti ezt a szövetséget népével. Ő a kezdeményező. Ő teszi meg felénk az első lépést. Isten szövetsége pedig azt jelenti, ahogy ezt Jézus Krisztusban világosan megmutatta nekünk: Ő irgalmasan lehajol az emberhez, és neki oltalmat, segítséget és szabadítást nyújt.
Isten nem csupán megköti velünk ezt a szövetséget, hanem örök döntése alapján meg is tart bennünket az Ő szövetségében, kegyelmében, az Ővele való közösségben (Zsoltárok 25,13–14), hiszen az Ő szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38–39), még a bűneink sem!
Ugyanakkor Isten erőt ad nekünk, Lelke által, hogy velünk kötött szövetségének rendelkezéseit – amelyek valójában a mi javunkat és életünket szolgálják – megtartsuk. Isten Lelke elvégzi bennünk és közöttünk, hogy egyre láthatóbbá legyen rajtunk: mi az Ő népe vagyunk, aki nem „idegen isteneket”, hanem Őt imádják, az Ő dicsőségére élnek, a másik ember és a teremtett világ szeretetében.
Ahol pedig Isten nem adott értelmes, azaz megtért szívet (3), ott az itteni világ idegen istenei tarolnak, elsodornak és átkozottá teszik életünket. Nem azért átkozott az életünk, mert Isten átka van rajtunk, hiszen Isten csak áldást ajándékoz, hanem mert Őnélküle az életnek csak a bűntől rontott átkát, és nem annak áldását tapasztalhatjuk meg.
Vigyázzunk, mert a nép egyetlen tagja is megfertőzheti az egész népet; ahogy egyetlen mérgező gyökér, sok halálos gyümölcsöt teremhet (17). Egyetlen megátalkodottan hűtlen és engedetlen sem lehet közöttünk! Isten népének minden tagja az Úr gyermeke legyen, így formálódhat ki rajtunk az áldás, és lehetünk áldássá mások számára is. Ez a teljes tisztaság, bennünk és közöttünk is, mindenkori könyörgésünk tárgya lehet: még nem valóság, de áldott reménység! Közben pedig az Úr megtartó kegyelme hordoz minket!