„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok...” Mt 11,20–30
20 Akkor feddeni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, mert nem tértek meg: 21 Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákruhában és hamuban! 22 Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítélet napján, mint nektek. 23 Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz alászállni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek nálad történtek, megmaradt volna a mai napig. 24 Sőt mondom nektek, hogy Sodoma földjének könnyebb lesz az ítélet napján, mint neked. 25 Abban az időben így szólt Jézus: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. 26 Igen, Atyám, mert így láttad jónak. 27 Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 28 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30 Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.
Bibliaolvasó kalauz – Hajdú Zoltán Levente
Megszorongatja az ember szívét Jézus szava, amikor azt mondja: „Jaj neked...”, és sorolja az ismerős városneveket (21.23). Talán felrémlenek előttünk nagy múltú, mára elnéptelenedő gyülekezetek... Mert a dicső múltra hivatkozó egyházi keretekre lehetőségként tekinthetünk ugyan, de ha Krisztusban nem születnek újjá, akkor rajtuk is beteljesedik a jézusi kijelentés: „A pokolig fogsz alászállni!” (23). A Kegyelem Ura azonban nem fenyegetni és büntetni érkezett erre a földre, hanem azért, hogy még a megcsontosodott keretek közé is megújulást hozzon és adjon: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok...” (28).
RÉ 454 RÉ21 765
Napi ének Jézus Krisztus messiási küldetéséről
„Közel van már az az idő, amikor meg kell halnod.” 5Mózes 31,14–30
14 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: Közel van már az az idő, amikor meg kell halnod. Hívd ide Józsuét, és álljatok meg a kijelentés sátrában, hogy megbízást adjak neki. Odament tehát Mózes és Józsué, és megálltak a kijelentés sátrában. 15 Az Úr pedig megjelent a sátorban felhőoszlopban, és a felhőoszlop megállt a sátor bejárata fölött. 16 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Te most pihenni térsz atyáidhoz. Ez a nép pedig paráználkodni kezd annak a földnek idegen isteneivel, amelyre most bemegy. Elhagy engem, és megszegi szövetségemet, amelyet vele kötöttem. 17 De akkor haragra lobbanok ellene, elhagyom őket, elrejtem előlük arcomat, és megemészti őket a rájuk szakadó sok baj és nyomorúság. Akkor majd ezt fogja mondani: Azért szakadtak rám ezek a bajok, mert nincs velem Istenem! 18 De én akkor egészen elrejtem arcomat minden gonoszsága miatt, amelyet elkövetett, mert más istenekhez fordult. 19 Most pedig írjátok le ezt az éneket! Tanítsd meg rá Izráel fiait, add a szájukba, mert ez az ének lesz a tanúm Izráel fiaival szemben. 20 Mert beviszem őt arra a tejjel és mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáinak. Eszik, jóllakik, meghízik, és mégis más istenekhez fordul – azoknak szolgálnak, engem pedig megvetnek –, és megszegi szövetségemet. 21 De amikor rászakad a sok baj és nyomorúság, akkor ez az ének, amely nem megy feledésbe utódai között sem, tanúskodni fog ellene, hogy ismertem szándékát, amelyet már most melenget, mielőtt még bevittem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem neki. 22 Mózes leírta azon a napon ezt az éneket, és megtanította rá Izráel fiait. 23 Majd megbízást adott Isten Józsuénak, Nún fiának, és ezt mondta: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg nekik. Én veled leszek! 24 Amikor Mózes leírta egy könyvbe ennek a törvénynek az igéit elejétől végig, 25 ezt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az Úr szövetségládáját hordozták: 26 Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek Isteneteknek, az Úrnak a szövetségládája mellé, hogy ott tanúskodjék ellened. 27 Mert én tudom, milyen lázadó és keménynyakú vagy. Hiszen már most folytonosan lázadoztok az Úr ellen, amikor még köztetek élek, mi lesz akkor a halálom után?! 28 Gyűjtsétek hozzám törzseitek összes véneit és elöljáróitokat, hadd mondjam el nekik ezeket az igéket, és hadd hívjam ellenük tanúul az eget és a földet. 29 Mert tudom, hogy halálom után nagyon meg fogtok romlani, és letértek arról az útról, amelyet kijelöltem nektek. Ezért a távoli jövőben utolér majd benneteket a veszedelem, mert azt teszitek, amit rossznak lát az Úr, és kezetek csinálmányaival bosszantjátok őt. 30 Ezután elmondta Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallatára ezt az éneket az utolsó szóig.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(14) „Közel van már az az idő, amikor meg kell halnod.” (5Mózes 31,14–30)
Mózesnek mondta az Úr, hogy közel van elmenetelének ideje. Nagy áldás, amikor elköltözésünk idejét kijelenti nekünk az Isten, így erre hitben tudunk felkészülni. Nincs nagyobb ajándék, mint felkészülten, bizonyossággal elmenni ebből a világból, elrendezve dolgainkat. Mivel nem tudjuk elmenetelünk idejét – Mózesnek is csak az idő közelségét jelentette ki az Úr –, ezért mindig készen kell lennünk az elmenetelre: készen dolgainkban, testben, lélekben, hitben (14–15).
A halál meghatározása, a mai Ige szerint, pihenés: „Te most pihenni térsz.” (16) Kell is egy dolgos, küzdelmes, hűséges élet után a pihenés. A halál, hitben elköltözve innen, pihenés az Úrban, alvás (János 11,11–13), ezért abból van felébredés, egy újabb „szent” aktivitásra. Jézus Krisztus eljövetelekor vége lesz ennek a pihenésnek, és megkezdődik az aktív, zavartalan örök élet; ott azonban bármiféle aktivitást már nem fáradtságként élünk meg, hanem Isten boldog és zavartalan dicséreteként. Ennek a mennyei aktivitásnak semmi köze nincs a mi – örök életbe vetett hitünket pótolni akaró – fárasztó tevékenységmániánkhoz, vagy lazító vigasságainkhoz, mert ezek mind a bűn büntetései, a hiábavalóság átka rajtunk (1Mózes 3,17–19), amelyet Jézus Krisztus megváltó szeretete egyszer s mindenkorra levett rólunk.
Mózes számára, a közelgő halál éppen ezért nem valamiféle tragikus eseményt jelentett, hiszen a hívő ember ilyenkor az élethez és az élet Urához kerülhet közelebb. Emellett Mózes halála szinte kegyelmi állapot volt, hiszen utána Isten népének olyan korszaka kezdődött, amelyet kegyelem volt nem megélni. Erre utal az igeszakasz további része, majd Mózes éneke is, a következő fejezetben. Isten népe és a világ „el fog romlani” (29). Döbbenetesen tárja elénk ezt a romlást Isten Igéje: „eszik, jóllakik, meghízik és más istenekhez fordul”, vagyis istentelenné lesz. Micsoda kegyelem, hogy Mózesnek ezt nem kellett már megélni. Gondoljunk arra is, hogy Isten az övéit, akár konkrét halálukban is, valami utána következő rettenetestől is megszabadíthatja.