„Minden lélek engedelmeskedjék...” Róm 13,1–7
1 Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett. 2 Aki tehát nem engedelmeskedik a hatalomnak, az Isten rendelkezésével fordul szembe; akik pedig szembefordulnak vele, azok maguknak köszönhetik ítéletüket. 3 Mert nem a jó cselekedet miatt kell félni az elöljáróktól, hanem a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, 4 mert Isten szolgája ő neked a jó elősegítésére. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. 5 Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. 6 Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. 7 Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig a tisztelettel, annak a tiszteletet.
Bibliaolvasó Kalauz – Mikola Borbála
Pál három okot sorol fel, amiért engedjünk. Először, mert így helyes, hiszen Isten akarta, hogy legyen civil kormányzás, vagyis rend a káosz helyett (1–2). Másodszor: bölcs dolog is így tenni, hogy ne kelljen félni a büntetéstől (3–4). Végül pedig illő is engedni nekik, mert kemény munka az emberi együttélés irányítása (6–7). Pál itt a pogány, istenellenes államról beszél. A hatalom azonban nem abszolút: a császárnak a császárét kell megadni, Istennek pedig az Istenét, vagyis önmagunkat.
RÉ 21 RÉ21 21
Zsoltárdicséret | 194 | Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek
„…harmadnapra föltámaszt bennünket…” Hós 6
1 „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket. 2 Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte. 3 Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.” 4 Mit csináljak veled, Efraim? Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat. 5 Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön. 6 Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. 7 De ők megszegték a szövetséget Ádámban, hűtlenné lettek ott hozzám. 8 Gileád a gonosztevők városa, vérrel van bemocskolva. 9 A papok társasága olyan, mint a lesben álló rablóbanda: embereket gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el. 10 Szörnyűségeket láttam Izráel házában! Ott paráználkodik Efraim, tisztátalanná lett Izráel. 11 Júda, számodra is eljön az aratás, amikor fordítok népem sorsán.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(2) „…harmadnapra föltámaszt bennünket…” (Hós 6)
Igeszakaszunk első három verse az újszövetségi történések előképe. Isten megenyhül az ítéletes prófécia után, és már a reménységről beszél. A reménység az élet. Ezzel indít az igeszakasz: „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz.” Az Istenhez való kapcsolódás alapja ez. Először Isten közelségébe kell menni: jöjjetek. A Bibliában rengetegszer hív Isten ezzel a szóval. Mert szükséges, hogy mi is megmozduljunk, elinduljunk felé. Meg kell térnünk, oda kell fordulnunk a Mindenható felé, szívünkkel, lelkünkkel és elménkkel. Ezután értjük meg, milyen Isten az, aki megsebez, de be is gyógyít, aki életre kelt. Harmadnapra feltámadt Krisztus, a hitünk alapja; ő az, aki minket is életre tud kelteni. A kiúttalanságban, depresszióban, a céltévesztett életben, a felszínes örömben, a közönyben és kiégésben: életet tud adni. Az besavanyodott arcokra mosolyt csal, a kiüresedett vallásosságba életet lehel. Képes gyülekezetünkbe is életet hozni. Oda, ahol alig van és serkenteni ott, ahol van lelki közösség. Vajon életünk melyik része halt el? Hová kell a feltámadott Krisztusnak életet hoznia? Hol van szükségünk Isten hűséges szeretetére, ölelésére?