„Így foglalta el Józsué az egész országot...” Józs 11
1 Amikor meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához 2 és azokhoz a királyokhoz, akik az északi hegyvidéken laktak, meg az Arábá-völgyben Kinnerettől délre, a Sefélá-alföldön meg a Dór mellett levő nyugati dombvonulaton; 3 a keleten és nyugaton lakó kánaániakhoz, az emóriakhoz, a hettitákhoz, a perizziekhez és a jebúsziakhoz a hegyvidékre és a Hermón tövében lakó hivviekhez Micpá földjére. 4 Ezek kivonultak egész seregükkel. Annyi volt az ember, mint tenger partján a homok, de ló és harci kocsi is nagyon sok volt. 5 Mindezek a királyok összefogtak, és amikor megérkeztek, közösen ütöttek tábort a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Izráel ellen. 6 Akkor ezt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izráelnek adom mindnyájukat halálra sebezve. Vágasd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci kocsijaikat! 7 Józsué váratlanul rájuk tört egész hadseregével a Méróm vizénél, és megrohanta őket. 8 Az Úr pedig Izráel kezébe adta őket. Megverték és üldözték őket Szidón-Rabbáig és Miszrefót-Majimig és a Micpe-völgyig kelet felé. Megverték őket, senkit sem hagytak elmenekülni. 9 Úgy tett velük Józsué, ahogyan meghagyta neki az Úr: Lovaik inát átvágatta, harci kocsijaikat pedig fölgyújtotta. 10 Akkor visszafordult Józsué, elfoglalta Hácórt, királyát pedig megölte karddal. Mindezeknek a királyságoknak korábban Hácór állt az élén. 11 Kardélre hányta, kiirtotta minden lakosát, nem maradt életben senki sem; Hácórt pedig fölperzselte. 12 Ezeknek a királyoknak minden városát elfoglalta Józsué királyaikkal együtt, és kardélre hányta, kiirtotta őket, ahogyan Mózes, az Úr szolgája megparancsolta. 13 De a halmokon álló városokat nem perzselte föl Izráel, egyedül csak Hácórt perzselte fel Józsué. 14 Minden holmi és állat, amelyet ezekben a városokban zsákmányoltak, Izráel fiainak a prédája lett. Csak az embereket hányták kardélre; mindenkit kipusztítottak, nem hagytak meg egy lelket sem. 15 Ahogyan az Úr megparancsolta szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué. Semmiben sem tért el attól, amit az Úr Mózesnek parancsolt. 16 Így foglalta el Józsué azt az egész országot: a hegyvidéket, az egész Délvidéket és Gósen egész földjét, a Sefélá-alföldet és az Arábá-völgyet, Izráel hegyvidékét és alföldjét 17 a Kopasz-hegytől, amely Széír irányában emelkedik, Baal-Gádig, mely a Libánon völgyében a Hermón-hegység lábánál fekszik. Összes királyukat elfogta, levágta és megölte. 18 Hosszú ideig viselt háborút Józsué ezek ellen a királyok ellen. 19 Egyetlen város sem köthetett békét Izráel fiaival, csak a Gibeónban lakó hivviek. Mindent harcban foglaltak el. 20 Mert az Úr megkeményítette a szívüket, hogy harcoljanak Izráel ellen. Ezért Izráel kiirtotta őket, nem volt irgalom számukra, hanem kipusztították őket, ahogyan az Úr megparancsolta Mózesnek. 21 Abban az időben elment Józsué, és kipusztította az anákiakat a hegyvidékről, Hebrónból, Debírből, Anábból, mindenünnen Júda és Izráel hegyvidékéről. Városaikkal együtt kiirtotta őket Józsué. 22 Nem maradtak az anákiak fiaiból Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak meg. 23 Így foglalta el Józsué az egész országot, pontosan úgy, ahogyan megígérte Mózesnek az Úr. Józsué pedig átadta azt örökségül Izráelnek, mindegyik törzsnek a maga részét. És béke lett az országban a háború után.
Bibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
„Így foglalta el Józsué az egész országot...” (23). Azt olvassuk, hogy Isten ígéretével kezdődött minden. Kiválasztott egy embert, Mózest, majd Józsuét, a feladat elvégzésére. Amikor engedelmesek voltak, az Úr előttük járt, és győzelmet arattak. Amikor elfordultak tőle, veszítettek. Isten ígérete azonban beteljesedett, függetlenül az ő hűségüktől vagy hűtlenségüktől, ahogyan a mi életünkben is.
RÉ 376 RÉ21 551
Zsoltárdicséret | 166 | Áldj meg minket, Úr Isten, a te jóvoltodból
„Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” Ef 5,21–33
21 Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. 22 Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, 23 mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. 24 De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. 25 Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, 26 hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje; 27 így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. 28 Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. 29 Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, 30 minthogy tagjai vagyunk az ő testének. 31 „Az ember ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” 32 Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. 33 De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.
Az Ige mellett – Somogyiné Ficsor Krisztina
(32) „Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,21–33)
Ahogyan visszatértünk az ünnepek után a hétköznapokba, ez a szakasz is a mindennapi kapcsolatainkkal foglalkozik. Persze az ünnepeinken is meglátszik, ha ezek nincsenek rendben. A hétköznapokban lehet úgy élni Isten Lelke által, hogy építjük, szeretjük egymást, hogy az ünnepekben felszabadultan lehessünk még többet együtt. Pál apostol magasra teszi egymás szeretetének a mércéjét. Az egekbe emeli, ami már a földön megvalósulhat. Krisztus és az egyház szeretetéhez hasonlítja a férj és a feleség kapcsolatát. A nagy titok, amit ember ki nem találhat, és ki nem gondolhatott. A nagy titok, ami nem emberi tervek szerint valósulhat meg. Nem tudjuk ezt magunktól tenni. De ha átéljük, szemléljük Krisztus szeretetét, akkor benne felfakad a forrás számunkra. Jézus Krisztus vezeti az ő népét, és benne a férfiak is megerősödnek a bátorságra, vezetésre. Jézus Krisztus úgy szeretett minket, hogy nem a maga kényelmére gondolt, mindent odaadott, hogy megmentsen minket. Nem sajnálta az időt és fáradságot. Annyi mindent kaptunk, amiből adhatunk a mellettünk élőknek! Aki pedig így szeret minket, annak a legjobb engedelmeskedni. Mindezt kapja, és továbbadhatja az is, akinek nincs házastársa.