„Jelöljétek ki a menedékvárosokat...” Józs 20
1 Ezután így szólt az Úr Józsuéhoz: 2 Mondd meg Izráel fiainak: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes által beszéltem nektek; 3 hadd meneküljön oda a gyilkos, aki nem szándékosan, hanem akaratán kívül ölt meg valakit. Szolgáljanak azok nektek menedékül a vérbosszuló elől. 4 Ha valaki egy ilyen városba menekül, álljon meg a városkapu bejáratánál, és beszélje el ügyét a város véneinek. Azok pedig fogadják be maguk közé a városba, adjanak neki helyet, ő pedig lakjék közöttük. 5 Ha azután üldözi őt a bosszúálló, ne szolgáltassák ki neki a gyilkost, mert akaratán kívül ölte meg felebarátját, hiszen nem gyűlölte őt azelőtt. 6 Lakjék abban a városban mindaddig, amíg a közösség elé nem áll ítélethozatalra, vagy amíg meg nem hal az a főpap, aki abban az időben lesz hivatalban. Akkor ismét visszatérhet a gyilkos a maga városába és házába: abba a városba, amelyből elmenekült. 7 Így különítették el Kedest Galileában, Naftáli hegyvidékén, Sikemet Efraim hegyvidékén és Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt Júda hegyvidékén. 8 A Jordánon túl, Jerikótól keletre kijelölték Becert Rúben törzséből a pusztában, a fennsíkon, Rámótot Gileádban Gád törzséből és Gólánt Básánban Manassé törzséből. 9 Ezek lettek a kijelölt városok Izráel fiai és a közöttük tartózkodó jövevények számára, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan öl meg valakit, és ne haljon meg a bosszúálló kezétől, amíg a közösség elé nem áll.
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Az ókorban az emberi élet védelme többnyire a családra hárult. Ha valakit megöltek, a rokonság feladata volt a gyilkos kinyomozása és megbüntetése. Ők nem tudtak úgy mérlegelni, mint egy modern bíróság. Akkor is büntettek, ha nem szándékosan történt az emberölés. Ez viszont igazságtalanságot okozott volna, ami nem méltó Isten népéhez. Ezért voltak a menedékvárosok. Ez az intézmény sem mechanikusan működött, a város vezetőinek kötelessége volt az ügy kivizsgálása, csak akkor nyújtottak menedéket, ha az jogos volt. Ez is hozzá tartozott az Úr népének szép rendjéhez.
RÉ 509 RÉ21 697
Zsoltárdicséret | 166 | Áldj meg minket, Úr Isten
„…most sok antikrisztus jelent meg…” 1Jn 2,18–25
18 Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, és íme, most sok antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. 19 Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók. 20 Titeket azonban az kent föl, aki Szent, és ezt tudjátok is mindnyájan. 21 Nem azért írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem azért, mert tudjátok azt, és mivel tudjátok, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból. 22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. 23 Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. 24 Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. 25 Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet.
Somogyiné Ficsor Krisztina
(18) „…most sok antikrisztus jelent meg…” (1Jn 2,18–25)
Végtelen szomorú, fájdalmas ténymegállapítás. Az utolsó idők jele. Közöttünk vannak. Hatni akarnak ránk, és tönkreteszik a világot. Úgy készít erre az apostol, akit Isten Lelke ihletett, mint mikor Jézus Krisztus a szenvedéseiről beszélt a tanítványainak. Vigyázzatok! Nehogy megzavarjon benneteket, és elvigyen a világosságtól! Hiszen ők is közel voltak az Úr gyülekezetéhez. Ott indultak el, de nem maradtak meg. Legfontosabb ismertető jel: tagadják, hogy Jézus az Isten Fia. Krisztus a Megváltó, Szabadító. Ha pedig őt tagadják, akkor az Atyát is, a Fiú munkáját, és a Szentlelket is. Sokan vannak. Mi azonban megmaradhatunk! Nem kell félnünk. Ha Isten beszéde gyümölcsöt terem bennünk, az megtart minket. De én az Urat várom! Ha a többség visszafordulna, akkor is Megváltó Krisztusommal megyek! Az ő győzelme végérvényes és elvehetetlen a Golgotán, és a feltámadása által. Nincs ennél biztosabb út. Van, ami megtart. Van, aki győzött. És az ő ígéretére lehet építeni. Már pedig ő velünk van „minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). És „aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mk 13,13).