„Nem hagytátok el testvéreiteket /…/, hanem hűségesen megtartottátok azt a parancsolatot, amelyet az Úr, a ti Istenetek elrendelt.” Józs 22,1–8
1 Akkor összehívatta Józsué a rúbenieket, gádiakat és Manassé törzse felét, 2 és ezt mondta nekik: Megtartottátok mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája nektek megparancsolt, és hallgattatok a szavamra, bármit is parancsoltam nektek. 3 Nem hagytátok el testvéreiteket e hosszú idő alatt mind a mai napig, hanem hűségesen megtartottátok azt a parancsolatot, amelyet az Úr, a ti Istenetek elrendelt. 4 Most már nyugalmat adott Istenetek, az Úr testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik. Azért most menjetek vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet nektek adott birtokul Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl. 5 De nagyon vigyázzatok! Tartsátok meg mindazt a parancsolatot és azt a törvényt, amelyet Mózes, az Úr szolgája parancsolt meg nektek: Szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és őt szolgáljátok teljes szívetekből és teljes lelketekből! 6 Azután megáldotta és elbocsátotta őket Józsué, ők pedig elmentek sátraikba. 7 Manassé törzse egyik felének Mózes adott örökséget Básánban. A másik felének pedig Józsué adott testvéreik között a Jordánon innen, a nyugati oldalon. Ezeket is elbocsátotta Józsué a sátraikba, és megáldotta őket. 8 Ezt mondta nekik: Térjetek vissza sátraitokba mindazzal, amit megszereztetek: igen sok jószággal, ezüsttel és arannyal, rézzel és vassal meg igen sok ruhával. De osszátok meg testvéreitekkel azt, amit az ellenségeitektől zsákmányoltatok!
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Izráel néhány törzse nem Kánaánban kapott hazát, hanem a Jordántól keletre, s ennek a „széttagoltságnak” mindig is tudatában voltak. Ám Józsué alatt összekötötte őket a közös küzdelem, a közös hit és a szívbéli engedelmesség Isten akaratának. Minket, magyarokat is államhatárok választanak el egymástól: ám ez nem lehet akadálya annak, hogy egymást támogassuk, hitünket együtt megéljük, örökségünket közösen ápoljuk. Imádkozzunk magyar testvéreinkért!
RÉ 81 RÉ21 81 • IÉ Lk 16,19–31 • Zsolt 81
Hálaadó ének (Te Deum) | 566 | Téged, Úr Isten, mi, keresztyének
Heti zsoltárének | 81 | Örvendezzetek az erős Istennek
„Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne…” 1Jn 3,1–12
1 Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 3 Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. 4 Aki bűnt cselekszik, a törvényt is megszegi, mert a bűn törvényszegés. 5 Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. 6 Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látja és nem ismeri őt. 7 Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz. 8 Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja. 9 Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. 10 Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét. 11 Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást, 12 nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak.
Az Ige mellett – Somogyiné Ficsor Krisztina
(9) „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne…” (1Jn 3,1–12)
János apostol hosszan írt eddig a levelében arról, hogy mennyi ajándékunk van az Úrtól. Mi, Krisztusban hívők milyen hatalmas kincseket kaptunk! Mi következik mindebből? Annyi a dolgunk, hogy elfogadjuk? Milyen sokan utasítják vissza Isten kegyelmét! Még többre hív minket Urunk! Legyen az a következmény, hogy egyre tudatosabb döntéssel, engedelmességgel az igazság útján akarunk járni. Mert azzal, hogy megszabadított bennünket, az a célja, hogy megtisztíthasson. Vagy az igazság, vagy a bűn útján járunk. Nem az a kérdés, hogy az ördög megkísért-e bennünket. Vonz a világ útjára sokszor testünk csábításai vagy a környezetünk hatása által. Azonban az a kérdés: hagyjuk-e, vagy megmérjük-e azt a vonzást Krisztussal közösségben? Ha valamire rámutat Jézus a számunkra, engedünk-e neki? Az a kérdés, akarom-e akkor is követni Uramat, ha ezzel máshogy élek, mint a környezetem. Amikor elvet az ember egy magot, tudja, mit vetett és mi kel ki belőle. A tavasszal elvetett dáliahagymából nem kaktusz kel ki. A Krisztusban kapott új életből nem kelhet ki a gonoszság. Teremjetek krisztusi gyümölcsöket!