előző nap következő nap

„...az Úr harcolt értetek” Józs 23

1 Hosszú idő telt el azután, hogy az Úr mindenfelől nyugalmat adott Izráelnek ellenségeitől. Józsué is élemedett korú öregember lett. 2 Ekkor összehívta Józsué egész Izráelt, annak véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit, és ezt mondta nekik: Én már élemedett korú öregember vagyok. 3 Láttátok mindazt, amit Istenetek, az Úr tett értetek ezekkel a népekkel, hiszen Istenetek, az Úr harcolt értetek. 4 Látjátok, kisorsoltam törzseitek között az itt maradt népek birtokát meg azokét a népekét is, amelyeket kiirtottam a Jordántól a Nagy-tengerig napnyugaton. 5 Istenetek, az Úr maga szorítja és űzi ki őket előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek Istenetek, az Úr. 6 Legyetek azért igen erősek; tartsátok meg és teljesítsétek mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! 7 Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak köztetek. Isteneiknek a nevét ne említsétek, ne esküdjetek rájuk, ne tiszteljétek és ne imádjátok őket! 8 Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az Úrhoz, ahogyan a mai napig tettétek! 9 Nagy és erős népeket űzött ki előletek az Úr, és senki sem állhatott meg előttetek mindmáig. 10 Közületek egy elkerget ezret, mert Istenetek, az Úr harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. 11 Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az Urat! 12 Mert ha mégis elfordultok tőle, és ha ezeknek a népeknek a maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak közöttetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, ők meg veletek, 13 akkor tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé Istenetek, az Úr ezeket a népeket előletek. Sőt, tőrré és csapdává lesznek számotokra, oldalatokon ostorrá, szemetekben pedig tövisekké, míg ki nem pusztultok erről a jó földről, amelyet Istenetek, az Úr adott nektek. 14 Én most elmegyek azon az úton, amelyen minden ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekből és teljes lelketekből, hogy egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az Úr! Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. 15 De ahogyan beteljesedett rajtatok mindaz az ígéret, amelyet Istenetek, az Úr tett nektek, úgy fogja beteljesíteni rajtatok az Úr minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott Istenetek, az Úr. 16 Ha megszegitek Isteneteknek, az Úrnak szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, ha elmentek, és más isteneket tiszteltek, és azokat imádjátok, akkor föllángol majd ellenetek az Úr haragja, és hamarosan kipusztultok erről a jó földről, amelyet nektek adott.

Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata

„...az Úr harcolt értetek” (3). Izráelért maga az Úr harcolt, és tőle így egy hazát kapott. Hogy azt meg is tarthassa, hálás engedelmességgel tartozott Istennek. Így nyertük el mi is az üdvösségünket: Krisztus harcolt érettünk, legyőzte a bűnt és a halált, „örök hazát” szerezve a benne hívőknek a mennyben odaát, és ideát pedig egy boldog élet esélyét. Hálából szánjuk hát mi is oda őneki az életünket, és kövessünk el mindent, hogy a szeretet parancsa szerint éljünk, az egyház közösségében!

RÉ 240 RÉ21 154

Áldáskérés | 845 | Tégy, Uram, engem áldássá!

„hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.” 1Jn 3,18–24

18 Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. 19 Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, 20 hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. 21 Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; 22 és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. 23 Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. 24 Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és hogy ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, akit nekünk adott.

Az Ige mellett – Somogyiné Ficsor Krisztina

(20) „hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.” (1Jn 3,18–24)

Nagy kérdés: akarunk-e tanulni a mi Urunktól igazán szeretni? Vagy úgy gondoljuk, hogy tudjuk, hiszen szeretünk. Aztán kapunk a szívünkben apró jelzéseket. Talán én mondtam rosszul? Talán én tettem rosszul? Talán az én hatásomra szomorú most a másik ember arca? Mi történhet ezután? Elnyomom ezt az a halk és szelíd hangot. Különben is annyi zaj van körülöttem, amely sokkal erősebb! Vagy hallgatok rá, és imádságban Isten elé viszem. Uram, hogyan látod? Jogosan jelez a szívem, vagy hamis önvád szól bennem? Ha Urunk akar figyelmeztetni, nevelni, akkor olyan csodálatos átélni, hogy ő nem elítél, hanem megújít. Az ő kegyelme, szeretete, szabadítása nagyobb a mi szívünknél, bűneinknél, indulatainknál. Ő ad új szívet, új utakat nekünk, ha kérjük. Megújít a szeretetével. Jobban ismer bennünket, mint mi magunk! Jézus Krisztus halála által legyőzte a bennünk uralkodó bűnt, haragot, szeretetlenséget. Nélküle csak odáig jutunk el, hogy beszélünk a szeretetről. Vele a cselekedeteink és a szavaink is erről tesznek bizonyságot. A Szentlélek munkája által nem válogat a szeretetem. Vele tudok akkor is jót adni, ha nem azt kaptam.