„...ahogyan az meg van írva..., a rendtartás szerint...” Ezsd 3,1–7
1 Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. 2 Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia szolgatársaival, a papokkal és Zerubbábel, Sealtíél fia testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében. 3 A régi helyén állították föl az oltárt, és bár rettegtek a tartományok népétől, égőáldozatokat mutattak be rajta az Úrnak: reggeli és esti égőáldozatokat. 4 Majd megtartották a lombsátrak ünnepét, ahogyan az meg van írva: napról napra bemutatták az égőáldozatot, megfelelő számban, a rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján; 5 továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és az Úr minden szent ünnepén esedékes égőáldozatot és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyet vittek az Úrnak. 6 A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az Úrnak, bár az Úr templomának az alapkövét még nem rakták le. 7 De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével.
Bibliaolvasó Kalauz – Zsengellér József
A hazatért gyülekezet közösségi hitéletének kulcsa az Istennel való kapcsolat, az áldozat helyreállítása volt. Ma azt mondanánk, hogy az imádkozás és az úrvacsora gyakorlása. Nem az épület, nem a templom a legelső, hanem az, hogy Istennel tudjanak érintkezni. Az oltáron bemutatott áldozatok pedig úgy történtek, „...ahogyan az meg van írva..., a rendtartás szerint...” (4). Imaéletünknek is rendszeresnek kell lennie, ami követhet valamilyen vezérfonalat. Akkor is, ha csak otthonainkban, magunkban imádkozunk, és akkor is, ha gyülekezetünkben veszünk részt ilyen alkalmakon.
RÉ 162 RÉ21 224
Áldáskérés | 841 | Igéddel áldj meg bennünket, Urunk
„…és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.” 1Jn 5,18–21
18 Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az megőrzi önmagát, és a gonosz meg sem érinti. 19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. 20 De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 21 Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!
Az Ige mellett – Somogyiné Ficsor Krisztina
(20) „…és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.” (1Jn 5, 18–21)
A levél zárásaként az apostol a legfontosabb igazságokat foglalja össze. Ezeket már korábban kifejtette. Mindegyik így kezdődik: tudjuk! Vagyis nem az a kérdés, hogy érzem-e, hanem Krisztusban való hit által biztos lehetek benne. Tudom, aki Jézus által új életet kapott, afölött nem kell a bűnnek uralkodnia. Tudjuk, a mi életünk elválasztott a gonosz hatalmától. Tudjuk, hogy felismerhetjük az igazságot, és nem kell a bálványoknak élnünk. Mindennek pedig a szíve, lelke az a biztos tudás, hogy az Igazban, Jézus Krisztusban, Isten Fiában vagyunk. Gyönyörűséges ez a kép. Mint amikor egy édesapa a felé szaladó gyermekét betakarja a nagykabátjába. Ott felmelegszik, megnyugszik, és védelmet talál! Ugyanilyen személyes kapcsolatot jelentsen az én számomra is, hogy Jézus Krisztusban hiszek. Ez nem elmélet. Nemcsak egy megtanult ismeret. Személyes, meleg, naponkénti együttlét a világmindenség Urával, akivel nekem bensőséges kapcsolatom lehet! Nemcsak az lehet, hogy ő él bennem, hanem még csodálatosabb azt tudni, hogy én élek benne. A legnagyobb védelemben, a legteljesebb igazságban, és a tökéletes szeretetben. Ennél melegebb ölelés nincs a világon. Éppen ezért nincs okom a bizonytalanságra! Tudom, kinek hiszek!