előző nap következő nap

„Alig hagyta el ez a szó a király ajkát, Hámán arcát már be is takarták.” Eszt 7

1 A király Hámánnal együtt elment Eszter királynéhoz a lakomára. 2 A második napon megint megkérdezte a király borozgatás közben Esztertől: Mit kérsz, Eszter királyné? Megkapod! Mit kívánsz? Ha az ország felét is, meglesz! 3 Eszter királyné így válaszolt: Ha elnyertem a király jóindulatát, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy az életemet, azt kívánom, hogy a népemet adják nekem! 4 Mert eladtak engem és népemet, hogy elpusztítsanak, legyilkoljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgáknak és rabszolganőknek adtak volna el bennünket, akkor néma maradtam volna, mert ilyen nyomorúságért nem illenék zaklatnom a királyt. 5 Ekkor Ahasvérós király ezt kérdezte Eszter királynétól: Ki az, és hol van az, aki arra mer gondolni, hogy ilyet tegyen? 6 Eszter így válaszolt: Ez a gonosz Hámán az, a mi ádáz ellenségünk! Akkor Hámán megrettent a királytól és a királynétól. 7 A király pedig haragosan abbahagyta a borivást, és kiment a palota kertjébe. Hámán azonban ott maradt, és könyörögni kezdett az életéért Eszter királynéhoz, mert látta, hogy a király már elhatározta a vesztét. 8 Amikor a király visszatért a palota kertjéből oda, ahol borozgattak, Hámánt Eszter pamlagára borulva találta. Ekkor így szólt a király: Még erőszakot is akar elkövetni a királynén itt nálam, a palotában?! Alig hagyta el ez a szó a király ajkát, Hámán arcát már be is takarták. 9 Harbóná pedig, a király egyik udvarnoka ezt mondta: Van itt egy bitófa is, ott áll Hámán házánál, ötven könyök magas. Hámán készíttette annak a Mordokajnak, akinek a szava a király javát szolgálta. A király így szólt: Akasszátok föl arra! 10 Föl is akasztották Hámánt arra a bitófára, amelyet ő állíttatott Mordokajnak. Azután lecsillapodott a király haragja.

Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László

„Alig hagyta el ez a szó a király ajkát, Hámán arcát már be is takarták” (8). A bibliai gondolkodás szerint a bűnösöket tetteik árnyéka üldözi és végül utoléri. Az akasztófa, melyet másnak készített Hámán, saját vesztőhelye lesz. Szomorú sorsa figyelmeztet bennünket arra, hogy minden gondolatnak, szónak, cselekedetnek következménye van. Reménységünk abban lehet, hogy Krisztus érdeméért az Úr kegyelme és szeretete irántunk nagyobb, mint az ő igazsága.

RÉ 263 RÉ21 159

Napi ének | 802 | Örvendjetek, mert Isten úgy szeret

„… felvonultak a föld színén, és bekerítették a szentek táborát …” Jel 20,7–15

7 Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, 8 és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot, hogy összegyűjtse háborúra őket, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. 9 És felvonultak a föld színén, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. 10 Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké. 11 És láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt: színe elől elfutott a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. 12 És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. 13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint. 14 És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába. Ez a második halál, a tűz tava. 15 Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett.

Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd

(9) „… felvonultak a föld színén, és bekerítették a szentek táborát …” (Jel 20,7–15)

Rend és káosz váltja egymást a végső ítéletig. Amikor a kijelölt idő letelik, a Sátán kap még egy kis időt, ezalatt továbbra is eltérít majd, akit lehet. Ebből azt értjük meg, hogy a Sátán nem változik. Nem is tanul semmit – ebből viszont az is következik, hogy a Sátán kiismerhető! Talán dermesztő a végső, nagy háború koncepciója, de végső soron ez is csak egy újabb vereség, amit Krisztus ellenségeinek el kell szenvedniük. Az újabb és újabb háborúk a Sátán és Krisztus erői között nem tartanak vég nélkül, lesz egy utolsó, nagy összecsapás, ami után a Sátánnak semmi ereje nem marad többé. Ráadásul a végső harc furcsán alakul: hatalmas erők gyülekeznek, de az összecsapás elmarad, az égből leszálló tűz semmisíti meg az Úr ellenségeit (9). Az üdvözítő terv megvalósulását nem lehet megakadályozni. Az ítélő színe előtt nem maradhat meg se ég, se föld, csak Isten rendíthetetlen trónja áll (11), míg a világ átalakul körülötte. A földi világ törvényszerűségei végesek, egyszer majd kibontakozik a más, felfoghatatlan és leírhatatlan új valóság (Ézs 34,4; Zsolt 102,26–28). A jelen világ elmúlása az új megjelenésének előfeltétele, és bár a nagy változás részleteit A jelenések könyve nem tárja fel, hisszük, az Úr ezt is javunkra fordítja majd.