„Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” Zsid 2,5–18
5 Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. 6 Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? 7 Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, 8 mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, 9 azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. 10 Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé. 11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, 12 amikor így szól: „Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged.” 13 És ismét: „Én őbenne reménykedem”, majd újra: „Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem.” 14 Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, 15 és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. 16 Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám utódait karolja fel. 17 Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. 18 Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.
Bibliaolvasó Kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
Minden emberi próbálkozásunk, erőlködésünk, dicsőségvágyunk kudarcra van ítélve a mulandóságnak való alávetettségünk miatt. De az önmagát értünk megalázó Krisztus kiemel minket ebből a hiábavalóságból, és az örökkévalóság részeseivé tesz. „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (18). Ennél pedig nem kell nekünk nagyobb biztatás: így teljes bizalommal ráhagyatkozhatunk Megváltónkra!
RÉ 25 RÉ21 25 • IÉ Mk 2,1–12 • Zsolt 25
Napi ének | 586 | Bár szétszakadva él az Egyház
Heti zsoltárének | 25 | Szívemet hozzád emelem
„… valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb…” 2Móz 17
1 Ezután útnak indult Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából, és ment táborhelyről táborhelyre az Úr parancsa szerint. Tábort ütöttek Refídímben, de nem volt ivóvize a népnek. 2 A nép ismét perlekedni kezdett Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért perlekedtek velem? Miért kísértitek az Urat? 3 De a nép vízre szomjazott, ezért tovább zúgolódott ott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Hát azért hoztál ki bennünket Egyiptomból, hogy szomjan pusztíts minket gyermekeinkkel és jószágainkkal együtt?! 4 Ekkor Mózes segítségért kiáltott az Úrhoz. Ezt mondta: Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek! 5 Az Úr pedig így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül! Vedd kezedbe botodat, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj! 6 Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt. 7 Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának, Izráel fiainak a perlekedése miatt, és mert így kísértették az Urat: Közöttünk van-e az Úr vagy sem? 8 Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. 9 Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat közülünk, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. 10 Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. 11 És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. 12 De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig. 13 Így győzte le Józsué fegyverrel Amálékot és annak hadinépét. 14 Akkor így szólt az Úr Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékeztetőül egy könyvben, és vésd jól Józsué emlékezetébe! Mert Amáléknak még az emlékét is eltörlöm majd az ég alól! 15 Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: Az Úr az én hadijelvényem. 16 És így szólt: Mivel kezet emelt az Úr trónusára, harcolni fog Amálék ellen az Úr nemzedékről nemzedékre.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(11) „… valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb…” (2Móz 17)
Vajon nem tudott volna az Úr úgy vizet fakasztani, hogy Mózesnek ne kelljen előbb ráütnie a sziklára? És nem tudta volna legyőzni a népe ellenségeit, ha Mózes közben nem tartja az ég felé a karjait? Természetesen mind a két csodáját ezek nélkül is megtehette volna. Ezek ugyanis jelképek voltak, amire nem neki, hanem a népnek volt szüksége. Mózes kezében ugyanaz a bot volt, mint amivel a Vörös-tengert is kettéválasztotta. Ebből kellett megértenie a népnek: Isten nemcsak a múltban él, hanem a jelenben is számíthat rá. Aki megszabadított, gondoskodik is rólunk. Aki megváltott bennünket bűntől és haláltól, a hétköznapok gondjaiban is mellettünk áll. Az Ószövetség korában felemelt karokkal imádkoztak. Mózesnek azért kellett tehát csata közben a kezeit az égre emelnie, mert imádkozott. Ez pedig arra tanít minket: az imádságban óriási erő rejlik. A nép harcolt a csatában, megtette, ami tőle tellett – de a küzdelem, a munka önmagában kevés volt. Kellett, ma is kell az imádság, amikor Istennel is megbeszéljük a dolgainkat, tőle újra és újra útmutatást kérünk, erőt a feladatokhoz, és áldjuk, magasztaljuk őt azért, amivel minket megajándékozott.