„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt...” Zsid 11,1–7
1 A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. 2 Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. 3 Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. 4 Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Kain, és hit által nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél. 5 Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. 6 Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. 7 Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyeket még nem láthatott, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.
Bibliaolvasó Kalauz – Rácz Lajos igemagyarázata
A hit hősei felismerték az Úr akaratát, keresték tetszését, és járták útjait. Az első bizonyságot nyert, hogy ő igaz: hite által hozott áldozata még holta után is beszél (4). A második megerősítést nyert arról, hogy Isten szemében kedves: hit által ragadtatott el, hogy ne lásson halált (5). A harmadik Istennel járt, kijelentést kapott. Istent félve készítette el a bárkát. Hitből való igazság örökösévé lett (7). Szívleljük meg! „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt...” (6). Ez a lehetőség kikerülhetetlen ma is. Éljünk vele!
RÉ 479 RÉ21 825
Napi ének | 619 | E világ mióta fennáll
„Amikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára ékszereit.” 2Móz 33
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Eredj, indulj tovább a néppel, amelyet kihoztál Egyiptomból arra a földre, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy az ő utódainak adom. 2 Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, az emóriakat, a hettitákat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat. 3 Bemégy a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek veled, mert keménynyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton. 4 Amikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára ékszereit. 5 Mert az Úr ezt mondta Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak, hogy mivel keménynyakú nép, megsemmisíteném, ha velük mennék csak egy pillanatig is. Azért rakják le magukról ékszereiket, és majd meglátom, hogy mit tegyek velük. 6 Ezért nem hordanak ékszert Izráel fiai a Hóreb-hegytől fogva. 7 Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül állította fel, messze a tábortól, és a kijelentés sátrának nevezte el. És mindenkinek, aki az Urat kereste, ki kellett mennie a kijelentés sátrához a táboron kívülre. 8 Valahányszor kiment Mózes a sátorhoz, az egész nép fölkelt, mindenki odaállt sátra bejáratához, és követte szemével Mózest, amíg be nem ment a sátorba. 9 Valahányszor bement Mózes a sátorba, leereszkedett egy felhőoszlop, és megállt a sátor bejáratánál: így beszélt Mózessel az Úr. 10 Amikor az egész nép látta, hogy ott áll a felhőoszlop a sátor bejáratánál, az egész nép fölkelt, és mindenki leborult sátra bejáratánál. 11 Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogy az egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, Józsué, Nún fia nem távozott el a sátorból. 12 Majd ezt mondta Mózes az Úrnak: Nézd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és elnyerted jóindulatomat. 13 Ha valóban elnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hogy megismerjelek téged, és hogy elnyerjem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped! 14 Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? 15 Mózes erre mondta neki: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! 16 Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped elnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén. 17 Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert elnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek téged. 18 Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! 19 Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. 20 Arcomat azonban nem láthatod – mondta –, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. 21 Majd ezt mondta az Úr: Van egy hely nálam: állj ide a kősziklára! 22 És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és betakarlak a kezemmel, amíg el nem vonulok. 23 Azután elveszem a kezemet, és megláthatsz hátulról. Az arcomat azonban senki sem láthatja.
Az Ige mellett – Tatai István igemagyarázata
(4) „Amikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára ékszereit.” (2Móz 33)
Megtörtént az ítélet, amelynek háromezren estek áldozatául. Elhangzott az Úr szóbeli feddése is: Isten nem kíván többé velük lenni, mert ez csak teljes pusztulásukkal járna (3). A nép kezd kijózanodni, és elindul a megtérés útján, amelynek követhető állomásai voltak. Először „gyászolni” kezdtek. Ez a klasszikus teológiában a contritio cordis, a szív töredelme. Nyilván ki is mondták bűnüket. A bűnbánatot külső cselekvésben is kifejezték: lerakták ékszereiket, a bálványborjú öntésének tárgyi eszközeit. Megtérésük azzal lett teljes, hogy ismét az Úr előtt hajtottak térdet (10). Minderre Isten kegyelmi válasza sem maradt el. Megmutatta ragyogó dicsőségét, sőt Mózes egy különleges isteni kézrátételben részesül: hátulról megpillanthatja az elvonuló Urat (23). Az újszövetségi megtérés is Isten ítéletével kezdődik, azonban ez elsősorban Fiának bűneinkért történt helyettes kereszthalálát jelenti. Erre kell válaszolnunk bűnbánó szívvel. Az Úr kész bensőnket úgy újjáteremteni, hogy hálás és cselekvő élettel ünnepeljük a bűnbocsánat és örök élet szövetségét.
