„...akikre nem volt méltó a világ...” Zsid 11,23–40
23 Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. 24 Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. 25 Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, 26 mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. 27 Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent. 28 Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket. 29 Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek. 30 Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át. 31 Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, amikor a kémeket békességgel befogadta. 32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. 35 Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 36 Ismét mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. 37 Megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve azok, 38 akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. 39 És mindezeken, noha hit által Istentől jó tanúbizonyságot nyertek, nem teljesült be az ígéret, 40 mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.
Bibliaolvasó Kalauz – Rácz Lajos igemagyarázata
A mai igeszakaszban a hitvallók tablója áll előttünk. Ők azok, „...akikre nem volt méltó a világ...” (38). Ugyanakkor „...hit által Istentől jó tanúbizonyságot nyertek...” (39). Valamennyit az Úr bizonyságai minősítették. Ez a győztes menet ma is sokasodik. Lenyűgöző a bibliai kijelentés: „...Isten számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre” (40). Összetartozunk!
RÉ 150 RÉ21 150
Hitvalló ének | 613 |Midőn eljön az én órám
„Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek…” 2Móz 35
1 Azután összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta az Úr, hogy meg kell tennetek: 2 Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek, az Úrnak szentelt nyugalom nagy napja legyen az! Meg kell halnia mindenkinek, aki munkát végez ezen a napon! 3 Lakóhelyeteken sehol se gyújtsatok tüzet szombaton! 4 Azután ezt mondta Mózes Izráel fiai egész közösségének: Ezt parancsolta az Úr: 5 Gyűjtsetek felajánlást magatok között az Úrnak! Mindenki, akit arra indít a szíve, hozzon adományokat az Úrnak: aranyat, ezüstöt és rezet, 6 kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, 7 vörösre festett kosbőrt, delfinbőrt és akáciafát, 8 lámpaolajat, balzsamot a felkenéshez való olajhoz és a jó illatú illatáldozathoz, 9 és ónixköveket és berakásra való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez. 10 Aki csak hozzáértő ember közöttetek, jöjjön ide, és készítse el mindazt, amit megparancsolt az Úr: 11 a hajlékot, annak sátortetejét és takaróját, kapcsait, deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait, 12 a ládát és annak rúdjait a födéllel együtt, a függőkárpitot, 13 az asztalt, annak rúdjait, egész fölszerelését és a szent kenyereket, 14 a lámpatartót a világításhoz, annak fölszerelését és mécseseit meg a lámpaolajat, 15 az illatáldozati oltárt és annak rúdjait, a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszereket, a bejárati függönyt a hajlék bejáratához, 16 az égőáldozati oltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és annak állványát, 17 az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait meg az udvar kapujának függönyét, 18 a hajlék cövekeit, az udvar cövekeit és a hozzájuk való köteleket, 19 a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz: Áron főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit! 20 Ekkor eltávozott Mózes elől Izráel egész közössége, 21 majd visszajött mindenki, akit a szíve arra indított, és a lelke arra ösztönzött, és elhozta az Úrnak szánt felajánlását a kijelentés sátrának elkészítéséhez, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. 22 Eljöttek a férfiak és az asszonyok, mindenki, akit a szíve arra ösztönzött, és hoztak kapcsokat, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert. Mindenki ajánlott föl valamilyen aranyból készült ajándékot az Úrnak. 23 Minden férfi aszerint, hogy mije volt, hozott kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, továbbá vörösre festett kosbőrt és delfinbőrt. 24 Aki ezüstöt vagy rezet tudott felajánlani, az is elhozta felajánlását az Úrnak; akinek akáciafája volt, azt hozta el a különböző istentiszteleti eszközökhöz. 25 Mindazok az asszonyok, akik értettek hozzá, saját kezükkel megfonták és megfonva hozták el a kék és piros bíbort, a karmazsin fonalat és lenfonalat. 26 Mindazok az asszonyok pedig, akiket a szívük arra indított, és értettek hozzá, megfonták a kecskeszőrt. 27 A vezető emberek pedig ónixköveket és berakásra alkalmas köveket hoztak az éfódhoz és hósenhez, 28 valamint balzsamot és olajat a lámpához, a felkenéshez való olajhoz és jó illatú füstölőszerekhez. 29 Mindazok az izráeliek, férfiak és asszonyok, akiket a szívük arra ösztönzött, hogy adakozzanak a különféle eszközökre, amelyek elkészítését Mózes által elrendelte az Úr, önkéntes adományokat hoztak az Úrnak. 30 Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az Úr név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. 31 Betöltötte őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, 32 hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, 33 kövek vésésére és berakására, fafaragásra és mindenféle tervezőmunka elvégzésére. 34 Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dán törzséből való Oholíábbal, Ahíszámák fiával együtt. 35 Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle fa- és fémmunkát, művészi szövést és hímzést kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból meg a takácsmunkát: hogy elvégezzenek mindenféle munkát, és elkészítsék hozzájuk a terveket.
Az Ige mellett – Tatai István igemagyarázata
(1) „Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek…” (2Móz 35)
A szombat törvénye szigorú volt. Sajnos kevesen értették meg még Jézus korában is, hogy Istennek mekkora ajándéka és szeretete van a szombatnapi szigorúsága mögött. A hetedik nap mindenekelőtt a teremtésre emlékeztette a népet. Isten miután mindent jól megalkotott, megpihent. A sabbatot ünneplő személy Isten öröméből és pihenéséből részesül. A szombat arra adatott, hogy megszűnjön a mindennapi dolgok diktatúrája életünkben (Essel rabbi). Az 5Móz 5,12–15 az egyiptomi szabadulást is ehhez az ünnephez kapcsolja. S ebből a szabadságból, mint egykor mindenki; így a rabszolgák, sőt még az állatok és a termőföld is részesülnek! Továbbá a szövetség jele is volt a hetedik nap, amelyet gyönyörűségnek szánt Isten népe számára (Ézs 58,13). Jézus is hangsúlyozta, hogy a szombat az emberért lett. Mivel az Úr azt is mondta, hogy az Emberfia ura a szombatnak, ez azt jelenti: ő példát adott nekünk, miként lehet illő módon azt megünnepelni. Szabad megállni, jót tenni, Istent keresni, és családunkkal az Úr előtt ünnepelni (Mk 2,27). Egyet azonban nem szabad Pál apostol szerint sem: törvényeskedve vitatkozni a kérdésről, mert az újszövetségi gyülekezetben mindennek hitből kell történnie (Róm 14,5–23).
