„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Zsid 13,7–25
7 Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. 8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 9 Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. 10 Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. 11 Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét elégetik a táboron kívül. 12 Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által. 13 Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva. 14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. 15 Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. 16 A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten. 17 Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra. 18 Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. 19 Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok. 20 A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, 21 tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 22 Kérlek pedig, testvéreim, viseljétek el az intő szót, hiszen csak röviden írtam nektek. 23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és ha megjön, hamarosan meglátogatlak titeket vele együtt. 24 Köszöntsétek vezetőiteket és a szenteket is mind. Köszöntenek titeket az Itáliából valók. 25 A kegyelem legyen mindnyájatokkal!
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Miközben minden változik és nincs itt a földön semmi maradandó, addig Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Az ember mindig is vágyott olyan erős kapaszkodókra, amelyek nem változnak az idők forgatagában. Jézus Krisztus hozzánk való szeretete és nekünk tett ígéretei ilyen erős és változhatatlan kapaszkodók. Vele való személyes kapcsolatunkat úgy élhetjük meg ma, ahogy tettük tegnap, és ahogy fogjuk holnap is.
RÉ 508 RÉ21 692
Keresztyén reménység | 616 | Minden ember csak halandó
„Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.” 2Móz 40
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Az első hónap első napján állítsd fel a hajlékot, a kijelentés sátrát! 3 Helyezd el benne a bizonyság ládáját, és függeszd fel a kárpitot a láda elé! 4 Vidd be az asztalt, és rendezd el rajta, ami rá való! Vidd be a lámpatartót, és rakd fel rá a mécseseket! 5 Helyezd az illatáldozatra való aranyoltárt kívülről a bizonyság ládája elé, és tedd föl a függönyt a hajlék bejáratára! 6 Helyezd az égőáldozati oltárt a hajléknak, a kijelentés sátrának bejárata elé! 7 A medencét helyezd a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel! 8 Azután kerítsd el az udvart körös-körül, és tedd föl a függönyt az udvar kapujára! 9 Aztán vedd a fölkenéshez való olajat, és kend föl a hajlékot és mindazt, ami benne van! Így szenteld fel azt és egész fölszerelését, hogy szent legyen! 10 Kend fel az égőáldozati oltárt is és egész fölszerelését. Így szenteld föl az oltárt, hogy igen szent legyen az oltár! 11 A medencét és annak állványát is kend fel, így szenteld föl azt! 12 Azután vezesd Áront és fiait a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket! 13 Öltöztesd föl Áront a szent ruhákba, kend fel és szenteld fel, hogy a papom legyen! 14 Fiait is vezesd oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! 15 Kend föl őket, ahogyan apjukat fölkented, hogy papjaim legyenek! Ez a fölkenés teszi őket örökre papjaimmá, nemzedékről nemzedékre. 16 Mózes így járt el: mindenben úgy járt el, ahogyan megparancsolta neki az Úr. 17 A második év első hónapjának első napján felállították a hajlékot. 18 Felállította Mózes a hajlékot: lerakta a talpait, felállította a deszkáit, ráillesztette a reteszeit, és felállította az oszlopait, 19 majd kifeszítette a hajlék fölé a sátortetőt, fölterítette a sátor tetejére a takarót, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 20 Azután fogta és beletette a Bizonyságot a ládába, a rudakat ráillesztette a ládára, rátette a fedelet a láda tetejére, 21 majd bevitte a ládát a hajlékba, és föltette a függőkárpitot, hogy eltakarja a bizonyság ládáját, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 22 Azután elhelyezte az asztalt a kijelentés sátrában a hajlék északi oldalán a kárpiton kívül, 23 majd kenyereket rakott rá sorban az Úr elé, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 24 Azután elhelyezte a lámpatartót a kijelentés sátrában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalán, 25 és fölrakta a mécseseket az Úr elé – ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 26 Azután elhelyezte az aranyoltárt a kijelentés sátrában a kárpit elé, 27 és jó illatú illatáldozatot mutatott be rajta – ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 28 Azután föltette a függönyt a hajlék bejáratára, 29 majd elhelyezte az égőáldozati oltárt a hajléknak, a kijelentés sátrának a bejáratánál, és égőáldozatot meg ételáldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 30 Azután elhelyezte a medencét a kijelentés sátra és az oltár között, és vizet töltött bele a mosakodáshoz. 31 Ebben mosták meg Mózes, Áron és fiai a kezüket és a lábukat. 32 Valahányszor bementek a kijelentés sátrába, és az oltár elé léptek, megmosakodtak, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 33 Azután elkerítette az udvart a hajlék és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar kapujára. Így készült el Mózes a munkával. 34 Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. 35 És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. 36 Egész vándorlásuk alatt valahányszor fölemelkedett a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai. 37 De ha nem emelkedett fel a felhő, ők sem indultak el, amíg az fel nem emelkedett. 38 Mert nappal az Úr felhője volt a hajlék fölött, éjjel pedig tűz lángolt benne. Izráel egész háza látta ezt, amíg csak vándorolt.
Az Ige mellett – Tatai István igemagyarázata
(34) „Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.” (2Móz 40)
Milyen jó lett volna ott lenni azon a nagy napon! Amikor minden emberi munka befejeződött, és minden alkotóelem a helyére került, akkor végül eljött maga az Úr is! Isten felhőben megjelenő dicsősége súlyt (kábód) jelent. Ez olyan erőteljes volt, hogy egyszerre vonzotta, de távol is tartotta Isten népét. Mózes sem tudott bemenni a kijelentés sátrába. A felhő és az éjszakánként megjelenő tűzoszlop új szolgálati időszámítást hozott a nép életébe. Ha ezek felemelkedtek, mindenki elindult. Néha csak egy napig volt pihenés, majd ismét pakolni kellett. Isten így tanította őket az engedelmességre. Ilyen a Szentlélek vezetése is. Az Úr jelenlétét kell érzékelnünk, hogy Istennel együtt éljünk és munkálkodjunk. Egyébként a tűz és felhő közelléte a jólétet is kifejezte. Nappal árnyékként védte őket a tűző naptól, éjszaka pedig világított és meleget adott. Így ér véget Mózes második könyve. Az utolsó fejezet arra az örömre készíti a szívünket, hogy egyszer Isten kegyelméből minden összeáll bennünk. Elérjük lelkünk örök üdvösségét. Egy nap megérkezve, beléphetünk majd a feltámadott testi lét csodájába és Isten örvendező világának hajlékába (1Kor 5,5).
