„Uram, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk!” Ézs 33
1 Jaj neked, pusztító, akit még nem ért pusztulás, te rabló, akit még nem raboltak ki! Ha befejezted a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha bevégezted a rablást, téged fognak kirabolni! 2 Uram, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk! Légy segítségünk reggelenként, szabadítónk a nyomorúság idején! 3 Dörgő hangodtól elfutnak a népek, ha felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek. 4 Összeszedik a zsákmányt, ahogyan a sáskák szedik, úgy ugranak rá, ahogy a szöcskék ugranak. 5 Fenséges az Úr, magasságban lakik, betölti a Siont törvénnyel és igazsággal. 6 Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és ismeret teszi szabaddá és gazdaggá; az Úr félelme lesz a kincse. 7 Aríél emberei az utcán kiáltoznak, keservesen sírnak a békekövetek. 8 Kihaltak az országutak, nem járnak az ösvényeken. A pusztító megszegte a szövetséget, megvetette a városokat, semmibe vette az embereket. 9 Gyászol, elalél a föld, hervadozik, megsárgul a Libánon, olyan lett a Sárón, mint a pusztaság, lehull a Básán és a Karmel lombja. 10 De most fölkelek, mondja az Úr, most fölmagasodom és fölemelkedem! 11 Szalmával vagytok terhesek, pelyvát szültök, lihegésetek tűz, megemészt benneteket! 12 A népek égetett mésszé lesznek, és mint a kivágott gaz, tűzben égnek el. 13 Halljátok meg, távol lakók, hogy mit cselekedtem, és ti közel levők, ismerjétek meg hatalmamat! 14 Megrettentek a Sionon a vétkesek, reszketés vett erőt az elvetemülteken: Ki lakhat közülünk perzselő tűz mellett, ki lakhat közülünk örökös izzás mellett? 15 Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti az elnyomással szerzett nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot. 16 Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét megkapja, vize állandóan van. 17 Saját szemeddel nézheted a király szépségét, láthatod tágas országodat. 18 Eszedbe jutnak a rémségek: hol van már az összeíró, hol az adószedő, hol van az, aki összeírta a tornyokat? 19 Nem látod többé a galád népet, a homályos, érthetetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet érteni. 20 Nézd a Siont, ünnepeink városát! Szemeid meglátják Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát: a sátrat, amelyet nem bontanak le, cövekeit nem húzzák ki soha, és egy kötele sem szakad el, 21 mert dicsőséges lesz ott az Úr! Folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók. 22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényadónk, az Úr a mi királyunk, ő megsegít bennünket! 23 Meglazulnak a kötelek, nem tartják az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát. Tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is bőséges zsákmányhoz jutnak. 24 Nem mondja többé Sion lakója, hogy beteg, az ott lakó nép bűnei bocsánatot nyernek.
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„Uram, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk!” (2). Az Úr kegyelme megoldhatja a jelen gondjait. Ez azonban ebben a világban mindig csak időleges: új gondok, más kínok, újabb pusztítók támadnak hamarosan; mindig újratámadnak „galád, leigázni akaró népek” és gonosz rémségek. Ézsaiás ezért hangsúlyozza: elérkezik majd a végső szabadulás. Jézus Krisztusban teljesedett be ez az ígéret.
RÉ21 99 RÉ 99
Hálaadó ének | 223 | Meghódol lelkem
„Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk…” Lk 12,35–40
35 Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. 36 Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. 37 Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. 38 És ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! 39 Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. 40 Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(37) „Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk…” (Lk 12,35–40)
Krisztusnak az idők végén való visszajöveteléről gyakran szól a Szentírás. E világba kényelmesen berendezkedni kívánó keresztyénségünktől viszont távol áll az a gondolat, hogy Isten hűséges marad teremtett világához, mert megújult eget és földet készít nekünk (Jel 21,1k). Miközben mi szemérmesen hallgatunk, a körülöttünk lévő világ egyáltalán nem néma, ha halálról, világkatasztrófákról van szó. Jézus Urunk most arra int, hogy az Emberfia visszajövetelére józan várakozással tekintsünk. Ha valóban komolyan vesszük Isten valóságát, akkor várakozó népében gyönyörködő Urunk – a menyegzőből visszatérő úrhoz hasonlóan – örömében kötényt köt maga elé, asztalt terít nekünk, és megvendégel bennünket (vö. Zsolt 23,5; Jn 13,3kk). E gyönyörű, szívmelengető gondolathoz egy látszólag stílusrontó kép társul: a váratlanul betörő tolvaj képe. Jézus ezzel nemcsak a betörés időpontjának kiszámíthatatlanságát, a fokozott éberséget kívánja hangsúlyozni, hanem a helyzet komolyságára is utal: az övéihez visszatérő, szabadító Úr e világ megítélője is lesz. A Biblia az ember bukásával kezdődik, de Isten győzelmével végződik. Atyáink hite kérdez: mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?
