előző nap következő nap

„Miben bízol?” „Mert félrevezet benneteket Ezékiás, amikor ezt mondja: Az Úr megment bennünket!” Ézs 36

1 Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya Júda összes erődített városa ellen, és bevette azokat. 2 Azután az asszír király elküldte kincstárnokát Lákísból Ezékiás király ellen erős hadsereggel Jeruzsálembe. Az megállt a Felső-tó vízvezetékénél, a ruhafestők mezejére vezető út mellett. 3 Kiment hozzá Eljákím, Hilkijjá fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó. 4 A kincstárnok ezt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak, hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol? 5 Azt hiszed, hogy ész és erő nélkül, üres szavakkal is lehet csatát nyerni? Kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem? 6 Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak. 7 Vagy ezt mondjátok nekem: Istenünkben, az Úrban bízunk?! De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Ezékiás! Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak ez előtt az oltár előtt borulhattok le! 8 Fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával: Adok neked kétezer lovat, ha tudsz hozzájuk adni elég kocsihajtót! 9 Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is az én uram legkisebb szolgái közül?! Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovaiban bízol? 10 Talán az Úr tudta nélkül vonultam fel ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr parancsolta nekem, hogy vonuljak fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el! 11 Ekkor Eljákím, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk júdai nyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára! 12 De a kincstárnok így felelt nekik: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Sőt inkább a várfalon ülő emberekhez, akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját ganéjukat, és meginniuk saját vizeletüket! 13 Azzal odaállt a kincstárnok, és még hangosabban, kiabálva kezdett el beszélni júdai nyelven, és ezt mondta: Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét! 14 Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Ezékiás, mert ő nem tud megmenteni benneteket! 15 És ne hagyjátok, hogy Ezékiás így biztasson benneteket az Úrral: Bizonyosan megment bennünket az Úr, és nem kerül ez a város Asszíria királyának kezébe! 16 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ezt üzeni Asszíria királya: Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga szőlőjéről és fügefájáról ehet, és mindenki a maga kútjának vizét ihatja, 17 amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre. 18 Mert félrevezet benneteket Ezékiás, amikor ezt mondja: Az Úr megment bennünket! Megmentették-e más népek istenei a maguk országát Asszíria királyának a kezéből? 19 Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvajim istenei? Megmentették-e Samáriát az én kezemből? 20 Ezeknek az országoknak sok-sok istene közül melyik tudta megmenteni országát az én kezemből? Hát az Úr megmentheti-e kezemből Jeruzsálemet? 21 De azok némák maradtak, nem válaszoltak neki egy szót sem, mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki. 22 Ezután Eljákím, Hilkijjá fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh főtanácsadó, Ászáf fia megszaggatott ruhában elment Ezékiáshoz, és jelentették neki a kincstárnok szavait.

Bibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata

„Miben bízol?” (4). „Mert félrevezet benneteket Ezékiás, amikor ezt mondja: Az Úr megment bennünket!” (18). Miben bízol? Alapkérdése ez minden ember életének. Emberi hatalmasságok segítségében, a körülmények kedvező alakulásában vagy a saját erődben bízol? Vagy Istenben, akinek az ereje változatlan nemzedékről nemzedékre, mert „övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom” (1Tim 6,16).

RÉ21 11 RÉ 11

Jézus Krisztus messiási küldetése | 228 | Jer, Krisztus népe

„… e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?” Lk 12,54–59

54 Azután szólt a sokasághoz is: Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön, és úgy lesz. 55 Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön, és úgy lesz. 56 Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni? 57 De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi a helyes? 58 Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen téged. 59 Mondom neked, nem jössz ki onnan addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.

Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata

(56) „… e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?” (Lk 12,54–59)

Jézus azt mondja kortársairól, hogy van, amit tudnak, és van, amit nem. Tudják például, milyen idő várható a következő napon, és ezt az ismeretet fel is használják. Jézus nem ezért feddi őket, hiszen az égboltozat ismerete a mezőgazdaságból élő ember számára mindig létfontosságú volt. Vakok viszont az őket körülvevő szellemi világ jeleinek felismerésére. Jézus az idők jeleinek mélyebb értelmére hívja most az őt hallgatókat, mert nem tudják, mit kellene tenniük üdvösségük érdekében. Nem egyszerű az idők jeleinek olvasása, és abban Isten útmutatásának a megtalálása. E jelek nem a korszellemhez történő igazodásra késztetnek, hanem állapotunk és helyzetünk gyors és radikális átgondolására, megtérésre hívnak. Arra, hogy miként tudjuk gondolkodásunkat Isten akaratához igazítani (Mt 16,23), életünket a Krisztussal való közösségben megélni, e világ zűrzavarát Krisztus szemével nézni, és benne az ő hangját meghallani. Ha felismertük, hogy „mi a helyes” (57), alkalmazzuk azt „útközben”, amíg felebarátunkkal még együtt lehetünk az úton (58). Minden elmulasztott óra fejünkre hulló önvád lehet.

Január. 23.