„Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél” Ézs 38
Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! 2 Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott az Úrhoz, 3 és ezt mondta: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel jártam a színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. 4 Ekkor így szólt az Úr igéje Ézsaiáshoz: 5 Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az Úr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. 6 Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. 7 Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet kijelentett: 8 visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. 9 Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése abból az időből, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből: 10 Már azt gondoltam, hogy életem delén kell átmennem a holtak hazájának kapuin, megfosztva még hátralévő éveimtől. 11 Azt gondoltam, hogy nem látom többé az Urat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között. 12 Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a kész vásznat, elvágja az Úr életem fonalát; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem! 13 Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem! 14 Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, úgy nyögtem, mint a galamb. Szemeim bágyadtan néztek a magasba: Uram, szenvedek, segíts rajtam! 15 Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Messze elkerül az álom lelkem keserűségére. 16 Uram, az éltet mindenkit, és engem is az éltet, hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem! 17 Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet. 18 Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, akik már leszálltak a sírba, hűségedben nem reménykedhetnek. 19 Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. 20 Megszabadított engem az Úr, pengessük hát a lantot az Úr házában egész életünkben! 21 Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni. 22 Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmehetek az Úr házába?
Bibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata
„Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél” (5). Isten üzeni ezt Ezékiás királynak Ézsaiás próféta által. Ezékiás nemcsak azt kapja meg, amit kér, hanem Isten kegyelméből annál sokkal többet. A hittel elmondott imádságról Jézus ezt ígéri: „És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok” (Mt 21,22). Tanuljunk meg nagy dolgokért imádkozni, de közben ne felejtsünk el hálát adni a naponkénti kicsiny, de egyáltalán nem csekély isteni ajándékokért!
RÉ21 258 RÉ 258
Jézus Krisztus messiási küldetése | 450 | Zengj, nyelvem, ékesen
„Uram, hagyd meg még ebben az évben…” Lk 13,6–9
6 Azután ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. 7 Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? 8 De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, 9 hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(8) „Uram, hagyd meg még ebben az évben…” (Lk 13,6–9)
A terméketlen fügefáról mondott példázat arra int, hogy a megtérésre kapott időnk véges. Szőlőskertben fügefának nincs helye, csak azon a jogon lehet ott, hogy termést hoz. A jól ismert ószövetségi kép alapján (vö. Hós 9,10) a hallgatók tudták: itt Izráel népéről, annak sorsáról van szó. Izráel is csak akkor lehet Isten népe, ha gyümölcstermő életet él. A gyümölcstermés a fa Isten-adta természetéből fakadó lehetőség. Bölcs szőlősgazdaként Istenünk határidőt szab választott népének, és egyúttal haladékot is ad, mert tudja, ahol van ok a reményre, ott lehetőséget is kell adni. De nemcsak Isten türelmét láthatjuk ebben a példázatban, hanem az értünk könyörgő vincellér-Krisztusunk bennünk bízó szeretetét is (1Jn 2,1). Minden népéletében van azonban egy határpont, amikor már nem lehet a pusztulás menetét feltartóztatni, mert „a fejsze már a fák gyökerén van” (3,8–9,). A fügefa, vagyis Isten mindenkori népe – a szükséges gyümölcsváró három év után (vö. 3Móz 19,23k) –, mintegy utolsó lehetőségként, kap még egy év kegyelmi időt. A szeretetnek mindig van ideje. A mi Istentől ajándékba kapott kegyelmi időnkhöz is felelősség társul: ne romlott, hanem jó minőségű, ízletes gyümölcsöket teremjünk Isten dicsőségére, embertársaink javára.
