előző nap következő nap

„Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos.” Péld 18

1 A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen. 2 Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában. 3 Ahová bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat. 4 Mély víz az ember szájának beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása. 5 Nem jó a bűnösnek kedvezni, sem jogaiból kiforgatni az igaz embert. 6 Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő. 7 Az ostobának saját szája a romlása, és saját ajkai ejtik csapdába őt. 8 A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe. 9 Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. 10 Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál. 11 A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli. 12 Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos. 13 Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják. 14 Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni? 15 Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik. 16 Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja. 17 Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja. 18 A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat. 19 A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint városkapun a zár. 20 Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. 21 Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. 22 Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát. 23 Könyörögve szól a szegény, de a gazdag keményen válaszol. 24 Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.

Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata

Ha a gyógyuló szenvedélybeteg visszaesik, sokszor nem érti, miért. Hiszen már olyan jól alakultak a dolgok. Ha elromlik az életünk a jó kezdet után, kérdezzük azt: mi vezetett idáig? Igénk azt mondja, hogy az elbizakodottság visz erre, vezet romlásba (12). Ha egy kissé hátralépünk, hogy meglássuk Krisztust életünk jó dolgaiban, megtapasztaljuk ennek a jó gyümölcsét. Az utolsókból lehetnek elsők. Az alázatosnak felfelé visz az útja.

RÉ21 476 RÉ 210

Zsoltárdicséret | 187 | Végtelen irgalmú Isten, hozzád kiáltok

„Követték a tanítványai is.” Lk 22,39–46

39 Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. 40 Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! 41 Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: 42 Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. 43 Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt. 44 Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. 45 Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak. 46 Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata

(39) „Követték a tanítványai is.” (Lk 22,39–46)

Jézus követése mindig a tanítványi engedelmességet jelenti. Ebbe még azt beleérthetjük, ahogy majd később Péter távolról követte az elfogott Jézust, mikor a főpap udvarába vezették (22,45). De most nem a csodákban és a dicsőségben részesednek, hanem Jézus vérverítékes küzdelmében. A Fiú azért imádkozik, hogy az Atya akarata jusson érvényre. Erre utal A zsidókhoz írt levél is: „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet…” (Zsid 5,8). Mi pedig, a Jézus követői, tőle tanuljuk az engedelmességet (Fil 2,5–10). Megrendítő, hogy miközben Jézus haláltusát vív, újra és újra a tanítványaihoz lép, hogy virrasztásra, éber őrködésre, imádságra serkentse őket, hogy kísértésbe ne essenek. Vonzó a tanítványság, ha erőt és megoldást hoz, ha terveink eredményes kimenetelét biztosítja, és roppant teher, ha szomorúsággal, törődéssel, sőt halálfélelemmel jár. De a halálfélelmet egyedül csak az istenfélelem győzheti le (Bonhoeffer). Jézus nemcsak az imádság szavaira (Miatyánk) tanít, hanem az imádkozás módjára is (szüntelenül).

Március17.