„Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van...” Mk 1,21–28
21 Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton pedig azonnal a zsinagógába ment, és tanított. 22 Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. 23 Éppen ott volt a zsinagógájukban egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel: 24 Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje. 25 Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle! 26 A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, és hangos kiáltással kiment belőle. 27 Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok engedelmeskednek neki. 28 És gyorsan elterjedt a híre mindenfelé Galilea egész környékén.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
„Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van...” (22). A kapernaumi zsinagóga fókuszában Jézus tanít, de nem akárhogyan. Hallgatói álmélkodtak a szó hatalmán, mert nagy felismerések, mély összefüggések tárultak fel előttük. Távlatok nyíltak meg számukra. Istentiszteletünk akkor lesz életfordító idővé, ha az ige hatalma megragad bennünket.
RÉ21 760 RÉ 461
Húsvéti ének | 509 | Jézus Krisztus, Üdvözítőnk
„De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az Úr szövetségládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette őt.” 1Krón 15,16–29
16 Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl testvéreiket, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre. 17 A léviták föl is állították Hémánt, Jóél fiát és testvérei közül Ászáfot, Berekjá fiát, továbbá testvéreik, Merárí fiai közül Étánt, Kúsájá fiát. 18 Velük együtt másodrangú beosztásban testvéreiket: Zekarját, Bént, Jaazíélt, Semírámótot, Jehíélt, Unnít, Elíábot, Benáját, Maaszéját, Mattitját, Elíflét, Miknéját, Óbéd-Edómot és Jeíélt mint őröket. 19 Az énekesek: Hémán, Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg. 20 Zekarjá, Azíél, Semírámót, Jehíél, Unní, Elíáb, Maaszéjá és Benájá a magas hangú lantokat, 21 Mattitjá, Elíflé, Miknéjá, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjá a mélyebb hangú citerákat kezelték. 22 Kenanjá volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá. 23 Berekjá és Elkáná őrködtek a ládánál, 24 Sebanjá, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjá, Benájá és Elíézer papok fújták a harsonákat az Isten ládája előtt, Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál. 25 Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve az Úr szövetségládáját Óbéd-Edóm házából. 26 Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik az Úr szövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak. 27 Dávid lenvászon palástot terített magára, csakúgy, mint a ládát vivő összes lévita, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője is; Dávid egy gyolcs éfódot is viselt. 28 Így vitte egész Izráel az Úr szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett. 29 De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az Úr szövetségládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette őt.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(29) „De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az Úr szövetségládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette őt.” (1Krón 15, 16–29)
Míkal nem azért veti meg Dávidot, mert igaza van, hanem mert nem érti, mi történik. Miért adódik ez a nézeteltérés? Mert a nő kívülről szemléli az eseményeket. Nincs a tömeg között Dávid uralkodásának talán legnagyobb ünnepén, hanem az ablakból szemléli azt. Kívül marad az eseményeken. Aki nem vesz részt az istentiszteleten, megveti azt, aki részt vesz. A legnagyobb kritikusaink azok, akik elvileg keresztyének, de csak kívülről szemlélnek minket. Pontosan „tudják”, mit és hogyan kellene tennünk, mondanunk, miben tévedünk. De ők már nem tesznek semmit az egyházért. A képmutatás árad Míkalból. Eltávolodik férjétől. Dávidot nem az események után titokban feddi meg. Hanem a lelkesen, áldani hazatérő férfinek fejezi ki megvetését (2Sám 6, 20). A hívő király számára ez az igazán megalázó momentum, nem a tánc. Ne ítéljünk felületesen, előbb kérdezzünk. Dávidot megalázza a felesége. Sokan vannak, akiket otthon bántanak megjegyzésekkel. Akár a hitük miatt. Otthoni megalázások miatt szomorúságban élnek. Isten őket is szereti, számára ők is fontosak, róluk sem mondott le. Áldott az a közösség, ahol helyük van a nehézségben élőknek. Boldog, aki tud önfeledt lenni Isten közelségében!
