előző nap következő nap

„...titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt...” 1Thessz 3,9–13

9 Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt, 10 amikor éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait? 11 De maga a mi Istenünk és Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok, 12 titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. 13 Erősítse meg a szíveteket, és tegye feddhetetlenné a szent életben a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. Ámen.

Bibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata

„...titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt...” (12). Igaz, hogy a „szeretet soha el nem fogy”, de néha mintha mégis fogyna, múlna, erőtlenedne és akár meg is szűnne. (Előbb-utóbb a legjobb akkumulátor is lemerül.) A szeretetnek azonban van örök és nem fogyatkozó erőforrása: a föltámadott Úr. Ha az ő közelsége, az ő erőforrása és az ő „erőtere” gyarapít, gazdagít és „tölt fel” ismételten, abból jut egymásnak. Jut mindenkinek. Sőt még nekem is marad.

RÉ21 92 RÉ 92 • IÉ Jón (3,10) 4,1–11 • Zsolt 92

Napi dicséret | 224 | Ím, béjöttünk nagy örömben

Heti zsoltár | 86 | Hajtsd hozzám, Uram, füledet

„Minden munkáját, amelyet az Isten háza szolgálatában, a törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki.” 2Krón 31

1 Amikor mindezek befejeződtek, egész Izráel, amely ott tartózkodott, kivonult Júda városaiba, és összetörték a szent oszlopokat, kivagdalták a szent fákat, és lerombolták az áldozóhalmokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban. Azután hazatértek Izráel fiai, mindenki a maga birtokára. 2 Ezékiás megállapította a papok és a léviták beosztását, beosztotta őket szolgálatuk rendje szerint. A papokat és a lévitákat beosztotta az égőáldozat és a békeáldozat szent szolgálatára, magasztalásra és dicsőítésre az Úr lakóhelyének a kapuiban. 3 A király jövedelmének egy részét az égőáldozatokra adta: a reggeli és az esti égőáldozatokra, a szombatonként, újholdanként és a megszabott ünnepeken bemutatandó égőáldozatokra, ahogyan meg van írva az Úr törvényében. 4 A Jeruzsálemben lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták részét, és ragaszkodjanak az Úr törvényéhez. 5 Amint ennek híre ment, Izráel fiai bőségesen hoztak a gabona, must, olaj, méz és minden mezei termény legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is mindenből. 6 A Júda városaiban lakó izráeliek és júdaiak is hoztak tizedet a marhákból és a juhokból; az Istenüknek, az Úrnak szentelt dolgokból is elhozták a szent tizedet, és garmadákba rakták. 7 A harmadik hónapban kezdték el lerakni a garmadákat, és a hetedik hónapban végeztek vele. 8 Amikor Ezékiás és a vezető emberek odamentek, és látták a garmadákat, áldották az Urat és az ő népét, Izráelt. 9 Ezékiás rákérdezett a papoknál és a lévitáknál a garmadákra. 10 A Cádók házából való Azarjá főpap így felelt neki: Amióta elkezdték hordani a felajánlásokat az Úr házába, eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen, mert az Úr megáldotta népét, úgyhogy megmaradt ez a nagy mennyiség. 11 Akkor Ezékiás elrendelte, hogy rendezzenek be kamrákat az Úr házánál. Be is rendezték azokat, 12 majd behordták becsületesen a felajánlást, a tizedet és a szent adományokat. Ezeknek a felügyelője Kónanjá lett, a lévita, helyettese pedig testvére, Simí. 13 Jehíél és Azarjá, Nahat és Aszáél, Jerímót és Józábád, Elíél és Jiszmakjá, Mahat és Benájá pedig Kónanjának és testvérének, Simínek a beosztottai voltak Ezékiás királynak és Azarjának, az Isten háza felügyelőjének a rendelkezése szerint. 14 A lévita Kóré, Jimná fia, a keleti kapu őre az Istennek adott önkéntes adományokra ügyelt. Ő osztotta szét az Úrnak felajánlott és igen szent dolgokat. 15 Mellette hűségesen szolgált Eden és Minjámín, Jésúa és Semajá, Amarjá és Sekanjá a papok városaiban. Ők végezték az elosztást testvéreik között, beosztásuk szerint, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt, 16 a származási jegyzékbe beírt férfiaknak, hároméves kortól fölfelé mindenkinek, aki a számára kijelölt napon belépett az Úr házába napi teendői elvégzésére, hogy elvégezze szolgálatát, tennivalóinak és beosztásának megfelelően. 17 A papokat családonként írták be a származási jegyzékbe, a lévitákat pedig húszévestől fölfelé kötelességük és munkabeosztásuk szerint. 18 A származási jegyzékbe be kellett írni egész közösségüket minden családtaggal, az asszonyokkal, a fiúkkal és a leányokkal együtt, mert a szentélynél végzett hűséges szolgálat megszentelte őket. 19 Áron fiainak, a városaikhoz tartozó legelők körzetében lakó papoknak minden városban voltak név szerint kijelölt embereik, akik a papság férfi tagjainak és a származási jegyzékbe beírt minden lévitának kiosztották a rájuk eső részt. 20 Így járt el Ezékiás egész Júdában. Azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak lát Istene, az Úr. 21 Minden munkáját, amelyet az Isten háza szolgálatában, a törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki.

Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata

(21) „Minden munkáját, amelyet az Isten háza szolgálatában, a törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki.” (2Krón 31)

Ezékiás uralkodását jelentős intézkedések sorozata jellemezte. A nép számára is volt fontos feladat: a bálványok lerombolása megtörtént, mielőtt ki-ki saját hajlékába tért volna. A feljegyzésben ez áll: „birtokára” (2Krón 31,1). Szükséges a közös feladatvégzés, nem elég, ha csak egy ember akarja a rendet. Továbbá: „Izráel fiai bőségesen hoztak a gabona, must, olaj, méz és minden mezei termény legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is mindenből.” A királyról pedig ezt olvastuk: tiszta szívből végezte munkáját, „a törvénynek és parancsolatnak megfelelően.” Előttünk is ott van, amit Isten parancsolt. Kérdés, mi mennyire ragaszkodunk hozzá. Ha csak a tízparancsolatot nézzük, akkor is végiggondolhatjuk: van olyan, amit igazán fontosnak tartunk? És melyiket tekintjük kevésbé jelentősnek? Az Ige rámutat, mennyi áldás származott az ő életviteléből, hitéletéből. A „sikere” titka: „…vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt”. (2Kir 18,7a) Isten nincs helyhez kötve, mindenütt jelen lévő Úr, aki az ő áldásával elkísér mindenhová. Keressük és kövessük az ő akaratát!

június 25.