„Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút.” Énekek 4,1–5,1
1 Mily szép vagy, kedvesem, mily szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, amely Gileád hegyeiről hullámzik alá. 2 Fogaid olyanok, mint a megnyírt juhok, melyek az úsztatóból jönnek: mindegyiknek van párja, nincs köztük magányos. 3 Ajkad, mint a karmazsinfonál, és bájos vagy, ha beszélsz; halántékod, mint gránátalma gerezdjei a fátyolod mögött. 4 Nyakad oly karcsú, amilyennek Dávid tornya épült. Ezer kerek pajzs függ rajta, mind vitézek pajzsa. 5 Két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely liliomok közt legel. 6 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, elmegyek a mirhahegyre és a tömjénhalomra. 7 Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen. 8 Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről! 9 Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával. 10 Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál. 11 Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, és ruháid illata, mint a Libánon illata! 12 Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút. 13 Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal, 14 nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal; 15 kertekben levő kút, friss víznek forrása, mely a Libánonról csörgedezik. 16 Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét.
1 Bejöttem kertembe, húgom, menyasszonyom! Szedem mirhámat és balzsamomat, eszem lépes mézemet, színmézemet, iszom boromat és tejemet. Egyetek, igyatok, barátaim, részegedjetek meg a szerelemtől!
Bibliaolvasó Kalauz – Mikola Borbála igemagyarázata
Aki szeret, minden részednek örül, minden apró részletben gyönyörködik. Isten fizikai valóságunkkal együtt teremtett meg, öt érzékszervvel. A szerelemben mind az öt aktiválódik, mert fontos a másik. Minden jelentőségteljes, akár látvány, pillantás, mosoly, hang, illat, érintés vagy ízlelés. A lány gazdag gyümölcsű kertje be van zárva, tartogatta magát a hitvesének, vágyakozva arra, amit az esküvőjük napja hozott el.
RÉ21 133 RÉ 133
Napi ének | 798 | Hűséged végtelen
„Nektek, a hívőknek drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává…” 1Pt 2,1–12
1 Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, 2 mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, 3 mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. 4 Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; 5 ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. 6 Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.” 7 Nektek, a hívőknek drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, 8 megütközés kövévé és megbotránkozás sziklájává, azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. 9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; 10 akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok. 11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. 12 Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(7) „Nektek, a hívőknek drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává…” (1Pt 2,1–12)
Kövek – sarokkő, botránykő, élő kő. Jézus korában a sarokkő vagy szegletkő az a gyakran a többinél jóval nagyobb méretű kő volt, amelyet az építők elsőként tettek le, és amely az épület falainak találkozási pontjául, sarkául szolgált. Ehhez az erős kőhöz azután függőónnal igazították a többi építőkövet, amelyeknek valamiféle támasztékául is szolgált. Minden kőnek a sarokkőhöz kellett igazodnia, hogy az épület megfelelően legyen megépítve, ne omoljon össze. A sarokkő egyszerre volt tehát viszonyítási alap és összetartó, teherhordó elem. Péter apostol szemléletes képe szerint egyházunk, gyülekezetünk és személyes életünk sarokköve Krisztus. Egyház, gyülekezet, emberi élet akkor lehet stabil, strapabíró, akkor szolgálhat másnak is otthonul és menedékül, ha ehhez a sarokkőhöz igazodik, arra támaszkodik, azzal összekötődik. Egyház, gyülekezet, emberi élet akkor és annyiban lehet élő, amikor és amennyiben magát Krisztushoz igazítja, megtartó kegyelmére támaszkodik, szeretete és hálaáldozata által vele összekapcsolódik.
