„... az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének” Bír 5
1 Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia: 2 A fejedelmek Izráel élére álltak, és önként harcra kelt a nép: áldjátok hát az Urat! 3 Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének. 4 Amikor Széírből kijöttél, Uram, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is. 5 Remegtek a hegyek az Úr színe előtt, még a Sínai is, Izráel Istenének, az Úrnak színe előtt. 6 Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak. 7 Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként. 8 Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben. 9 Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok az Urat! 10 Akik fehér szamarakon nyargalásztok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, fennen hirdessétek! 11 Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel az Úr igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így vonult a kapukhoz az Úr népe. 12 Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl, Bárák, fogd el foglyaidat, Abínóam fia! 13 Így jött a dicső maradék, jött az Úr népe a hősökkel hozzám: 14 az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulonból a vezéri pálcát hordók, 15 Issakár vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. 16 Miért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. 17 Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán miért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél. 18 De Zebulon halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain. 19 Királyok jöttek, harcoltak, Kánaán királyai harcoltak Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt sem vehettek el. 20 Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Sisera ellen. 21 A Kísón-patak elsodorta őket, az ősi patak, a Kísón-patak. – Folytasd, lelkem, teljes erővel! 22 Hogy csattogtak a lovak patái, amikor vágtattak vágtató csődörei! 23 Átkozzátok Mérózt, mondta az Úr angyala, átkozva átkozzátok lakóit, mert nem jöttek el segíteni az Úrnak, segíteni az Úrnak a többi hőssel együtt! 24 De áldott az asszonyok közt Jáél, a kéni Héber asszonya, nincs nála áldottabb a sátorlakó asszonyok között. 25 Vizet kértek, és ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott. 26 Kezével a cövekért nyúlt, jobbjával a súlyos kalapácsért. Lesújtott vele Siserára, szétzúzta a fejét, betörte, átfúrta halántékát. 27 Lába elé roskadt, elesett, elterült, lába elé roskadt, elesett; ahová leroskadt, ott esett el élettelenül. 28 Az ablakon át kinézett, Sisera anyja jajgatott a rostélyon át: Miért késik annyit harci kocsijával? Miért nem hallom már szekerének zaját? 29 Legbölcsebb udvarhölgye felel, ő meg elismétli magának szavait: 30 Talán zsákmányt leltek, s azon osztozkodnak; egy-két rabnő is jut mindegyik férfinak! Tarka ruha lesz, tarka ruha lesz Sisera zsákmánya, festett kendőt kapok, nem is egyet, kettőt, a nyakamra zsákmánynak! 31 Így vesszen el, Uram, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a felkelő nap ereje teljében!És béke lett az országban negyven esztendeig.
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
A győzelem után hálaadás és magasztalás következik (3). Ne feledkezzünk meg róla ma sem. Isten adja a győzelmet, de indulni kell, ha elhangzik az Úr parancsa (7). Dicséretet kapnak azok, akik részt vettek a közös ügyben, elmarasztalást, akik kihúzták magukat (12). Természetfölötti erő segítette őket (20), mégis bűnös az, aki nem engedelmeskedik a hívó szónak (23). Isten segítsége nem kényelmeskedésre és felelőtlenségre nevel, hanem buzgóságra.
RÉ21 54 RÉ 54
Szerda reggeli dicséret | 654 | Az éjszakai sötétség
„Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” ApCsel 2,29–36
29 Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig. 30 De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, 31 ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. 32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. 33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. 34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, 35 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.” 36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(36) „Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” (ApCsel 2,29–36)
A kereszt botránya (1Kor 1,23). Az Izráel egész háza által vágyott Messiás nem várt helyről jött, nem a jeruzsálemi arisztokrácia köréből érkező politikai messiás, nem is a papi elit kitanult törvénymagyarázója, hanem a lenézett vidéki, galileai ács képében. Isten nem az emberi kívánalmaknak megfelelően cselekszik. Oroszlánt várnak, és bárányt kapnak (Jel 5,5–6). Földi király helyett olyat, akinek az országa nem e világból való. Olyan vezért, aki nem az idegen megszállók, hanem az emberi bűn ellen vezet hadjáratot. Isten a lenézettet, a megalázottat, a semmit választja ki, hogy megszégyenítse a valamiket (1Kor 1,28): a keresztre feszítettet tette Úrrá és Krisztussá. Isten ma sem az emberi igényeink szerint cselekszik. Mi lenne, ha nem mi akarnánk neki megmondani, hogyan érkezzen, hogyan segítsen, hanem ráhagynánk, ráhagyatkoznánk atyai, gondviselő szándékára?
