„Abban az időben [...] mindenki azt csinálta, amit jónak látott.” Bír 21
1 Az izráeli férfiak így esküdtek meg még Micpában: Senki se adja közülünk benjáminihoz feleségül a leányát! 2 Majd ismét elment a nép Bételbe, és ott ültek estig az Isten színe előtt, fennhangon sírva és zokogva, 3 és azt mondták: Ó, Uram, Izráel Istene! Miért is történt ez Izráelben? Miért hiányzik ma egy törzs Izráelből? 4 Másnap korán fölkelt a nép, oltárt építettek ott, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be. 5 Akkor ezt mondták Izráel fiai: Van-e valaki, aki nem jött el Izráel törzsei közül az Úrhoz a gyülekezetbe? Mert az az erős eskü hangzott el, hogy aki nem jön el az Úrhoz Micpába, halállal lakoljon. 6 Izráel fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjámint, és azt mondták: Kivágatott ma egy törzs Izráelből! 7 Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak? Hiszen mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk hozzájuk leányainkat feleségül. 8 Ezért kérdezték: Van-e valaki Izráel törzsei közül, aki nem jött el az Úrhoz Micpába? És kiderült, hogy Jábés-Gileádból nem jött el senki a gyülekezet táborába. 9 Mert amikor összeszámolták a népet, kiderült, hogy senki sem volt ott Jábés-Gileád lakosai közül. 10 Akkor odaküldött a közösség tizenkétezer harcost, és megparancsolták nekik: Menjetek, hányjátok kardélre Jábés-Gileád lakosait, még az asszonyokat és gyermekeket is! 11 Ezt tegyétek: Irtsatok ki minden férfit és minden olyan nőt, aki férfival hált! 12 Találtak azonban Jábés-Gileád lakosai között négyszáz hajadon leányt, akiknek még nem volt férfival dolguk, nem háltak senkivel. Ezeket elvitték a sílói táborba, amely Kánaán földjén volt. 13 Akkor követeket küldött az egész közösség, hogy beszéljenek a benjáminiakkal, akik a Rimmón-sziklán voltak, és ajánljanak békét nekik. 14 Benjámin azonnal vissza is tért, és átadták nekik azokat, akiket életben hagytak a jábés-gileádi nők közül. De így sem jutott nekik elég. 15 A nép bánkódott Benjámin miatt, mivel az Úr ilyen rést ütött Izráel törzsein. 16 Akkor ezt mondták a közösség vénei: Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak? Hiszen elpusztultak a benjámini asszonyok. 17 Ezt mondták ugyanis: A birtok a megmenekült benjáminiaké, mert nem szabad eltörölni egyetlen izráeli törzset sem. 18 De mi nem adhatjuk hozzájuk leányainkat feleségül, mert ilyen esküt tettek Izráel fiai: Átkozott az, aki feleséget ad Benjáminnak! 19 Akkor ezt mondták: Évenként ünnepet tartanak az Úrnak Sílóban, amely Bételtől északra fekszik, napkeletre attól az országúttól, amely Lebónától délre, Bételből Sikembe vezet. 20 Ezt parancsolták tehát a benjáminiaknak: Menjetek el, és álljatok lesbe a szőlőkben! 21 És ha látjátok, hogy jönnek a sílói leányok, körtáncot járva, akkor jöjjetek elő a szőlőkből, és ragadjon el feleségül egyet mindenki magának a sílói leányok közül, azután menjetek el Benjámin földjére! 22 Ha pedig eljönnek apáik vagy a testvéreik, hogy pereljenek velünk, akkor ezt mondjuk majd nekik: Könyörüljetek rajtuk, hiszen nem tudtunk mindenkinek háborúban feleséget szerezni. Ti pedig nem magatoktól adtátok nekik őket, ezért nem terhel vétek benneteket. 23 A benjáminiak így is cselekedtek: ahányan csak voltak, feleséget szereztek maguknak a táncolók közül, elrabolva őket. Azután elmentek, hazatértek örökségükbe, felépítették városaikat, és letelepedtek bennük. 24 Izráel fiai pedig ezek után szétoszlottak, mindenki a maga törzséhez és nemzetségéhez. Elment tehát onnan mindenki a maga örökségébe. 25 Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, amit jónak látott.
Bibliaolvasó Kalauz – Végh Miklós igemagyarázata
„Abban az időben... mindenki azt csinálta, amit jónak látott” (25). Isten vezetésének hiánya nem csak valláskeveredést okoz, hanem a mindennapi életet is káoszba taszítja: az ember még vallásos fogadalmakat téve is rossz megoldásokra jut öntörvényű vakságában. Keresed-e életedre nézve Isten igéjének vezetését, vagy azt csinálod, amit jónak látsz, és mindinkább belegabalyodsz az életbe?
RÉ21 584 RÉ 386
Esti énekes imádság | 689 | Hálát adok néked, mennybéli Isten
„Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta az Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll.” ApCsel 7,54–60
54 Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. 55 Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. 56 Ekkor így szólt: Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll. 57 Akkor azok hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak, 58 azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig egy Saul nevű ifjú lába elé tették le felsőruháikat. 59 Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet! 60 Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(55) „Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta az Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll.” (ApCsel 7,56–60)
István élete megpecsételődik, vádlói szívéig nem jut el az üzenet, épp ellenkezőleg, haraggal és gyűlölettel fordulnak felé. A túlerő elsodorja a diakónust. Látszólag vége van István történetének. Látszólag bezáródik előtte minden, ahogy ráborul a tömeg, kövekkel a kézben. Látszólag elbukik. De ez nincs így. Amíg a tömeg látása beszűkül, a harag és a pusztításvágy, a látszólagos túlerő és erő „leárnyékolja” őket, István előtt kinyílik a világ. Tisztábban lát, mint bárki, nagyobb perspektívája lesz az életre élete utolsó perceiben, mint a magukat győztesnek gondoló vádlóknak. A győztes és feltámadott Jézus Krisztus egy másodpercre sem hagyja magára a tanúját. És István már tudja, hogy ő győzött, övé az örök élet, hogy meghalhat most, de ha meghal, is él, hisz az ő Ura nagyobb, mint a halál. A köveket szorongató tömeg győzelme is csak látszólagos. Nekik nem marad örökségük, Istvánnak, az első keresztyén vértanúnak igen. Ez a keserű történet, István halála a szomorúság fölött is reményt ad a ma tanúinak. Jézus Krisztus mellett állni, őt képviselni még ellenszélben is, még nehézségek között is, akár életünket kockáztatva is, győzelem. A hit látása ajándék, és azok kapják, akik kitartanak.
