„Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert le tudjuk győzni őket...” 4Móz 13
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet majd Izráel fiainak adok. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, mind tekintélyes ember legyen. 3 Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az Úr parancsa szerint. Valamennyien főemberek voltak Izráelben. 4 Név szerint ezek voltak: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia. 5 Simeon törzséből Sáfát, Hórí fia. 6 Júda törzséből Káléb, Jefunne fia. 7 Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia. 8 Efraim törzséből Hóséa, Nún fia. 9 Benjámin törzséből Paltí, Ráfú fia. 10 Zebulon törzséből Gaddíél, Szódí fia. 11 A József törzséhez tartozó Manassé-törzsből Gaddí, Szúszí fia. 12 Dán törzséből Ammíél, Gemallí fia. 13 Ásér törzséből Szetúr, Míkáél fia. 14 Naftáli törzséből Nahbí, Vofszí fia. 15 Gád törzséből Geúél, Mákí fia. 16 Így hívták azokat a férfiakat, akiket elküldött Mózes, hogy kémleljék ki az országot. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el. 17 Amikor elküldte őket Mózes, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, ezt mondta nekik: Menjetek itt a Délvidéken át, föl a hegyvidékre. 18 Nézzétek meg, hogy milyen az a föld, és a rajta lakó nép erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok! 19 Milyen az a föld, amelyen lakik: jó-e vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborfélék vagy megerősített helyek? 20 Milyen a föld: kövér-e vagy sovány, van-e rajta fa vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcseiből! Akkor éppen az első szőlőfürtök érésének az ideje volt. 21 Elmentek tehát a férfiak, és kikémlelték a földet a Cin-pusztától egészen Rehóbig, a Hamátba vezető útig. 22 A Délvidéken át mentek föl, és Hebrónig jutottak. Anák leszármazottai, Ahíman, Sésaj és Talmaj éltek ott. Hebrón hét évvel korábban épült, mint az egyiptomi Cóan. 23 Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon. Szedtek gránátalmát és fügét is. 24 Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai. 25 Negyven nap múlva visszatértek az ország kikémleléséből. 26 Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcseit. 27 Elbeszélésükben ezt mondták neki: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! 28 Csakhogy erős nép lakik azon a földön, a városok falakkal vannak megerősítve, és nagyon nagyok, sőt még Anák leszármazottait is láttuk ott! 29 A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, a jebúsziak és az emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig a kánaániak élnek. 30 Bár Káléb csitította a népet, amely Mózes ellen fordult, mert ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert le tudjuk győzni őket, 31 de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk! 32 És rossz hírét keltették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberből áll. 33 Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait: parányi sáskáknak éreztük magunkat, és ők úgy is tekintettek ránk.
Bibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata
Kánaán kikémleléséről és annak eredményéről szól az ige. A látvány egyeseket elkeserített, de olyanokkal is találkozunk, akik nemcsak a kánaániak nagyságára és képességeire néztek, hanem Isten erejére. Káléb hittel tekintett a jövőre és ezt mondta: „Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert le tudjuk győzni őket...” (30). Sokszor úgy gondoljuk, hogy az egy közösséghez tartozó személyek közötti zúgolódás, nézeteltérés nem érinti Istent vagy nem figyel rá, viszont ez is ott van előtte. Nála csak az engedelmesség és az alázat a fontos. Legyünk mi azok, akik inkább a mi Urunk hatalmára figyelünk, mint a jelentkező akadályokra!
RÉ21 154 RÉ 240
Zsoltárdicséret | 152 | Istenem, lásd meg a sok hazugságot
„Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan.” ApCsel 13,13–22
13 Azután Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. 14 Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a piszidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek. 15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: Testvéreink, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok! 16 Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta: Izráelita férfiak és ti, istenfélők, halljátok! 17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan. 18 Azután közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában. 19 És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak a földjét. 20 Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig. 21 Ekkor királyt kértek maguknak, Isten pedig Sault, Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre. 22 Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.
Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata
(17) „Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan.” (ApCsel 13,13–22)
Ahogyan haladunk előre az életünkben, és hitünk is folyamatosan mélyül Istenben, időnként meg-megállunk, és rácsodálkozunk Istenünk olyan arcára, amelyet eddig nem ismertünk. Vagy hallottuk már, hogy valaki beszélt Istennek valamilyen tulajdonságáról, de mi magunk még csak most tapasztaljuk először. Fontos pillanatok ezek: Istenről alkotott képünk bővül, saját tapasztalattá válik, milyen a mi Istenünk. Ilyen lépésre készül Pál is, összefoglalva beszéde elején, melyik istenségről szól. Felmutatja, hogy ez az Isten, akit ő hirdet, ugyanaz, mint akit eddig tiszteltek, évezredek óta van már kapcsolatban velük. Ugyanaz az Isten, de most bővülhet a megtapasztalásunk róla, most új arcát mutatta meg nekik. Így készíti elő Krisztus halálának pontos megismerését és megértésének lehetőségét. Áldott, aki Isten közelében évtizedek után is tud nyitott maradni új ismeretek megélésére. Áldott, aki nem elégszik meg mások történeteivel, hanem saját tapasztalatokat gyűjt Istenünkről!
