„Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még” Préd 9
1 Mindezt megfigyeltem, mert tisztán akartam látni mindezt, hogy az igazak és a bölcsek minden munkájukkal együtt Isten kezében vannak. Az ember azt sem tudja, hogy szeretet vagy gyűlölet vár-e rá: minden előtte van. 2 Minden érhet mindenkit. Ugyanaz történhet az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a tisztátalannal, azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat a jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől. 3 Rossz dolog ez, hogy mindannak során, ami a nap alatt történik, ugyanaz érhet utol mindenkit. Ráadásul az emberek szíve tele van gonoszsággal, és esztelenség van bennük, amíg csak élnek. Végül pedig a halottak közé kerülnek. 4 Csak annak van reménysége, aki az élők közé tartozik. Többet ér egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán. 5 Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik. 6 Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik. 7 Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! 8 Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj! 9 Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amelyet fáradsággal végzel a nap alatt. 10 Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell! 11 Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek. 12 Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje. 13 Ilyen bölcsességet is láttam a nap alatt, és nagyon rám nehezedett: 14 Volt egy kicsiny város, kevés lakóval. Megtámadta azt egy nagy király, körülvette, és ostromműveket épített vele szemben. 15 De akadt benne egy szegény bölcs, aki bölcsességével megmentette a várost. Az emberek azonban nem törődtek tovább azzal a szegény emberrel. 16 Akkor ezt mondtam: Többet ér a bölcsesség a hatalomnál, de a szegények bölcsességét mégis megvetik, és nem hallgatnak beszédükre. 17 A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni, mint annak a kiabálására, aki az ostobák között uralkodik. 18 Többet ér a bölcsesség a harci eszközöknél; egyetlen vétkes sok jót pusztíthat el.
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még” (12). Sokan vallásokat tanulmányoznak, sanyargatják magukat és mégsem találják meg azt, ami betölthetné lelkükben az űrt. Akik már hallottak Jézus Krisztusról, azt is tudják, hogy nincs más Megváltó, Szabadító, lelki forrás, csak az, aki karácsonykor született, meghalt a Golgotán, feltámadt, és azóta is esedezik értünk a mennyben (Róm 8,34). Életünk ideje az ő kezében van!
RÉ21 801 RÉ 105
Napi ének | 611 | Csak vándorút az életem
„…felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékének kikötőibe készült, és elindultunk. Velünk volt a makedón Arisztarkhosz is Thesszalonikából.” ApCsel 27,1–8
1 Miután úgy határoztak, hogy hajón Itáliába szállítanak bennünket, átadták Pált a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Júliusz nevű századosnak. 2 Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékének kikötőibe készült, és elindultunk. Velünk volt a makedón Arisztarkhosz is Thesszalonikából. 3 Másnap befutottunk Szidónba. Júliusz emberségesen bánt Pállal, és megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla. 4 Onnan továbbindulva az ellenszél miatt Ciprus szélárnyékos oldalán hajóztunk el. 5 Majd Kilikia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líkiai Mirába. 6 Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és arra szállított át minket. 7 Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de a szél miatt nem tudtunk kikötni, ezért elhajóztunk Kréta szélárnyékos oldalán Szalmóné közelében. 8 Nagy nehezen elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel van Lászea városa.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(2) „…felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékének kikötőibe készült, és elindultunk. Velünk volt a makedón Arisztarkhosz is Thesszalonikából.” (ApCsel 27,1–8)
Az aprólékos és hosszadalmas leírás érzékelteti, mennyire körülményes volt egy ekkora utazás Cézáreából Rómába. Erre az útra az apostol két évvel ezelőtt Jeruzsálemből akart elindulni. Tehát önként – és nem fogolyként. Ennek a keserves útnak a leírásából látjuk, mekkora áldozatokra volt hajlandó a hit terjesztése érdekében. Az utazás ugyanis akkor sem lett volna könnyű, ha nem bilincsekben megy. Látjuk azt is, hogy a keresztyén testvériség nem volt puszta szó. Szidónban barátokat talál, akik segítenek rajta. A többes szám első személyű elbeszélés azt jelenti, hogy vele volt a könyv írója, Lukács, „a szeretett orvos”, az ő szerepét nem kell hangsúlyozni Pál életkorát és az átélt viszontagságait tekintve. Önként osztja meg vele az utat Arisztarkhosz, aki már megtapasztalhatta, hogy nem könnyű Pál kísérőjének lenni (19,29), másokkal együtt ment vele Jeruzsálembe (20,4), ott ugyanazt átélhette. Megosztotta római fogságát is („Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, aki felől utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be…” – Kol 4,10). Hűsége legyen példa előttünk! Nagy egyéniség volt Pál, példája mégis mutatja, hogy a keresztyén szolgálat a „szeretetben összeforrott” közösség munkája. Ebben a közösségben mindenkire szükség van. Jólesik Isten ajándéka, ha szolgálatunk közben találkozunk emberséges pogányokkal is. Ennek példája Júliusz, a császári csapatból való százados.
