„Seregek Ura a neve!” Jer 10
1 Halljátok meg az igét, amelyet az Úr mond nektek, Izráel háza! 2 Így szól az Úr: Ne tanuljátok el a pogányok szokását, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól! 3 Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával. 4 Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne inogjon. 5 Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordozni kell őket, mert menni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak ártani, mint ahogy jót is hiába várnátok tőlük! 6 Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te, és hatalmad által nagy a te neved. 7 Ki ne félne téged, népek Királya? Bizony, megillet ez téged! Mert nincs hozzád hasonló a népek bölcsei között egyetlen országban sem. 8 Egytől egyig ostobák, bolondok; hiábavaló a bálványok útmutatása, hiszen fából vannak! 9 Tarsísból hozott ezüstlappal és úfázi arannyal vonják be; mesterember csinálmánya, ötvös keze munkája, öltözetük kék és piros bíbor, ügyes mesterek munkája valamennyi. 10 De az Úr igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király! Haragjától megrendül a föld, dühével szemben a népek tehetetlenek. 11 Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet. 12 Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget. 13 Mennydörgő szavára víztömeg támad az égen, felhőt hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki kamráiból. 14 Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall bálványával minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek! 15 Hitvány és nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején. 16 De nem ilyen Jákób osztályrésze, mert ő a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az ő tulajdona: Seregek Ura a neve! 17 Szedd föl a földről batyudat, ostromolt város lakója! 18 Mert ezt mondja az Úr: Én most kiröpítem parittyámból az ország lakóit. Sarokba szorítom őket, rájuk fognak találni. 19 Jaj nekem, összetörtem, gyógyíthatatlan a sebem! Azt gondoltam, hogy majd csak kibírom ezt a bajomat. 20 De ledöntötték sátramat, eltépték az összes sátorkötelet. Fiaim elhagytak, nincsenek. Nem feszíti ki senki a sátramat, nem vonja föl senki a sátorlapokat. 21 Bizony, ostobák voltak a pásztorok, nem keresték az Urat. Ezért nem boldogultak, egész nyájuk szétszóródott. 22 Már a hír is megérkezett, nagy zúgás hangzik észak földje felől: Júda városai sivár pusztává válnak, sakálok tanyájává. 23 Tudom, Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és aki azon jár, nem maga irányítja lépteit! 24 Fenyíts minket, Uram, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy! 25 Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, és a nemzetségeken, amelyek nem hívják segítségül nevedet! Mert megemésztették Jákóbot, végleg megsemmisítették, és lakóhelyét elpusztították!
Bibliaolvasó Kalauz – Zsengellér József igemagyarázata
Háború és gyilkosságok, vírusok és betegségek, gazdasági válság és munkanélkülivé válás, fenyegető szörnyek, amelyekkel szemben igyekszünk akár az égbolt jeleiből olvasva, akár különleges gyógymódokkal vagy pénzügyi machinációkkal védeni magunkat. Értsük meg, hogy ezek semmivé lesznek, és az egyedüli oltalom a teremtő Istennél van. Ő osztályrészül Krisztus születésének és megváltásának bizonyosságát adta, hogy felismerjük általa, hogy az ő tulajdona vagyunk, akinek „Seregek Ura a neve!” (16).
RÉ21 392 RÉ 305
Adventi könyörgés | 386 | Jöjj, áldott nagy Királyunk
„…már nem vagy szolga, hanem […] Isten akaratából örökös is.” Gal 4,1–11
1 Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, 2 hanem gyámok és gondozók felügyelete alatt áll az apa által megszabott ideig. 3 Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. 4 De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, 5 hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. 6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atyám!” 7 Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is. 8 Amikor pedig még nem ismertétek Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek valójában nem azok. 9 Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan lehetséges az, hogy ismét visszatértek az erőtlen és szegény elemekhez, akiknek ismét szolgálni akartok? 10 Aggódva figyeltek a napokra, a hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. 11 Attól félek, hogy talán hiába fáradoztam értetek.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(7) „…már nem vagy szolga, hanem […] Isten akaratából örökös is.” (Gal 4,1–11)
Isten fiai vagyunk, egyre inkább azzá válunk, ha engedjük, hogy Szentlelke szabadságára vezessen. Ha egyszer belekóstoltunk a megváltottság, a szabadság ízébe, mi vagy ki késztethet arra, hogy visszatérjünk, visszacsússzunk mégis a korábbi szolgaság állapotába? Az apostol a tévtanítások hatására és veszélyére figyelmeztet. Féltő hang, szenvedélyes indulatok fűtik, eszteleneknek nevezi a galatákat (3,1). Azután újra érvel, majd szinte könyörög nekik. Az a bűnük, hogy nem mernek Isten szabadságában élni. Az istenfiúság örökösei, mégis kiskorúként viselkednek, mintha szolgák volnának, szabályoknak alávetve. Amíg az örökség birtokosa kiskorú, övé ugyan a gazdagság, de nem élvezheti. Gyám kell mellé, vagy nevelő, aki megmondja, mit kell tennie. Ma más kísérti az embert: lerúgta magáról a törvény gyámkodását, nemzedékek nőttek fel, akik nem is ismerik Isten Tízparancsolatát. Nem is annak a szolgái, hanem a saját ösztöneiknek. Az örömhír nekik szól: Isten Fia emberré lett, hogy mi Isten fiaivá legyünk (4). Vele kezdődik az igazi élet. Szentlelke ihlet, hogy kiáltsunk Istennek: „Abbá, Atyám” (6). Az arám szó bizalmi viszonyt jelez: szerető, jó Atyánk az Isten.
