„Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid...” Jer 32
1 Az Úr igéje szólt Jeremiáshoz Cidkijjának, Júda királyának a tizedik esztendejében, amely Nebukadneccar tizennyolcadik esztendeje volt. 2 Akkor már körülzárva tartotta a babilóniai király hadserege Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig fogoly volt Júda királyának palotájában, a börtön udvarában. 3 Itt tartotta fogva Cidkijjá, Júda királya ezzel a váddal: Miért prófétálod, hogy azt mondja az Úr: „Ezt a várost a babilóniai király kezébe adom, és ő elfoglalja azt”? 4 És hogy „Cidkijjá, Júda királya sem fog megmenekülni a káldeusok kezéből, hanem a babilóniai király kezébe kerül: személyesen beszél majd vele, és szemtől szemben fog majd állni vele. 5 Babilóniába viszi Cidkijját, és ott lesz, amíg rá nem tekintek – így szól az Úr. Hiába harcoltok a káldeusok ellen, nem boldogultok!” 6 Jeremiás ezt mondta: Így szólt hozzám az Úr igéje: 7 Sallúm nagybátyádnak a fia, Hanamél el fog jönni hozzád, és ezt mondja majd: Vedd meg a szántóföldemet Anátótban, mert te vagy a legközelebbi rokonom, neked van jogod megvenni. 8 El is jött hozzám Hanamél, a nagybátyám fia az Úr szava szerint a börtön udvarába, és ezt mondta nekem: Vedd meg szántóföldemet, amely Benjámin földjén, Anátótban van, mert tied az öröklés joga, vedd meg mint legközelebbi rokon! Mivel ráismertem, hogy ez az Úr szava, 9 megvettem Hanaméltól, nagybátyám fiától az anátóti szántóföldet, és kimértem ezüstben az árát: tizenhét sekelt. 10 Megírtam a szerződést, lepecsételtem, és tanúkkal hitelesíttettem, az ezüstöt pedig kimértem mérlegen. 11 Azután fogtam az adásvételi szerződést, azt is, amely annak rendje-módja szerint le volt pecsételve, meg a le nem zártat is, 12 és odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának nagybátyám fia, Hanamél előtt, az adásvételi szerződést aláíró tanúk meg a börtön udvarán ülő júdaiak előtt. 13 És megparancsoltam Bárúknak mindannyiuk előtt: 14 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogd ezeket az iratokat, ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételtet is meg ezt a le nem zárt szerződést is, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sokáig megmaradjanak! 15 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban! 16 Majd így imádkoztam az Úrhoz, miután odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának: 17 Ó, Uram, Uram! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet; neked semmi sem lehetetlen! 18 Te irgalmas vagy ezer nemzedéken át, de megfizetsz az atyák bűnéért fiaiknak is, te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek Ura a neve! 19 Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel úgy bánsz, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli. 20 Jeleket és csodákat tettél Egyiptomban, Izráelben és az emberek között is mind a mai napig. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is ismert. 21 Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptomból jelek és csodák között, erős kézzel, kinyújtott karral, nagy és félelmetes tettek kíséretében. 22 Nekik adtad ezt az országot, amelyet esküvel ígértél oda őseiknek, ezt a tejjel-mézzel folyó földet. 23 Ők bementek, és birtokba is vették. De nem hallgattak szavadra, nem éltek törvényed szerint, és nem tették meg mindazt, amit megparancsoltál nekik. Ezért zúdítottad rájuk mindezt a veszedelmet. 24 Az ostromsáncok már elérték a várost, elfoglalására készen, és ez a város a fegyver, az éhínség és a dögvész miatt hamarosan az ostromló káldeusok kezébe kerül. Amit megígértél, megtörtént, magad is láthatod! 25 És mégis ezt mondtad nekem, Uram, ó, Uram: Vedd meg ezt a szántóföldet ezüstért, és hitelesíttesd tanúkkal! – pedig ez a város a káldeusok kezébe kerül! 26 Így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 27 Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen? 28 Azért ezt mondja az Úr: Én ezt a várost a káldeusok és Nebukadneccar babilóniai király kezébe adom, és ő elfoglalja azt. 29 Behatolnak az ostromló káldeusok ebbe a városba, fölgyújtják a várost, és fölperzselik a házakkal együtt, amelyeknek a tetején Baalnak tömjéneztek, és más isteneknek mutattak be italáldozatokat, hogy engem bosszantsanak. 30 Bizony, Izráel és Júda fiai ifjúságuktól fogva mindig azt tették, amit rossznak látok, Izráel fiai csak bosszantottak engem kezük csinálmányaival – így szól az Úr. 31 Mert csak dühített és bosszantott engem ez a város felépítése napjától fogva mind a mai napig; ezért elvetem színem elől. 32 Mert Izráel és Júda fiai sok gonoszságot követtek el bosszantásomra, ők maguk, királyaik, vezetőik, papjaik, prófétáik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. 33 A hátukat fordították felém, és nem az arcukat; bár tanítottam őket, idejében tanítottam, de nem fogadták meg engedelmesen az intést. 34 Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet rólam neveztek el, és tisztátalanná tették azt. 35 Áldozóhalmokat építettek Baalnak a Ben-Hinnóm-völgyben, és feláldozták fiaikat és leányaikat Moloknak. Pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot követhetnek el, és ezzel viszik majd vétekbe Júdát. 36 Most mégis ezt mondja az Úr, Izráel Istene erről a városról, amelyről azt mondjátok, hogy a fegyver, az éhínség és a dögvész miatt a babilóniai király kezébe kerül: 37 Összegyűjtöm majd lakóit mindazokból az országokból, ahová lángoló haragomban és nagy felháborodásomban szétszórtam őket. Visszahozom őket erre a helyre, és megengedem, hogy biztonságban lakjanak. 38 Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. 39 Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is meg utódaiknak is. 40 Örök szövetséget kötök velük: nem fordulok el tőlük, mindig jót teszek velük, és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem, és többé ne hagyjanak el. 41 Örömmel, teljes szívemből és teljes lelkemből teszek jót velük, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe. 42 Mert ezt mondja az Úr: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amelyet most ígérek nekik. 43 Mert fognak még szántóföldet venni ebben az országban, amelyről azt mondjátok, hogy ember és állat nélkül maradt pusztaság, amely a káldeusok kezébe került. 44 Ezüstért vesznek szántóföldet, lepecsételt és tanúkkal hitelesített szerződést írnak róla Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, mert jóra fordítom sorsukat! – így szól az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza igemagyarázata
„Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid” (19). Jeremiás földvásárlása valójában csekély ügylet lenne, ha nem ismernénk, „...hogy ez az Úr szava...” (8). Isten akaratából mindennapi életünk apróságai is különösen nagy jelentőséget kapnak, a semmiségnek tűnők is. Jellé lesz a jászol, a császári adóösszeírás próféciák beteljesedését hozza (Lk 2, Mt 2), egy váratlan várandósság botránya által „Velünk az Isten” (Mt 1,23). Fordítsuk hát arcunkat az Úr felé, s várjuk nyitott szívvel Isten válaszát, aki nekünk is örök szövetséget készített (40).
RÉ21 422 RÉ 182 • IÉ 2Kor 8,7–9 • Zsolt 98
Karácsonyi himnuszének | 402 | Teljes e széles világban
„…látta, hogy Jézus hozzá jön” Jn 1,19–34
19 János így tett bizonyságot, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: Ki vagy te? 20 Ő megvallotta, és nem tagadta. Ezt vallotta: Én nem a Krisztus vagyok. 21 Erre megkérdezték tőle: Hát akkor? Te vagy Illés? Ő azt mondta: Nem az vagyok. – A próféta vagy? Így válaszolt: Nem. 22 Ezt mondták tehát: Ki vagy? – hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek minket: mit mondasz magadról? 23 Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta. 24 A küldöttek között voltak farizeusok is, 25 és ezek tovább kérdezték őt: Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta? 26 János így válaszolt nekik: Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, 27 aki utánam jön, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. 28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 29 Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. 32 Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. 33 Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. 34 Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(29) „…látta, hogy Jézus hozzá jön” (Jn 1,19–34)
Jézus jön hozzánk, ahogy Keresztelő Jánoshoz, a népéhez és az egész emberiséghez eljött. Nem a templomban, hanem Júdea pusztájában találkozunk vele először. A puszta az a hely, ahová időnként ki kell vonulni, elcsöndesedni, csak lenni. Ott találkozhatunk Istennel és önmagunkkal és Jézussal, akiről János azt mondja, hogy „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” Ő az Isten szolgája is (a szó az arám nyelvben szolgát is jelent), aki fájdalmainkat hordozza (Ézs 53,4–7). Az Egyiptomból kivonulás előtt a zsidó családoknak le kellett vágniuk egy bárányt, húsát el kellett fogyasztaniuk, vérét pedig az ajtófélfára kenniük. Ez mentette meg a népet az egyiptomiakat sújtó ítélettől, a tizedik csapástól (2Móz 12,6–7). Noha Keresztelő János azt vallotta magáról, ő nem próféta, mégis az. Hirdette ezzel, hogy Jézus, Isten szolgája azért jött, „hogy életét adja váltságul sokakért” (Mt 20, 28; Mk 10,45), mindenkiért. Jánosban nincs bizonytalankodás, mint a szinoptikusoknál: te vagy-e a Krisztus, vagy mást várjunk? (Mt 11,2–3). János felismerte őt, és alárendeli magát neki (27). A pusztában tisztábban lát az ember. Látta őt, és bizonyságot tett róla, hogy ő az Isten Fia (34). Isten jelentette ki neki.
