„Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna nő, a szépséges és bűbájos asszony...” Náh 3
1 Jaj a vérontó városnak! Az egész csupa hazugság, rablással van tele, nincs vége a zsákmányszerzésnek. 2 Csattog az ostor, dübörög a kerék, lovak dobognak, harci kocsik robognak, 3 lovak ágaskodnak, kardok ragyognak, dárdák villognak, tömérdek a halálra sebzett, rengeteg a hulla, számtalan a holttest, lépni se lehet a hulláktól. 4 Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna nő, a szépséges és bűbájos asszony, aki népeket ejtett rabul paráznaságával, és nemzetségeket bűbájával. 5 Én most rád támadok – így szól a Seregek Ura –, ruhádat az arcodra borítom, megmutatom meztelenségedet a népeknek, gyalázatodat az országoknak! 6 Szemetet szórok rád, megszégyenítelek, és pellengérre állítalak. 7 Aki csak lát, menekül előled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki sajnálja? Hol találnék olyanokat, akik részvéttel vannak iránta? 8 Jobb vagy-e Nó-Ámónnál, mely a Nílus ágai között fekszik? Víz veszi körül, ereje a tenger, tenger a várfala. 9 Etiópia és Egyiptom végtelenül erőssé tette, Pút és Líbia őt segítette. 10 Mégis számkivetésbe, fogságba kellett mennie. Csecsemőit is falhoz verték az utcasarkokon. Előkelőire sorsot vetettek, főrangú embereit mind bilincsbe verték. 11 Te is lerészegedsz majd, elveszted eszedet, te is keresed majd a menedéket az ellenség elől! 12 Minden erődöd olyan, mint a fügefa korai gyümölcse: aki enni akar, csak megrázza, és a füge a szájába hull. 13 Harcosaid olyanok, mint az asszonyok. Országod kapui az ellenség előtt tárva-nyitva állnak, tűz pusztítja el a kapuzárakat. 14 Gyűjts vizet az ostrom idejére, erősítsd meg falaidat! Dagaszd a sarat, taposd az agyagot, készítsd a téglát! 15 Mindjárt megemészt téged a tűz, kiirt a fegyver, megesz, mint a sáska, ha annyian vagytok is, mint a sáskák, annyian is, mint a szöcskék! 16 Hiába vannak többen kalmáraid, mint égen a csillag: „Megvedlik a sáska, és elrepül!” 17 Tisztviselőd annyi van, mint a sáska, írnokod, mint a sáskaraj, hideg időben a falakon tanyáznak, de ha kisüt a nap, odébb állnak: senki sem tudja, hova lettek. 18 Alszanak már pásztoraid, Asszíria királya! Nyugosznak előkelőid. Elszéledt néped a hegyeken, nincs, aki összegyűjtse. 19 Nincs enyhülés bajodra, sebed gyógyíthatatlan. Akik híredet hallják, mind tapsolnak, mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!
Bibliaolvasó Kalauz – Bodnár Máté igemagyarázata
„Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna nő, a szépséges és bűbájos asszony...” (4). Ninive bűne nem abban volt, hogy hatalmat gyakorolt Júda felett. A parázna nő bűne sem abban van, hogy szépséges és bűbájos, hanem az, hogy visszaél Istentől kapott tulajdonságaival. Pillanatnyilag ugyan sikeresnek érezheti magát, de hamar eljön a bukás: „...ruhádat az arcodra borítom, megmutatom meztelenségedet a népeknek...” (5). Jobb Krisztusért a gyalázatot is vállalni, hogy aztán a menny dicsőségében részesüljünk.
RÉ21 18 RÉ 18
Bizalom Istenben | 754 | Egy szív érettem dobogott
„…azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” Jn 10,6–10
6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. 7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. 8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. 10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(10) „…azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,6–10)
Hallgatósága nem értette, mire gondol Jézus, amikor a juhok közé betörő tolvajról és a nyájról beszél. Furcsamód ezután újabb képet használ: „én vagyok a juhok ajtaja” (7). Ajtó ő, mondja, akin keresztül a juhok ki- és bejárhatnak. Végül a Mester egyértelmű kijelentést tett küldetésére vonatkozóan: ő azért jött, hogy az övéinek élete legyen. E mondatra a mai ember persze éppúgy felcsattan, mintha nyáj tagjának merné nevezni valaki: az élet fenntartása környezeti és egészségügyi kérdés, gondolja ő, nem egy kétezer éve élt galileai ács szavainak függvénye! Csakhogy az élet, az, amelyet érdemes leélni, nem áll meg a biológiai keretek között. Ha ér valamit, nyitott a szemmel be nem fogadható, ésszel fel nem fogható távlatok, az örökkévalóság felé – Jézus mint ajtó erre a világra nyitja meg az utat. Miért volt mindez érthetetlen a hallgatóság számára? Mert ez a példázat is reakciót követel. Ha ugyanis az ember az élet vágyott mélységének kíván közelébe jutni, és szembesül vele, hogy ez kizárólag Jézus vállalása árán lehetséges, akkor el kell vetnie minden addig követett, alternatív utat. Háttérbe kell szorítania saját lényét, és el kell fogadnia, hogy Jézus nélkül kudarc az élete.
