„ujjongva örül” Zof 3
1 Jaj a lázadozó, beszennyezett és erőszakos városnak! 2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta meg az intést, nem bízott az Úrban, nem járult Istene elé. 3 Olyanok benne a vezérek, mint az ordító oroszlánok, a bírák, mint a pusztai farkasok: egy csontot sem hagynak meg reggelre. 4 Prófétái hitványak, csalók. Papjai szentségtörők, önkényesen magyarázzák a törvényt. 5 De igazságos közöttük az Úr, ő nem követ el álnokságot, ítéletét minden reggel napfényre hozza, nem halasztja el. De az álnok ember nem tud szégyenkezni! 6 Népeket irtottam ki, elpusztultak bástyáik, utcáikat feldúltam, senki sem jár rajtuk. Romba dőltek városaik, elnéptelenedtek, lakatlanok. 7 Azt gondoltam, hogy félni fog engem, és megfogadja az intést, akkor nem pusztul el lakóhelye, úgy, ahogyan meg akartam büntetni. De ők egyre gonoszabb tetteket követtek el. 8 Azért várjatok rám – így szól az Úr –, arra a napra, amikor mint vádló előlépek! Mert úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm a népeket, egybegyűjtöm az országokat, és kiöntöm rájuk bosszús haragomat, haragom egész hevét. Bizony, felindulásomnak tüze pusztítja majd az egész földet! 9 Akkor majd megtisztítom a népek ajkát, mindnyájan az Úr nevét hívják segítségül, és őt tisztelik egy akarattal. 10 Etiópia folyamain túlról nekem hoznak áldozatot imádóim: szétszóródott népem. 11 Azon a napon nem kell szégyenkezned tetteid miatt, melyekkel vétkeztél ellenem. Akkor eltávolítom körödből a gőgösen vigadozókat, nem fogsz többé kevélykedni szent hegyemen. 12 De meghagyom közöttetek maradékul a szegény és nincstelen népet, amely az Úr nevében keres oltalmat. 13 Izráel maradéka nem cselekszik hamisan, nem beszél hazugságot, és nem lesz csalárd nyelv a szájában. Olyan lesz, mint egy nyáj, amelyet nem háborgat senki, legelésznek és heverésznek. 14 Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! 15 Eltörli az Úr az ítéletedet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az Úr, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől tartanod. 16 Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! 17 Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. 18 Összegyűjtöm azokat, akik szomorkodnak, mert nem ünnepelhetnek, bár közületek valók, és gyalázatot kell elszenvedniük. 19 Elbánok majd elnyomóiddal abban az időben. A sántákat megsegítem, és a szétszóródottakat összegyűjtöm, dicsővé és hírnevessé teszem őket az egész földön, ahol gyalázták őket. 20 Abban az időben, amikor összegyűjtelek, haza is hozlak benneteket. Bizony, hírnevessé és dicsővé teszlek benneteket a föld minden népe között. Meglátjátok majd, hogy jóra fordítom sorsotokat! – mondja az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
Ma arra kapunk biztatást, hogy Isten „ujjongva örül” (17) nekünk, és ez Jézus Krisztusban vált teljes valósággá. Dömösön az alkohol rabságából gyógyulni vágyók rácsodálkoznak: még nekem is örül, egy ilyen tönkretett életnek? Tudjunk mi is rácsodálkozni erre a szeretetre, és mondjuk el az üdvözítő örömhírt szeretteinknek, kétségbeesett, függőségtől, depressziótól szenvedő felebarátainknak!
RÉ21 79 RÉ 79
Könyörgés | 465 | Úr Jézus, hozzád kiáltok
„Feltámad a testvéred!” Jn 11,17–27
17 Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 18 Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, 19 ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. 21 Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. 23 Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! 24 Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. 25 Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 26 és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? 27 Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(23) „Feltámad a testvéred!” (Jn 11,17–27)
Drámai pillanat, amikor a gyászoló testvér a késlekedő, de végül csak megérkező Jézus elé áll. Márta már ekkor bizonyítja hite erejét: az nem fordulhatott volna elő, hogy Jézus kérését az Isten visszautasítja! Miért nem jött előbb? „Ha itt lettél volna…” (21) – a csalódottság szavai ezek. Mégis, ezen a napon mintha Márta és a Mester végig elbeszélnének egymás mellett. Márta kizárólag a jelen reménytelenségét látja maga előtt, Jézus viszont minden erejével a távlatokra akarja irányítani a figyelmét. A nő mintha ennyit mondana: „Tudom, a feltámadáskor, majd az utolsó napon feltámad a testvérem. De mi vigasztalásunk van ebből most, amikor magunkra maradtunk?” Amikor Jézus kimondja, hogy ő maga a feltámadás és az élet, minden új távlatot kap. Ő tudja, mi vár rá hamarosan, és azt hirdeti: majdani feltámadása kihat a jelenre, és megváltoztatja az ember életét. Már itt, ebben a világban, a halál uralta körülmények között is. Ahogy a juhok ajtajáról szóló mondás is egyértelművé tette (10,6-10), Jézus a leélni érdemes életre nyitotta meg a kaput. Mártának azt kell megértenie: Jézus diadala a legreménytelenebb helyzetben is arra a jövőre mutat, ahol nincs többé betegség, halál. A megszomorodott nővér ezt még nem tudhatta, de Jézust hallgatva megvallotta hitét. Ez a legtöbb, amire ember képes lehet.
