„...vigye ki a táboron kívülre” 3Móz 4
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Izráel fiainak: Ez történjék akkor, ha valaki nem szándékosan vétkezik az Úr valamelyik tilalma ellen, és azok közül csak egyet is áthág. 3 Ha a fölkent pap vétkezik, és a nép vétkessé vált miatta, akkor elkövetett vétkéért mutasson be egy hibátlan bikaborjút vétekáldozatul az Úrnak. 4 Vezesse a bikát a kijelentés sátrának a bejáratához az Úr elé, tegye kezét a bika fejére, és vágja le a bikát az Úr előtt. 5 Azután vegyen a fölkent pap a bika véréből, és vigye be azt a kijelentés sátrába. 6 Mártsa a pap az ujját a vérbe, és hintsen a vérből hétszer a szentély kárpitjára az Úr színe előtt. 7 Azután kenje meg a pap a vérrel az Úr színe előtt a jó illatú illatáldozat oltárának szarvait a kijelentés sátrában, a bika vérének többi részét pedig öntse az égőáldozati oltár aljára a kijelentés sátrának bejáratánál. 8 Vegye ki a vétekáldozati bikából az összes kövérjét, azt a kövérjét, amely a beleket borítja: mindazt a kövérjét, amely a beleken van, 9 a két vesét, a rajtuk és a vékonyán levő kövérjét meg a májon levő hártyát, amelyet a veséknél kell lefejteni, 10 ahogyan azt a békeáldozati marhából szokták kivenni. Füstölögtesse el azokat a pap az égőáldozati oltáron. 11 De a bika bőrét és az egész húsát a fejével és lábszáraival együtt, meg a beleit és a ganéját, 12 tehát a bika összes többi részét vigye ki a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a hamut öntik, és égesse el egy farakáson, tűzben. Ott égessék el, ahova a hamut öntik. 13 Ha Izráel egész közössége megtéved, és áthágnak csak egyet is az Úr tilalmai közül, és vétkessé válnak miatta, de úgy, hogy a gyülekezet előtt rejtve maradt a dolog, 14 később azonban kitudódik a vétek, amelyet elkövettek, akkor mutasson be a gyülekezet egy bikaborjút vétekáldozatul. Vezessék azt a kijelentés sátra elé, 15 a közösség vénei pedig tegyék kezüket a bika fejére az Úr színe előtt, azután vágják le a bikát az Úr színe előtt. 16 A fölkent pap vigyen be a bika véréből a kijelentés sátrába. 17 Mártsa a pap az ujját a vérbe, és hintsen abból hétszer a kárpitra az Úr színe előtt. 18 Azután kenje meg a vérrel annak az oltárnak a szarvait, amely az Úr színe előtt, a kijelentés sátrában van, a vér többi részét pedig öntse az égőáldozati oltár aljára a kijelentés sátrának bejáratánál. 19 Vegye ki belőle az összes kövérjét, és füstölögtesse el az oltáron. 20 Azt tegye a bikával, amit a vétekáldozati bikával szokott tenni, ugyanazt tegye vele is. Így végezzen a pap engesztelést értük, és akkor bocsánatot nyernek. 21 Azután vigye ki a bikát a táboron kívülre, és ugyanúgy égesse el, ahogyan az előző bikát elégette. A gyülekezet vétekáldozata ez. 22 Ha vezető ember az, aki nem szándékosan vétkezik, és áthág csak egyet is az Úrnak, Istenének a tilalmai közül, és vétkessé válik miatta, 23 vagy tudtára adják vétkét, amiben vétkes, akkor hozzon áldozatul egy hibátlan kecskebakot. 24 Tegye a kezét a bak fejére, és vágja le azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni az Úr színe előtt. Vétekáldozat ez. 25 A pap pedig vegyen ujjával a vétekáldozat véréből, és kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az égőáldozati oltár aljára. 26 A bak egész kövérjét füstölögtesse el az oltáron, ahogyan a békeáldozat kövérjét szokták. Így végezzen a pap engesztelést annak a vétkéért, és akkor bocsánatot nyer. 27 Ha közember az, aki nem szándékosan vétkezik, és áthág csak egyet is az Úr tilalmai közül, és vétkessé válik miatta, 28 vagy tudtára adják vétkét, amiben vétkes, akkor hozzon áldozatul egy hibátlan nőstény kecskét a vétkéért, amiben vétkes. 29 Tegye kezét a vétekáldozat fejére, és vágja le a vétekáldozatot az égőáldozat helyén. 30 A pap pedig vegyen ujjával a vérből, és kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára. 31 Fejtse le a kecske egész kövérjét úgy, ahogy a békeáldozat kövérjét szokták lefejteni, a pap pedig füstölögtesse el az oltáron kedves illatul az Úrnak. Így végezzen a pap engesztelést érte, és akkor bocsánatot nyer. 32 Ha juhot hoz vétekáldozatul, hibátlan nőstényt hozzon. 33 Tegye kezét a vétekáldozat fejére, és vágja le vétekáldozatul azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni. 34 A pap pedig vegyen ujjával a vétekáldozat véréből, és kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára. 35 Fejtse le az egész kövérjét úgy, ahogy a békeáldozati juhok kövérjét szokták lefejteni, a pap pedig füstölögtesse el azt az oltáron, rátéve az Úr tűzáldozataira. Így végezzen a pap engesztelést vétkéért, amiben vétkes, és akkor bocsánatot nyer.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„...vigye ki a táboron kívülre” (21). Az ószövetségi vétekáldozat is Krisztusban nyerte el újszövetségi értelmét és teljességét. A mi Urunk is „a kapukon kívül szenvedett” (Zsid 13,11–13) és a mi vétkeinkért halt meg. A vétekáldozat fontos jelentése, hogy azokért a vétkekért is eleget tett, amelyekről nem tudunk, amelyek nem bántanak. Hányan mondják magukról, hogy rendes emberek és nem szorulnak megváltásra! De azok a bűnök is mérgezik kapcsolatainkat, amelyeknek nem vagyunk tudatában. Hála legyen Krisztusnak, hogy ő ezekért is eleget tett!
RÉ21 656 RÉ 498
Zsoltárdicséret | 187 | Végtelen irgalmú Isten, hozzád kiáltok
„… ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” Jn 14,12–14
12 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, 13 és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; 14 ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(14) „… ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” (Jn 14,12–14) Jézus fenti ígéretét nem jó úgy értenünk, mint egy biankócsekket, mintha a Jézus nevében való kérés arra hatalmazna fel bennünket, hogy bármilyen imakérésünknek nagyobb érvényt szerezhessünk. Éppen ellenkezőleg, Jakab apostol is abban erősít meg minket („Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek” – Jak 4,3), hogy a jézusi felhatalmazás inkább arra figyelmeztet: tanuljunk meg helyesen kérni. A kéréseinkben is hozzásimulni Isten akaratához. Olyat kérhetünk igazán joggal Jézus nevében, amire felhatalmazást kaptunk Igéjében. Például hogy kérhetünk munkásokat Isten „aratásába”, Isten országa növekedésének szolgálataiba (Mt 9,38). Nem önzésből, hanem teljes joggal kérhetjük magunk számára, hogy növekedjünk lelki ajándékokban („Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok” – 1Kor 14,1), kérhetünk békességet és jó sorsot, nemcsak magunk, de „városunk”-népünk számára (Zsolt 122,6); és ami a legtöbb: kérhetjük Isten megerősítő és megvilágosító Szentlelkét (Lk 11,13).
