„Az égőáldozat maradjon egész éjszaka az oltár tűzhelyén reggelig, az oltár tüzét pedig tartsák égve” 3Móz 6
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Parancsold meg Áronnak és fiainak: Ez az égőáldozat törvénye: Az égőáldozat maradjon egész éjszaka az oltár tűzhelyén reggelig, az oltár tüzét pedig tartsák égve. 3 A pap vegye föl a gyolcsruháját, és a gyolcsnadrágot is vegye magára. Így szedje ki a hamut, amivé az oltáron a tűz az égőáldozatot égette, és tegye azt az oltár mellé. 4 Azután vesse le a ruháját, és öltözzék másik ruhába, majd vigye ki a hamut a táboron kívül egy tiszta helyre. 5 Az oltáron levő tüzet azonban tartsák égve: nem szabad kialudnia! Rakja meg fával a pap minden reggel, helyezze fel rá sorjában az égőáldozatot, és füstölögtesse el rajta a békeáldozat kövérjét! 6 A tüzet állandóan tartsák égve az oltáron: nem szabad annak kialudnia! 7 Ez az ételáldozat törvénye: Áron fiai mutassák be azt az Úr színe előtt az oltárnál. 8 Vegyenek le egy marokkal az ételáldozat finomlisztjéből és olajából az ételáldozaton levő összes tömjénnel együtt, és füstölögtessék el az oltáron ezt a részt mint emlékeztető áldozatot: kedves illat ez az Úrnak. 9 Ami megmarad belőle, azt egyék meg Áron és fiai. Kovásztalanul egyék meg, szent helyen: a kijelentés sátrának udvarában egyék meg. 10 Ne süssék kovásszal. Az ő részük ez, nekik adtam tűzáldozataimból. Igen szent ez is éppúgy, mint a vétekáldozat és a jóvátételi áldozat. 11 Áron fiai közül a férfiak mind ehetik azt. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre az Úr tűzáldozatairól. Csak az érintheti azokat, aki föl van szentelve. 12 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 13 Ez Áronnak és fiainak az áldozata, amelyet azon a napon kell bemutatniuk az Úrnak, amelyen fölkenik őket: egytized véka finomliszt mint mindennapi ételáldozat, fele reggelre, fele estére. 14 Sütőlapon, olajjal készüljön: meggyúrva vidd be azt. Az ételáldozati süteményeket darabokra tördelve mutasd be kedves illatul az Úrnak. 15 Az a pap is így készítse el, akit majd őutána kennek föl a fiai közül. Az Úr örök rendelkezése ez: teljesen füstölögtessék el. 16 A papok minden ételáldozata teljes áldozat legyen: nem szabad enni belőle. 17 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 18 Mondd meg Áronnak és fiainak: Ez a vétekáldozat törvénye: Azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni, vágják le a vétekáldozatot is az Úr színe előtt. Igen szent ez is. 19 Az a pap egye meg, aki a vétekáldozatot bemutatja. Szent helyen kell megenni, a kijelentés sátrának az udvarában. 20 Csak az érintheti a húsát, aki föl van szentelve. Ha pedig a vére ráfröccsen egy ruhára, akkor szent helyen kell kimosni azt, amire ráfröccsent a vér. 21 Törjék össze a cserépedényt, amelyben főzték, ha pedig rézedényben főzték, súrolják ki, és öblítsék ki vízzel. 22 A papi családokból minden férfi ehet belőle. Igen szent ez is. 23 De az olyan vétekáldozatot nem szabad megenni, amelynek a véréből bevisznek a kijelentés sátrába, hogy a szentélyben engesztelést végezzenek; el kell azt égetni.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„Az égőáldozat maradjon egész éjszaka az oltár tűzhelyén reggelig, az oltár tüzét pedig tartsák égve” (2b). Szeretjük, ha a tüzek égnek, pláne, ha ez lelkesedést, szép érzelmeket, hitet és elkötelezettséget jelent. Különösen is nagy áldás, ha a Szentlélek tüze ég! Ugyanakkor testi-lelki nyomorúság az, amikor kialszik a szerelem, szeretet, a lelkesedés, az odaadás tüze. A kiégés immáron orvosi/pszichológiai eset, ami addig gyógyítható, amíg van egy oltár, ahova visszatérhetünk a tűzért. Hisszük, hogy a Szentlélek által egyházunk ilyen oltár.
RÉ21 23 RÉ 23 • IÉ Lk 22,54–62 • Zsolt 23
Zsoltárdicséret | 122 | Örvendek az én szívembe’
Heti zsoltárének | 4 | Én igazságomnak Istene
„Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én Igéimet.” Jn 14,22–24
22 Azt mondta neki Júdás, nem az Iskáriótes: Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak? 23 Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. 24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(23–24) „Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én Igéimet.” (Jn 14,22–24)
Iskáriótes Júdás, az áruló Jézus mellett volt, de nem vele. Amikor ez a beszélgetés elhangzik, ő már el is távozott a tanítványi körből, hogy gyalázatos tettét véghez vihesse. Most a másik Júdás (22: „nem az Iskáriótes”) kérdésfeltevésére válaszként mondja el Jézus, mit jelent hozzá nemcsak közel lenni, hanem egészen vele lenni. Mégpedig az van Istennel, aki szereti őt; és az szereti Istent, aki vele van (23). Az Isten iránti szeretetnek pedig kézelfogható eleme is van: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet” (23) – az Igének nemcsak hallgatása, hanem annak a megfogadására, megtartására, megcselekvésére való törekvés. Engedés és engedelmesség Isten akaratának. Ez a válasz Júdás eredeti kérdésfeltevésére is: „Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak?” Jézus elsősorban a kiválasztott kevesek szívében vesz lakozást, és általuk, az ő szolgálatuk, igehirdetésük, példaértékű tetteik által „jelenti ki”, mutatja meg magát minél több embernek (Jn 17,6–19).
