„Amikor letelnek tisztulásának... előírt napjai” 3Móz 12
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Izráel fiainak: Ha egy asszony teherbe esik, és fiút szül, tisztátalan lesz hét napig, ugyanolyan tisztátalan, mint a havi tisztulása idején. 3 A nyolcadik napon metéljék körül a fiú szeméremteste bőrét. 4 Még harminchárom napig maradjon otthon az anya, míg megtisztul a vértől. Semmiféle szent dolgot nem érinthet, a szentélybe sem jöhet el, míg le nem telnek tisztulásának a napjai. 5 Ha pedig leányt szül, két hétig lesz olyan tisztátalan, mint a havi tisztulásakor, és hatvanhat napig kell otthon maradnia, míg megtisztul a vértől. 6 Amikor letelnek tisztulásának a fiú vagy a leány miatt előírt napjai, vigyen egy egyéves bárányt égőáldozatul, egy galambot vagy egy gerlét pedig vétekáldozatul a kijelentés sátrának a bejárata elé a paphoz. 7 Az pedig mutassa be az Úr színe előtt, és végezzen engesztelést az asszonyért, akkor tisztává lesz a vérfolyás után. Ugyanez a törvény vonatkozik a fiút és a leányt szülő asszonyra. 8 De ha nem telik neki bárányra, akkor fogjon két gerlét vagy két galambot: egyet égőáldozatul, egyet vétekáldozatul. A pap pedig végezze el az engesztelést érte, és akkor tiszta lesz.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
„Amikor letelnek tisztulásának... előírt napjai” (6). A gyermekágyi időszakról mint a szülést követő elkülönülésről van itt szó. Semmelweis gyermekágyi lázzal kapcsolatos felismerése igazolja az itt olvasható elővigyázatosságot. Áldott állapotban tudatosan készülhetünk erre az időszakra is, hiszen a szervezet visszarendeződésének tisztulási és regenerálódó ideje ez. Érdemes megfontolnunk az igetanulmányozásunk során, hogy megtaláljuk-e Isten korunkat is érintő alapigazságait, szándékait!
RÉ21 172 RÉ 91
Nagyheti ének | 496 | Felnézek rád, csodás kereszt
„Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.” Jn 16,16–23a
16 Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem. 17 A tanítványai közül némelyek ezt kérdezték egymástól: Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához? 18 Ezt kérdezgették: Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél. 19 Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? 20 Bizony, bizony, mondom nektek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. 21 Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. 22 Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: 23a és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(16) „Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.” (Jn 16,16–23a)
Jézus tanítói karakterének sajátja volt a szemléletes képek és hasonlatok használata. Búcsúbeszédei is ezt példázzák, ahogyan itt is vajúdásnak nevezi tanítványai életét. Fájdalmas és megpróbáló időszaknak, amelyet azonban hirtelen kitörő megkönnyebbülés és öröm követ. Jézus szava itt többes értelmű. Beszél a közvetlen előttük álló napok történéseiről. Elfogatásáról, szeretteitől való elszakításától, és persze ideérthető már halála, sírba helyezése, amely miatt „ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül” (20). „De szomorúságotok örömre fordul” (20) – a feltámadás, a Mesterrel való újbóli találkozás öröme elfeledteti az átélt szomorúságot. De mindenképpen ki kell hallanunk ebből a részből azt is, hogy Jézus a távoli jövőre is utal: mennybemenetelére, idők végi visszajövetelének ígéretére és arra az egyszerre reményteljes, de mégis néha elbizonytalanodott, értetlen és monoton várakozásra, amelyben mai tanítványai benne vannak. Vajúdás. Mi tudunk-e így tekinteni az életünkre? Van benne sok próba, szenvedés, nehézség, Istentől és embertől való magára hagyatottság érzete, de amelynek végén mégiscsak a Krisztussal való boldog beteljesülés öröme vár minket – „és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek” (22).
