„A föld minden tizede az Úré” 3Móz 27
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha valaki különleges fogadalmat tesz, és a szokásos becsült értékben egy személyt szán az Úrnak, 3 a becsült értéket így kell megállapítani: Ha férfi az, húszévestől hatvanévesig ötven sekel ezüstre becsüld a szent sekel szerint. 4 Ha pedig asszony az, akkor harminc sekelre becsüld. 5 Ha öt és húsz év között van, a fiút húsz sekelre becsüld, a leányt tíz sekelre. 6 Ha egy hónap és öt év között van, akkor a fiút öt sekel ezüstre becsüld, a leányt pedig három sekel ezüstre becsüld. 7 Ha hatvanéves vagy annál idősebb, akkor a férfit tizenöt sekelre becsüld, az asszonyt pedig tíz sekelre. 8 Ha azonban szegény ahhoz, hogy megfizesse a szokásos becsült értéket, akkor a felajánlott személyt állítsák a pap elé, és a pap becsülje fel őt. A fogadalmat tevő vagyonának megfelelően becsülje fel őt a pap. 9 Ha olyan állatról van szó, amilyet be lehet mutatni áldozatul az Úrnak, legyen szent minden, amit az Úrnak adtak. 10 Ne adjanak helyette mást, ne cseréljék ki se a jót rosszabbra, se a rosszat jobbra. Ha mégis kicserélik az állatot egy másik állatra, akkor az is meg a csereállat is legyen szent. 11 Ha pedig valamilyen tisztátalan állatról van szó, amilyet nem lehet áldozatul bemutatni az Úrnak, akkor állítsák oda az állatot a pap elé. 12 Becsülje meg a pap, hogy mennyire jó vagy rossz, és annyi legyen az értéke, amennyire a pap becsülte. 13 De ha mégis vissza akarja azt váltani, akkor tegye hozzá a becsült értékhez annak ötödrészét. 14 Ha valaki a házát szenteli oda szent ajándékul az Úrnak, akkor becsülje meg a pap, hogy az mennyire jó vagy rossz, és annyi legyen az értéke, amennyit a pap megállapít. 15 Ha pedig az, aki odaszentelte, vissza akarja váltani a házát, tegye hozzá a megbecsült árhoz annak ötödrészét, akkor lehet az ismét az övé. 16 Ha valaki ősi birtokából szentel oda valamit az Úrnak, akkor azt a vetőmagja szerint kell felbecsülni; egy hómer árpa vetőmag esetén ötven sekel ezüstöt ér. 17 Ha az örömünnep évétől fogva szenteli oda valaki a mezejét, akkor a teljes becsült értéket kell számítani. 18 De ha az örömünnep után szenteli oda valaki a mezejét, akkor a pap a következő örömünnepig még hátra levő évek számának megfelelően számítsa ki annak az árát: így kell csökkenteni annak becsült értékét. 19 Ha pedig az, aki odaszentelte, vissza akarja váltani a mezejét, tegye hozzá a becsült árhoz annak ötödrészét, akkor lehet ismét az övé. 20 Ha pedig nem váltja vissza a mezőt, hanem eladja azt a mezőt valaki másnak, akkor azt nem lehet többé visszaváltani. 21 Ha az örömünnepen felszabadul a mező, legyen az Úr szent tulajdona mint esküvel odaszentelt mező: a pap birtoka legyen. 22 Ha pedig valaki vásárolt mezőt szentel oda az Úrnak, amely nem ősi birtoka, 23 akkor számítsa ki a pap a becsült érték összegét az örömünnep évéig, és a becsült értéket még azon a napon oda kell adni szent ajándékul az Úrnak. 24 Az örömünnep évében visszaszáll a mező arra, akitől vették, akinek ősi birtoka volt az a föld. 25 Mindent a szent sekel szerint becsüljetek fel; húsz géra legyen egy sekel. 26 Az állatok elsőszülöttjét ne szentelje oda senki, hiszen az mint elsőszülött úgyis az Urat illeti: akár marha, akár juh, az Úré az. 27 Ha azonban áldozatra alkalmatlan az az állat, akkor meg kell váltani becsült értéke szerint, hozzáadva még annak ötödrészét. Ha pedig nem váltják meg, akkor adják el becsült értéke szerint. 28 De amit esküvel szentelt valaki tulajdonából az Úrnak, akár ember, akár állat, akár ősi birtok az, azt nem adhatja el, és nem válthatja vissza. Minden esküvel odaszentelt dolog igen szent tulajdona az Úrnak. 29 Nem lehet kiváltani azt, akit kiirtásra ítéltek: az ilyen ember halállal lakoljon. 30 A föld minden tizede az Úré, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az Úr szent tulajdona az. 31 De ha valaki ki akar valamit váltani a tizedéből, tegye még hozzá annak ötödrészét. 32 A marháknak és juhoknak a tizede is, minden tizedik, amely átmegy a pásztorbot alatt, az Úr szent tulajdona legyen. 33 Nem szabad válogatni a jó és a rossz között, sem kicserélni azt. Ha valaki mégis kicseréli, akkor az is meg a csereállat is szent lesz, és nem váltható vissza. 34 Ezek azok a parancsolatok, amelyeket az Úr parancsolt Mózes által Izráel fiainak a Sínai-hegyen.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Ma is folyik a becslés – mégpedig egyáltalán nem a „szent sekel” szerint. Pedig Krisztus óta adott a mérvadó értékmeghatározás mind magunkra, mind egymásra nézve: testestől-lelkestől a mi Urunk tulajdonai és drága vérén megváltottak vagyunk (HK 1). Mint ennyire megbecsültek nyithatjuk meg az Úr előtt életünket minden téren – legalább egy „tized”-nyire (30–32).
RÉ21 16 RÉ 16 • IÉ Jn 20,19–20(21–23)24–29 • Zsolt 16
Húsvéti ének | 503 | Krisztus a sírbolt foglya volt
Heti zsoltárének | 30 | Dicsérlek, Uram, tégedet
„…irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen.” Júd
1 Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére, köszöntését küldi az elhívottaknak, akiket az Atya Isten szeretett, és Jézus Krisztus megtartott: 2 irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen. 3 Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. 4 Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják. 5 Emlékeztetni akarlak pedig titeket arra, jóllehet minderről tudtok, hogy bár az Úr egykor kiszabadította népét Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította. 6 Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva a nagy nap ítéletére. 7 Ugyanígy Sodoma és Gomora meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik. 8 De mindezek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy beszennyezik a testüket, megvetik Isten felségét, és káromolják a mennyei hatalmasságokat. 9 Pedig még Mihály angyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes holttestéért, hanem azt mondta: „Dorgáljon meg téged az Úr!” 10 Ezek viszont káromolják azt, amit nem ismernek; amit pedig oktalan állatok módjára ösztönösen ismernek, abba belepusztulnak. 11 Jaj nekik, mert Kain útján indultak el, pénzért Bálám tévelygésére adták a fejüket, és Kóré lázadása szerint vesznek el. 12 Ezek szennyfoltok szeretetvendégségeiteken, akik szemérmetlenül veletek lakmároznak, és hizlalják magukat. Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg; 13 mint a tenger megvadult hullámai, amelyek saját szégyenüket tajtékozzák, bolygó csillagok, akikre az örök sötétség homálya vár. 14 Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: „Íme, eljött az Úr szent seregeivel, 15 hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak.” 16 Ezek zúgolódók, sorsuk ellen lázadók, akik vágyaik útján járnak, fölényesen jártatják a szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek. 17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak. 18 Azt mondták ugyanis, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik istentelen vágyaik útján járnak. 19 Ezek szakadásokat okoznak, testi emberek, akikben nincsen Szentlélek. 20 Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, 21 tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. 22 Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, 23 mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett. 24 Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: 25 az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(2) „…irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen.” (Júd)
Júdás levelében nem azt hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztusnak testvére (Mt 13,55), hanem: szolgája. Nem a vérségi kötelékkel szeretné felhívni magára a figyelmet, lényegesebb egy más kapcsolat, feladat, amely hozzá fűzi. Mit tartunk fontosnak? Azt, hogy őseink is reformátusok voltak, vagy a személyes viszonyunkat Jézus Krisztushoz? A testvéri kapcsolat is megjelenik, de ezt Jakabhoz való viszonyában említi. Levele elején hangsúlyozza: szükségünk van irgalomra, amelynek bizony gyakran híjával vagyunk (irgalmas samaritánus, adós-szolga), továbbá békességre, hogy ne lobbanjunk haragra minden kis semmiségen. Könnyen kimondjuk, mennyien gyűlölködnek éveken, évtizedeken keresztül, s nem arra figyelünk: vajon mi nem fordulunk el sértődötten egymástól? Ilyen bevezetés után Júdás a régi történetek által szembesít a „jelenkor” vétkeivel. Nekünk ismernünk kell a bibliai történeteket is, hogy felismerjük, mire akar ezek által tanítani Isten. Nem véletlenül hangzik, hogy szükségünk van, bőségesen, szeretetre, s ezért tenni is kell. Miben szeretnék bővölködni?
