„Ébredj fel, aki alszol” Ef 5,1–14
1 Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, 2 és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. 3 Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó, 4 se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség, mert ez nem illik, hanem inkább a hálaadás. 5 Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége Krisztus és Isten országában. 6 Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. 7 Ne vegyetek tehát részt ezekben! 8 Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. 9 A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. 10 Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak, 11 és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. 12 Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, 13 de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. 14 Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világosság. Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.”
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
Ki az, aki elé még soha nem jött ez az ige egy csendeshéten, vagy egy igés lapon, egy énekben, vagy egy reggeli csendesség magányában: „Ébredj fel, aki alszol” (14). A felszólítás elsősorban azoknak szól, akik lelkileg alszanak el. A lelki halálból való feltámadásban mindig ott van a Krisztus, aki felragyog! Annál ritkán van szebb jelenet az életben, mint amikor Krisztus személye „kivilágosodik”. Ragyogjon fel ma neked is!
RÉ21 761 RÉ 467
Zsoltárdicséret | 195 | Dicsérjétek az Istent a mennyégben
„Ők kezükbe is vették ezeknek az útravalóját, de az Úr akaratát nem kérdezték meg.” Józs 9
1 Amikor meghallották ezt mindazok a királyok, akik a Jordánon túl a hegyvidéken, a Sefélá-alföldön és a Nagy-tenger egész partja mentén a Libánon felé laktak: a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak, 2 szövetkeztek egymással, hogy együttesen harcoljanak Józsué és Izráel ellen. 3 Gibeón lakói azonban hallva, hogy mit tett Józsué Jerikóval és Aj városával, 4 a maguk részéről cselhez folyamodtak. Elindultak, és így szerelték föl magukat: elnyűtt zsákokat szereztek szamaraikra meg elnyűtt, megrepedezett és összekötözött borostömlőket, 5 a lábukra elnyűtt és foltozott sarukat, magukra pedig elnyűtt ruhát. Útravaló kenyerük is mind száraz és csupa morzsa volt. 6 Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és ezt mondták neki meg az izráelieknek: Messze földről jöttünk. Kössetek most szövetséget velünk! 7 Az izráeliek azonban ezt mondták a hivvieknek: Hátha köztünk laktok, hogyan köthetnénk akkor veletek szövetséget? 8 Azok ezt mondták Józsuénak: Szolgáid vagyunk. Józsué azonban megkérdezte: Kik vagytok, és honnan jöttetek? 9 Azok ezt felelték neki: Egy nagyon távoli országból jöttek a te szolgáid Istenednek, az Úrnak nevéért, mert hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban véghezvitt, 10 meg mindazt, amit az emóriak két királyával tett a Jordánon túl: Szíhónnal, Hesbón királyával és az astáróti Óggal, Básán királyával. 11 Ezért véneink és országunk lakói ezt mondták nekünk: Vegyetek magatokhoz útravalót, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, kössetek hát szövetséget velünk! 12 Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor otthon becsomagoltuk az útra, és elindultunk hozzátok, mostanra pedig száraz és csupa morzsa lett. 13 Ezek a borostömlők is újak voltak, amikor megtöltöttük, most pedig repedezettek. A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a nagyon hosszú úton. 14 Ők kezükbe is vették ezeknek az útravalóját, de az Úr akaratát nem kérdezték meg. 15 Józsué ráállt a békére, és szövetséget kötött velük azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket. A közösség fejedelmei pedig megesküdtek erre. 16 Három nappal azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy a közelből valók, sőt közöttük laknak. 17 Útnak indultak ezért Izráel fiai, és harmadnapra elérkeztek azok városaihoz. Ezek voltak a városaik: Gibeón, Kefírá, Beérót és Kirjat-Jeárím. 18 De nem koncolták fel őket Izráel fiai, mert a közösség fejedelmei megesküdtek nekik az Úrra, Izráel Istenére. Emiatt zúgolódni kezdett az egész közösség a fejedelmek ellen. 19 De a fejedelmek mind azt mondták az egész közösségnek: Megesküdtünk nekik az Úrra, Izráel Istenére, nem bánthatjuk tehát őket. 20 Ezt tegyük hát velük: hagyjuk életben őket, és akkor nem ér bennünket az Úr haragja amiatt az eskü miatt, amelyet nekik tettünk. 21 Majd azt mondták a fejedelmek: Maradjanak életben, de legyenek favágói és vízhordói az egész közösségnek! Így határoztak tehát róluk a fejedelmek. 22 Józsué pedig hívatta őket, és így beszélt hozzájuk: Miért szedtetek rá bennünket? Azt mondtátok: Nagyon messziről érkeztünk. Pedig közöttünk laktok. 23 Legyetek azért átkozottak! Ne fogyjanak ki közületek a szolgák, Istenem házának favágói és vízhordói! 24 Azok ezt felelték Józsuénak: Mivel tudomásukra jutott a te szolgáidnak, hogy Istenetek, az Úr megparancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, hogy adja nektek az egész országot, és pusztítsa ki előletek az ország minden lakóját, nagyon féltettük tőletek az életünket, ezért tettük ezt. 25 Most már a kezedben vagyunk, bánj velünk úgy, ahogyan jónak és helyesnek látod! 26 Józsué pedig ezt tette velük: Megmentette őket Izráel fiainak a kezéből, és így nem gyilkolták le őket, 27 de elrendelte Józsué azon a napon, hogy a közösségnek, valamint az Úr oltárának a favágói és vízhordói legyenek azon a helyen, amelyet majd kiválaszt az Úr. Így van ez ma is.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(14) „Ők kezükbe is vették ezeknek az útravalóját, de az Úr akaratát nem kérdezték meg.” (Józs 9)
Nem minden az, aminek látszik. Gyakran kérdezzük: hogyan ismerhető fel az igazság? Úgy, ha nemcsak emberekre, az általuk mutatott jelre figyelünk, hanem Isten útmutatására is. A két nép különös kapcsolatának a kezdeteire világít rá ez a történet. Gibeon stratégiai utak kereszteződésében fekszik. Ha tudják, kivel állnak szemben, nyilván nem hoznak elhamarkodott döntést. Ők azonban bíznak az ismeretlenek szavában, akik hitelesnek látszóan adják elő mondandójukat, bizonyítékaikat (12–13). Józsué meg a többiek nem veszik észre az önös érdeket, a cselt. Mivel Józsué őket kérdezi meg, kik vagytok (8) nem az Urat, így sikeresen megtévesztik őket. Gyors döntéseink folyamán hányszor nem visszük Isten elé a dolgainkat, magától értetődőnek, jónak látjuk azokat. Józsué ráállt a békére, és szövetséget kötött velük, azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket (15a). Amikor kiderült a fortély, már nem tehettek semmit. A szövetség érvényes. A meggondolatlan eskü, az adott szó: kötelez (Mt 5,37).
