„…ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem” Mt 5,31–37
31 Megmondatott ez is: „Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet!” 32 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el. 33 Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: „Ne szegd meg esküdet, hanem teljesítsd az Úrnak, amit esküvel fogadtál!” 34 Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónusa, 35 sem a földre, mert az lábainak zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; 36 de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajszáladat sem teheted fehérré vagy feketévé. 37 Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
Isten hozzánk szóló szava világos, ezért az egyértelműséget tőlünk is elvárja, hogy az igenünk igen legyen, a nem pedig nem (37). Ezeket nem kell esküdözéssel megerősíteni.
RÉ21 39 RÉ 39
Napi zsoltárének | 808 | Áldjad az Urat, áldjad, én lelkem
„…nem tettek így Izráel fiai Józsué […] ideje óta…” Neh 8
1 Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vízi-kapu előtti téren, és azt mondták Ezsdrásnak, az írástudónak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr adott Izráelnek. 2 A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. 3 Fölolvasta azt a Vízi-kapu előtti téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. 4 Ezsdrás, az írástudó egy erre az alkalomra készített szószéken állt, mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Mísáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám állt. 5 Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. 6 És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr előtt. 7 Jésúa, Bání, Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt. 8 Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat. 9 Akkor Nehémiás, a királyi helytartó és Ezsdrás pap, az írástudó meg a léviták, akik elmagyarázták a törvényt a népnek, így szóltak az egész néphez: Az Úrnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírva hallgatta végig a törvény szavait. 10 Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek valami finomat, igyatok valami jót, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunk szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való örvendezés a ti menedéketek! 11 A léviták így csitítgatták az egész népet: Csillapodjatok, mert szent ez a nap, és ne bánkódjatok! 12 Ekkor elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak, és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket. 13 Másnap azután összegyűltek az egész nép családfői, a papok és a léviták Ezsdrásnál, az írástudónál, hogy még jobban megértsék a törvény szavait. 14 Ekkor megírva találták a törvényben, amelyet az Úr Mózes által adott, hogy a hetedik hónapban levő ünnepen lombsátrakban kell lakniuk Izráel fiainak. 15 Kihirdették és közhírré tették ezért minden városban meg Jeruzsálemben: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva. 16 Kiment azért az egész nép, ágakat hoztak, és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy az udvarán, az Isten háza udvarán és a Vízi-kapu meg az Efraim-kapu előtti téren. 17 Lombsátrakat készített tehát a fogságból hazatért egész gyülekezet, és lombsátrakban lakott. Bizony nem tettek így Izráel fiai Józsuénak, Nún fiának az ideje óta egészen eddig. Igen nagy volt az öröm. 18 Nap nap után olvasták az Isten törvénykönyvét, az első naptól az utolsó napig. Hét napon át ünnepeltek, a nyolcadik nap pedig a törvényben előírt ünnepnap volt.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(17) „…nem tettek így Izráel fiai Józsué […] ideje óta…” (Neh 8)
A hazatérők listája száz évvel vitt vissza az időben, mikor Zorobábellel hazatért az első raj. Az ünneppel viszont egészen a honfoglalásig tekintünk vissza. A határozott kifejezés, amely szerint ilyen nem történt Józsué óta, arra utal: a honfoglaláskor mindenki előtt maradéktalanul felolvasták a törvényt (Józs 8,34–35). A lombsátrak ünnepének megtartása nagy érzelmi hullámzást vált ki. A törvény Igéi bűnbánatra késztetnek, ahogy egykor Jósiás királyt is (2Kir 22,11), de örömre is okot adnak, mert a nép a szabadítás idején kapta Isten szent életrendjét, a szabadítás pedig a kegyelemben gyökerezik (2Móz 20,2). A törvény és az evangélium sajátos kapcsolata jelenik itt meg, mintegy Krisztus szabadításának előképeként. „Az Úr előtt való örvendezés a ti menedéketek” – biztatja Nehémiás és Ezsdrás a megrendült közösséget (10). Őszinte ünnepre nem a felejtés késztet, hanem az emlékezés. A hétnapos ünnep azt az korszakot idézi fel, amikor a nép kizárólag Isten kegyelmére támaszkodhatott. A nehéz idők átélése erőssé teszi a reményt. „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd” – idézi fel a zsoltár az isteni megfordítást (Zsolt 126,5). Ez a feltámadás titkáig mutat előre: „szomorúságotok örömre fordul” (Jn 16,20).
