„Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid” Mt 9,1–8
1 Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. 2 És íme, odavittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid. 3 Ekkor néhányan az írástudók közül így szóltak magukban: Istenkáromló! 4 Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben? 5 Ugyan mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttatnak a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj? 6 De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! 7 Ő pedig felkelt, és hazament. 8 Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
„Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid” (2). Egy gyógyító mondat Jézustól elég, hogy megújuljon az élet. Egy elfogadó üzenet Istentől, amelyben igent mond ránk, feloldja a bénultságunkat, kisegít saját reménytelen megoldáskeresésünk zsákutcáiból. Néhány megerősítő szó az Úrtól biztosít minket, hogy Isten kész elfelejteni, amit eddig tettünk és nagyon bánunk. A bűnbocsánat ajándékában láthatjuk meg, hogy Isten határtalanul szeret minket.
RÉ21 712 RÉ 223
Napi ének | 764 | Ha utam borítja felhőnek árnya
„Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.” Zsolt 5
1 A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára. 2 Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! 3 Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom! 4 Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak. 5 Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz. 6 Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. 7 Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az Úr. 8 De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged. 9 Vezess, Uram, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat! 10 Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük. 11 Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak! 12 Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. 13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(12) „Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.” (Zsolt 5)
Ébredni sem mindig könnyű, de a zsoltáros már várja a reggelt, és szent tisztelettel igyekszik Istenhez, tőle oltalmat, vezetést, áldást és védelmet kér (9–13). Hosszasan kell sorolnia azokat, akik az életét fenyegetik. De ő már eltökélte, hogy Istenhez menekül, és őbenne keres diadalmas örömet (12). Az új fordítás szokatlan fordulattal adja ezt vissza: örvendeznek általad. Érdemes gondolkodni rajta. A hagyományos fordításokban szó szerint áll: örvendeznek benned. Ez viszont nagy mélységeket tár fel, egészen Mária énekéig vezet: „ujjong az én lelkem megtartó Istenemben [...], mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas” (Lk 1,47.49). A zsoltárban is Isten hatalmas tetteiről van szó, s valóban, mi ezek által ismerjük meg őt, ezek bátorítanak arra, hogy boldog bizalommal igyekezzünk hozzá. Isten igazságban vezet, és egyengeti utunkat (9). S ekkor Isten szent neve a szeretet neve lesz számunkra. A zsoltár vallomása Krisztusban bepecsételt ígéretet rejt. Ezt így adja át a bizonyság: „Nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok, és most is szolgáltok.” (Zsid 6,10)
