„A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott” Mt 13,1–9
1 Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján, 2 de nagy sokaság gyűlt köré, ezért hajóba szállt, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. 3 Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban: Íme, kiment a magvető vetni, 4 és amint vetette a magot, néhány az útfélre esett, jöttek a madarak, és felkapkodták azokat. 5 Más magok köves helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; 6 de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. 7 Más magok tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották azokat. 8 A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. 9 Akinek van füle, hallja!
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott” (8). Sokat beszélünk azokról a magokról, amelyek nem hoztak termést. Most adjunk hálát azért, hogy van jó föld, és van termés, nem is akármilyen! Az Úr magvetése nem hiábavaló. Jó termés az ébredő hit, a szerető szív, a szolgáló élet. És az is jó termés, hogy sokan együtt olvassuk a napi igét és magyarázatot. Legyen áldás rajta!
RÉ21 549 RÉ 377
Ének házasságkötésre | 842 | Neked zendül, Istenünk, a hála
„…a te erődnek örül a király.” Zsolt 21
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Uram, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted! 3 Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.) 4 Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel. 5 Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót. 6 Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki. 7 Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted. 8 Bízik a király az Úrban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg. 9 Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet. 10 Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, Uram. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg. 11 Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül. 12 Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire, 13 mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal. 14 Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(2) „…a te erődnek örül a király.” (Zsolt 21)
A tegnapi kérések (Zsolt 20) mára beteljesedtek. Van miért hálát adni. A vezetéssel megbízott – a király – tudja, kinek köszönheti erejét. Az nem sajátja, hanem azért kapta kölcsön az Úrtól, hogy szolgálja vele azokat, akiket Isten rábízott. Az elhívott, az elküldött, a hívő ember áldásban részesül (3–7). De ennek az áldásnak rajta túlmutató célja van. Áldottá kell lennie, áldottá lehet mások számára. Ha egy vezető felteszi magának a kérdést: áldás vagyok-e azoknak, akiket vezetek, akkor a vezetés, azaz az elhívott élet lényegére kérdez rá. Hosszú életed sem önmagában érték, annak áldása abban van, ha nemcsak múlik benne az idő, hanem telik. Megtelik azzal az élettel („életet kért tőled”), amelyet a teremtő Isten, életednek ajándékozója neked szánt. A beteljesedett földi életnek jelentősége van Isten idejében, az örökkévalóságban. Ami itt velünk és általunk történik, az örökkévalóság szempontjából nem felejthető epizód, mert az örökkévaló Istennél elnyeri igazi értelmét és jelentőségét. Ebben a bizonyosságban élhetjük azt is, ami áldás, azt is, ami megpróbáltatás. Fájdalmas olvasni az ítéletről, amely még a magzatokat is elpusztítja, de abban megnyugvást találhatunk, hogy a zsoltáros király ezt Isten ítéletére bízza.
